Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - IRODALOM - Vass Előd: Müller Veronika: Az egerszegi vár a XVII. században. Zalaegerszegi füzetek II. Zalaegerszeg, 1976. / 141–. o.

Tóth Tibor: Adatok az állattenyésztés kezdeteihez Somogyban a XVIII-XIX. század fordulóján c. korreferátumában a múlt század első felében 1790-1844. között a korabeli statisztikai adatokból arra következtet, hogy Somogy ágazati mezőgazdasági szerkezete lényegében nem változott. Kiemeli a megye állatállományának fajtaszerkezetét illető tenyésztői törekvéseket, amelyek vagy a kialakult hagyományos fajták javítását, vagy az import állatok honosítását célozták. Bencze Géza: Vízépítmények Somogyban a XVIII-XIX. század fordulóján c. korreferátumában a megye jellegzetes hydrográphiai helyzetéből magyarázza a malomépítés és vele együttjáró malomgátak és malomtavak viszonylag nagy számát és korai kialakulását. Benda Gyula hozzászólásában néhány módszertani kérdést érintett, így Andrásfalvy Bertalan korreferátumához tette hozzá, hogy a feudális és kapitalista gazdálkodás és társadalom a XX. századig egymás mellett élt, valamint a kvantitatív történetírásban legújabban alkalmazott pontos mennyiségi adatok pontosságát kérdőjelezte meg, s divatszerűségüket hangoztatta. Bencze Géza hozzászólásában a Kaposmente vízrendezése utáni földhasználat-váltás problémáját ismertette, a korábbi rétek szántók, a lecsapolt terület rét lett, stb. Faragó Tamás hozzászólásában módszertani kérdéseket említett meg, hogy a Dunántúli Településtörténeti Konferenciákon egyre inkább szélesedik a témák köre, ami már a színvonal rovására is megy. Azonkívül megemlítette, hogy az előadások növekvő száma a vitát kezdi háttérbe szorítani, pedig ez nagyon tanulságos lenne. Javaslatokat tett arra, hogy a konferencia rendezői a PAB és a VEAB módszertani kézikönyveket adjanak közre, hogy azonos kutatási területek művelői szemléletben és módszerben közelebb kerülhessenek egymáshoz. A vitában felszólalt még Hofer Tamás és Tóth Tibor is, majd a szekció ülésének munkáját Wellmann Imre szekcióvezető foglalta össze. I./B. Településtörténeti Szekció: Várostörténet Fügedi Erik: A dunántúli városok fejlődése 1767-1848 között c. korreferátumában a dunántúli városok fogalmát tisztázta először, a jogi szempontból itt eddig nyilvántartott 231 városi települést elemezte és az 1828. évi összeírás szerinti piacközpontokat véve alapul végül is nyolc szabad királyi, két püspöki és 12 mezőváros tekintetbevételét állapította meg. A dunántúli városok középkori jellegének átalakítása 1848 előtt nem oldódott meg, európai értelemben vett nagyvárossá Budán kívül csak Győr fejlődött, és az erős társadalmi fluktuáció következtében gyenge hagyományokkal indultak a kapitalizmus felé. Lakatos Ernő: Pest megye Duna jobbparti települései (1728-1928) c. korreferátuma megállapítja, hogy a terület az úrbérrendezés idejére betelepült. A fent jelölt évszázad távlatában 47 település falusi társadalmának összetételében történt változásokat vizsgálja. A jobbágyok, házas és hazátlan zsellérek számának alakulása a legkedvezőbb a Budakörnyék falvaiban, a világi magánbirtokokon volt, s a legrosszabb helyzetre a királyi család Csepel szigeti falvaiban következtet. Ortutay András: Komárom és Esztergom városok gazdasági viszonyai a XVIII—XIX. század fordulóján c. korreferátumában megállapítja, hogy Komárom a törököktől kevesebbet szenvedett, fejlett kereskedelme ellenére a XVIII. század közepén fejlődésében megakadt. A napóleoni háborúk konjunktúrája lendítette ismét fel a XIX. század első évtizedeiben. Esztergom a XVIII. század 80-as éveiig felmenőben volt s ezután véglegesen stagnálni kezdett. A különböző körülményekről indult két város fáziskülönbségeit piacterületek alakulása szabta meg. Kováts Valéria: Szigetvár településtörténetének változásai c. korreferátumában részletesen elemzi a város kialakulását a középkori gyökerekig visszanyúlva, majd a török ldverése utáni helyzetet mutatja be. Az 1748-ban világi magánbirtokká vált város lassan visszamaradt a fejlődésben; kedvezőtlen fekvése, az egymástól elkülönülő városrészek, más-más társadalmi helyzetű lakossága és más-más nemzetisége a földesúrral vívott küzdelemben hátráltatta. Kopasz Gábor: Adatok az 1848 előtti pécsi ipar történetéhez c. korreferátumában a Baranya megyei Levéltárban őrzött fonáscsoportokat sorolja fel; a céhkönyveket, a városi közigazgatási iratokat, az 1752. évi városi összeírást, az 1778. évi városi tűzvédelmi előírást, az 1833. évi és az 1848. évi városi összeírásokat. Simonné Tigelmann Ilona: Zalaegerszegi kézművesek a XVIII—XIX. században c. korreferátumában az 1770. évi dicalis összeírás alapján elindulva a többi dicalis összeírás felhasználásával 1848-ig az iparosokra vonatkozó összehasonlító vizsgálatot végzett. Lendvai Anna: A nagykanizsai iparosok XVIII—XIX. század fordulóján c. korreferátumában forrásként a XVIII. század elejének összeírásai szolgáltak. A 1820-as években bemutatja a nagykanizsai céhek és a helyi zsidó iparosok viszályát, a szabadversenyes kereskedelem a céhrendszer bomlasztó hatásával magyarázza. Kiss Mária: Szombathely kereskedelmi élete a 18-19. század fordulóján c. korreferátumában megállapítja, hogy a helyi kereskedelem nagyon lassan fejlődött, s Kőszeg forgalma mögé szorult. Somkutí Éva: Székesfehérvár kereskedelme a XVIII—XIX. század fordulóján c. korreferátuma az 1712-ben alapított helyi Kereskedő Társulat 1717 és 1831 között vezetett üzleti könyveit mutatja be. Blázy Árpád: A gyógyszertárak szerepe a mezővárosi települési struktúrában c. korreferátumában a települési struktúrában betöltött sajátságos és jellegzetes szerepét, a településtörténet vonatkozásában mutatja be. 143