Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Csala Rita: A Gyulafehérvári érseki és Főkáptalani Levéltár története és mai állapota / 60–66. o.

szüntették a hiteles pecsétek és levéltárak egyházi kezelését. A Kolozsváron tartott erdélyi országgyűlés a fejedelmi kincstár javára szekularizálta az erdélyi püspökség és a káptalan javait és birtokait. A tordai országgyűlés 1557-ben elrendelte, hogy a levéltár őrzésére, az oklevelek kikeresésére és hiteles másolatok kiadására négy nemest (requisitort) nevezzen ki a fejedelem. A requisitorok kijelölése nem egységes gyakorlat szerint történt: hol a fejedelem, hol a rendek jelölték ki őket." A fejedelmi korszak levéltárosai közül említést érdemel Szamosközy István (1593), Bojthi Veres Gáspár (1623) és Szalárdi János (1634). A káptalani levéltár a szekularizáció következtében országos jellegű (fejedelmi) levéltár szintjére emelkedett. A káptalani protokollumok mellett ide helyezték el az erdélyi országgyűlések jegyzökönyveit, a fejedelmi kancellárián készült királyi könyveket, az adó- és a dézsmaszedők számadásait is.

12 A levéltár gyarapodásához hozzájárult továbbá a magánszemélyek és a családi archívumok letétbe helyezése. A káptalant VI. Károly császár állította vissza 1729-ben. Az 1743-1744. évi országgyűlés eltörölte a katolikusok számára sérelmes törvényeket, visszaadta a gyulafehérvári káptalani és a kolozsmonostori konventi levéltárakat, és velük együtt visszaálltak a hiteleshelyi teendők is.

13 Ekkortól Gyulafehérvár vette át az egykori kolozsmonostori konvent hiteleshelyi feladatait.

14 Működésüket több állami törvény is szabályozta.

15 Jelentős káptalani anyag jutott azonban magángyűjtők kezére, így pl. Kemény Józsefhez is, akit Beké Antal a káptalani levéltár indexbe vezetőjében jelentős mennyiségű irat eltulajdonításával vádol. A hiteleshelyek tevékenysége 1874-ben szűnt meg, amikor a közjegyzői törvény (1874. évi XXXV. te. 214. §) elrendelte, hogy a hiteleshelyek a gondozásukban lévő okiratokról a jövőben is adhatnak ki hiteles kiadmányt, de újabb hiteles okiratok kiállítására és őrzésére nincs joguk.

16 Az 1882. június 15-én megjelent XXIII. törvénycikk kimondta a gyulafehérvári káptalani, a kolozsmonostori konventi, valamint az erdélyi országos levéltár Magyar Országos Levéltárral való egyesítését.

17 A törvény csak az országos vonatkozású iratok Budapestre szállítását írta elő, az egyházmegyével kapcsolatos iratanyagot Gyulafehérváron hagyták. Az országos és az egyházi vonatkozású iratok szétválogatását és jegyzékelését a gyulafehérvári káptalan esetében Beké Antal őrkanonokra, a kolozsmonostori konvent levéltára esetében pedig Éltes Károly kolozsvári plébánosra, kolozsmonostori levéltárőrre bízták.

18 A felszállított 29 ládányi levéltári anyag 1759 kilogrammot nyomott.

19 A következő év elején Beké Antal a kolozsmonostori levéltár káptalanival való egyesítését " A magyar levéltártörténet kronológiája, i. m. 63. 12 Uo. 63.; BÓNISGY.: i. m. 134-135. IJ KARÁCSONYI JÁNOS: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től i900-ig. Nagyvárad, 1915. 262.; BOROS JÓZSEF: AZ erdélyi egyházmegyére vonatkozó történeti adatok. Kézirat. [Gyulafehérvár, 1964] 22. GyÉFKL Kéziratok. 14 Uo. 356. 15 Magyar törvénytár. 1765. évi XI., 1807. évi XIV., 1868. évi LIV. te. 557-558. 16 Magyar törvénytár. 1872-1874. évi törvényezikkek. Bp., 1896. 384. 17 Magyar törvénytár. 1882-1883. évi törvényezikkek. Bp., 1896. 93. Noha már a Magyar Országos Levéltár megalakulásakor, majd 1753-1754-ben és 1848-ban is történt kísérlet az erdélyi hiteleshelyi (gyulafehérvári káptalani és kolozsmonostori konventi) anyag országos levéltárba való vitelére, ez csak 1882-ben valósult meg. A magyar levéltártörténet kronológiája, i. m. 99., 159. 18 GyÉFKL Káptalani Levéltár. 111., 122.. 123/1882. " GyÉFKL Káptalani Levéltár. 39/1884. 62