Levéltári Szemle, 31. (1981)
Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Dóka Klára: A vízrajzi szolgálat szervezete, 1886–1952 / 303–311. o.
A körlevélben felszólított szervek iratanyaga nem tartozott sem a Magyar Országos Levéltár, sem a törvényhatósági levéltárak gyűjtőkörébe, ezért ki volt téve a pusztulás veszélyének. A levéltári Őrzés mai szempontjait figyelembe véve csak az volt problematikus, hogy az egyes szervek nem lezárt, teljes állagokat, hanem kiemelt terv- és irattári egységeket adtak át a Vízrajzi Intézetnek. A gyűjtőmunka azonban így is jelentős volt, hiszen a múlt század végén működő ideiglenes vízügyi szervek irataiból mindössze annyi maradt meg, amit az Intézet átvett. 38 A Vízrajzi Múzeum szervezését elősegítette az, hogy a Mezőgazdasági Múzeumot 1934ben átrendezték, ott új vízügyi kiállítást létesítettek, 39 és kiselejtezték a feleslegessé vált tárgyakat. Ezeket a Kereskedelmi Minisztérium Technikai Múzeumban kívánta elhelyezni, amelynek külön vízépítési szakcsoportja lett volna. A műszerek — egyéb érdeklődés híján — a Budapesti Műszaki Egyetem vízépítési tanszékére kerültek. 40 A Mezőgazdasági Múzeum Tiszára vonatkozó fotóit és térképeit a Csongrád Megyei Múzeum kívánta átvenni, ahol tiszai csoport létesült, a Dunára vonatkozó dokumentumokat pedig a József Ferenc főherceg által kezdeményezett „Duna Múzeum" szervezőbizottsága szerette volna megkapni. Az emlékek szétszóródása a Vízrajzi Intézetnek nem tetszett. Bár a műszerek és tárgyak elhelyezésének kérdését nem tudták megoldani, az iratok, tervek, fotók teljes egészében a Földművelésügyi Minisztériumhoz, illetőleg a Vízrajzi Intézethez kerültek. 41 A gyűjteményt a folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalok szorgalmasan gyarapították, és átvettek dokumentumokat magánosoktól is 42 Az iratokat, terveket nem woveniencia szerint, hanem tárgyi csoportosításban kezelték. 1930-tól a Vízrajzi Intézetben szerkesztési és tanulmányi csoport működött, amely állami és társulati költséggel készült műtárgyak - zsilipek, duzzasztók, gátak, hidak stb. tervezésével és a tervek elbírálásával foglalkozott. E csoport kezdte meg a békésszentandrási vízlépcső terveinek készítését, amely munkát később a Körösvölgyi Vízszabályozások Tervező Csoportja vett át. 1943-ig a szerkesztési és tanulmányi csoport keretében működött a Duna-Tisza Csatorna Tervezési Osztálya, amely rendszerbe foglalta a csatornával kapcsolatos addigi elképzeléseket, és tanulmányokat készített a csatorna közgazdasági jelentőségével kapcsolatban. 43 A Vízrajzi Intézet szervezési és tanulmányi csoportja szerepet kapott az alföldi öntözőrendszerek terveinek előkészítésében is. 1930ban megvizsgálták a tiszai tározási lehetőségeket, az öntözővíz igényeket, a várható tiszai vízállás alakulását duzzasztóművek építése idején. 44 Az új munkálatok megindulásával a Vízrajzi Intézet személyzete átalakult. Bár a létszám 17 fő műszakira növekedett, a régi munkatársak egy része az öntözésügyi Hivatalhoz, a körösvölgyi tervezésekhez vagy a Duna-Tisza csatornához került. 45 Az önálló Vízrajzi Intézet 1948-ig folytatta működését. A háború idején tevékenysége csak a legfontosabb mérési adatok összegyűjtésére és feldolgozására, valamint az árvízi előrejelzésekre terjedt ki. 46 1947-ben ismét feladatokat kapott a Duna-Tisza csatorna tervezésével kapcsolatban, azonban — mint a köztörténetből ismert — e munka is leállt. 47 1948-tól az Intézet feladatait az Országos Vízgazdálkodási Hivatal Vízrajzi Osztálya vette át, Bogárdi János vezetésével, 48 1950. januártól pedig Vízrajzi és Tanulmányi Osztályként működött. Terv- és irattárában ekkor már 24 049 db térképet és tervet tartottak nyilván, és itt őrizték a megszűnt öntözésügyi Hivatal iratanyagát is. 49 308
