Levéltári Szemle, 39. (1989)
Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - G. Vass István: Egy kortörténeti mű 1920-ból: Balás Ádám: A proletárdiktatúra Békéscsabán / 23–36. o.
dására ragadtatja magát: ,,a proletárdiktatúrának itt nagyon elszánt, fanatikus, s minden kegyetlenségre hajló vezetői voltak". 30 Ezzel szemben éppen Bálás Ádám kéziratából, de a rendelkezésünkre álló egyéb forrásokból is az derül ki, hogy noha a csabai vezetés valóban szívvel-lélekkel azon volt, hogy az új rendet megteremtse, a központi vezetés — vagy legalábbis az annak képviseletében megjelenő egyes személyek — mindig elégedetlenek voltak, s egyes esetekben kifejezetten ők kényszerítettek ki további radikális intézkedéseket. Már említettem, hogy Csabán kétszer volt tanácsválasztás, miután az április 7-i választás eredményét Vitéz Sándor, a Tanácskormány kiküldötte megsemmisítette. Döntését a szakszervezetek összvezetőségi ülésén így indokolta: „A proletárdiktatúra azért alakult meg, hogy a burzsoázia minden érvényesülését letörje. A régi tanácsot azért semmisítette meg, mert sok volt benne a burzsoá elem. Pedig nincs ott helye senkinek, aki valamikor, akármilyen formában burzsoá kizsákmányoló volt. Ezért figyelmeztet mindenkit, hogy olyanokat, akik vagyonosak voltak, ne írjanak a listába, illetve ne válasszák meg őket, mert akkor újból megsemmisíti a választást." :u így nem kerülhetett fel az új listára például a fentebb említett Székely Lajos ügyvéd, aki pedig olyan erélyesen és szisztematikusan hajtotta végre az üzemek és a kereskedelem szocializálását. Az úgynevezett túszszedési akcióban még nyilvánvalóbb a központból leküldött politikai megbízottak irányító, kezdeményező szerepe. Az történt ugyanis, hogy miután Nagyvárad románok általi elfoglalása nyomán bizonyossá vált Békés megye feladása is, az elmenekülő vezetők — központi utasításra — úgy vélték biztosíthatni a visszamaradó családtagok és egyes szereplők bántatlanságát, hogy a város vagyonos polgárai, illetve vezetői közül 21 főt túszként Szolnokra internáltak. Domokos József békéscsabai származású ügyvédjelölt már április 17-én meglehetősen éles beszédet mondott egy népgyűlésen: „ ... az elvtársakat egyenesen felszólította, a burzsoázia letörésére és kiirtására és a nemzetiszínű rongy sárba tiprására .. . Amíg köztetek maradok 4—5 napig — mondta —, elvárom tőletek elvtársak, hogy az összes börtönök megteljenek az undok burzsoával!" 32 Három nappal később, április 20-án a Tanácskormány képviseletében megjelenő Somló Dezső 33 a városi Munkástanács ülésén — a Forradalmi Kormányzótanács rendeletére hivatkozva — túszok szedését és internálását követelte. A kérdés körül a Munkástanács mintegy 70—80 jelen levő tagja között szenvedélyes vita bontakozott ki. Néhány ismert vezető (Nyilas András, 1919 januárjáig városi szociáldemokrata párttitkár, e napokban az Intéző Bizottság tagja, Hankó Mihály kőművesmunkás, a háromtagú Direktórium egyik tagja stb.), miután a túszszedésre vonatkozó döntést nem tudta megakadályozni, elhagyta az üléstermet. Állítólag megjelent a tanácskozáson és szintén ellenvéleményének adott hangot Münnich Ferenc 3 ' 1 is, aki akkor a városban székelő 6. Vörös Hadosztály politikai biztosa volt, s aki később az akció lebonyolításában sem volt hajlandó közreműködni. Végül is a városból 21 személyt, köztük a polgármestert, Szeberényi Lajos Zsigmond evangélikus lelkészt, ismert közírót, továbbá Bajcsy-Zsilinszky Endre apját és másokat internáltak Szolnokra. 3 "' Bálás Ádám kézirata lehetővé teszi a Vörös Hadsereg szervezésének, a munkásság e téren tanúsított magatartásának árnyaltabb bemutatását is. Békéscsaba — földrajzi fekvésénél, közlekedési adottságainál fogva — Arad és Nagyvárad ,,mögött" fontos stratégiai szerepet kapott a Vörös Hadsereg megszervezésének és védekező harcainak időszakában. A korábban itt állomásozó egységekből hozták létre április elején a 6. Vörös Hadosztályt, melynek parancsnoksága április 25-éig a városban székelt. 32
