Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Dóka Klára: A vízrajzi szolgálat szervezete, 1886–1952 / 303–311. o.

Az egyes szervezeti egységek feladata a következőképpen alakult: 1. A vízjelzési csoport nyilvántartotta a vízmércék adatait, és ennek alapján elkészítette a napi vízjárási térképet. Ellátta a rádió vízjelző szolgálatát, és a nemzetközi feladatokat. Árvízkor ügyeletet tartott, és foglalkozott a jég előrejelzésével is. 2. A medernyilvántartási csoport figyelemmel kísérte a folyók medrének változásait, évente felméréseket végzett, és az eredményeket rögzítette. 3. A hidrometeorológiai csoport elsősorban a Balatonnal és a Velencei-tóval foglalkozott. Víztömegméréseket végzett a Zalán és a Balatonba torkolló patakokon, valamint a Sión. Figyelemmel kísérte a Balaton és a Velencei-tó vízszintjének változásait. 4. A hidrometriai csoport főként a folyók víztömegmérésével foglalkozott. Meghatározott terv szerint — a nagyobb folyókon — nagy- és kisvízkor végezték el a méréseket. Víztömegméréseket hajtottak végre az ármentesítő társulatok szivattyútelepeinél is. Kezelték a Vízrajzi Intézet szertárát, az Országos Vízépítési Igazgatóságtól öröklött könyvtárat.

22 Az 1930-as években a Vízrajzi Intézet változatos tevékenységet fejtett ki. A napi feladatok ellátása mellett valamennyi nagyobb vízügyi építkezés esetén megkérdezték véleményüket, hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt. A kultúrmérnöki hivatalok elküldték vízmosáskötési, patakszabályozási terveiket,

23 a társulatok ártérfejlesztés esetén a Vízrajzi Intézettől kértek fixpontokat a térképezés végrehajtásához.

24 Az Intézet feladata volt a dunai és tiszai árvizek előrejelzése, majd az ár elvonulása után a hidrológiai adatok összegyűjtése.

25 Kapcsolatban álltak a csehszlovák vízrajzi szolgálattal,

26 a Nemzetközi Hidrológiai Szövetséggel,

27 az osztrák Földművelésügyi Minisztériummal, a CID-del és a CRED-del.

28 Adatokat szolgáltattak a magyar-csehszlovák közös műszaki bizottságnak, amely az 1930-as években a közös Dunaszakaszon a kisvízszabályozási munkákat irányította.

29 Segítséget nyújtott a Vízrajzi Intézet az 1930-as évek elején meginduló vízépítési munkáknál, amihez az állam nagyobb összegű kölcsönt biztosított a társulatok rendelkezésére.

30 A Vízrajzi Intézet foglalkozott a kikötők ügyeivel. 1932-ben az Intézet egyik munkatársát, Pogonyi Györgyöt az újpesti téli kikötő zsilipes hídjának építéséhez rendelték,

31 1934-ben a csepeli kikötő fejlesztéséről készítettek tervet,

32 és véleményt mondtak a ^szolnoki gabonatárházzal kapcsolatos tervekről is.

33 1935-ben az Intézet összegyűjtötte a társulatok adatait, és az árterekről áttekintő térképet készített. Az adatlapokon a társulatok meghatározták a töltések fejlődését, a belvízcsatornák növekedését, a mentesített terület nagyságának alakulását az 1830-1935 közötti időszakból.

34 A Vízrajzi Intézet munkatársai gondot fordítottak a történeti emlékek megőrzésére. A könyvtár mellett az Intézethez terv- és térképtár is tartozott, ahol a 19. század első felében keletkezett vízrajzi térképeket és leírásokat, az 1822-ben szervezett „Navigations Archív" anyagát őrizték.

35 Már 1932-ben felmerült a kérdés, hogy a gyűjteményt gyarapítani lehetne a megszűnt vízügyi szervek, valamint a folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalok terv- és iratanyagával. Ezért körlevelet intéztek a területi szervekhez, hogy az ügyvitelben már nem szükséges irataikat és terveiket küldjék be a Vízrajzi Intézetbe. 36 A gyűjteményt tárgyi emlékekkel, fotóanyaggal akarták kiegészíteni,

37 és ily módon létrehozni a Vízrajzi Múzeumot. 307