Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - IRODALOM - Vass Előd: A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi és Veszprémi Akadémiai Bizottsága értesítője. A Dunántúl településtörténete II., 1767–1848. 1–2. sz. Pécs, 1977. / 142–146. o.

II. Nemzetiségtörténeti Szekció: Szita László: A Dunántúl nemzetiségi struktúrájának alakulása a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig c. előadásában először a Dunántúl nemzetiségi struktúrájáról a XVIII. század végén területi megoszlásban; 1. Délkelet-Dunántúl, 2. Nyugat-Dunántúl, 3. Észak-Dunántúl, 4. Közép-Dunántúl sajátosságainak alapján rajzolja meg. A Dunántúl nemzetiségi struktúrájának változását a XIX. század első felében a fenti módszer alapján vázolja fel. Dankó Imre: A dunántúli népi árucsere nemzetiségi vonatkozásai a XVIII-XIX. század fordulóján c. korreferátumában a vásárhelyek művelődési integráló hatását a néprajz módszereivel ábrázolja és ennek a településtörténetre gyakorolt hatásáról szól. Kállay István: Székesfehérvár város német és szerb lakosságának asszimilációs folyamata 1773-1848 c. korreferátumában először a betelepülés lelassulását 1771-től mutatja ki. A német és a szerb betelepedés városi megnehezítésére több példát ismertet részletesen, majd az asszimiláció okait sorolja fel. A németeknél a városi polgárság társadalmi uralkodó helyzetében és a gazdasági együttélésben betöltött vezető szerepük, a katolikus vallás és a német lakta területtől való elszigetelődésük 1848-ig, az asszimilációt segítette elő. A szerbeknél a más vallás, társadalmi és gazdasági helyzetük alacsonyabb szintje, s a külső támogatás az asszimilációt nehezítette. Farkas Gábor: Fejér megye német lakossága 1768-1848 c. korreferátuma a megye nemzetiségei: németek, szlovákok és délszlávok közül a legjelentősebb németeket ismerteti. Heiczinger János: A cigány lakosság életviszonyai Fejér megyében a XVIII. században c. korreferátuma a cigányokra vonatkozó iratok és összeírások alapján sorsukat 1688-tól kíséri nyomon a megyében. Heckenast Gusztáv: A kislődi vashámor c. korreferátuma megállapítja, hogy a kislődi vashámor országosan nem jelentős, de Közép-Dunántúlon ez volt az egyetlen vashámor. Alapításának körülményeit és bevándorolt munkásai szálláshelyét nézve morva kolóniának tünteti fel. Kisasszondy Éva: Tolna megye nemzetiségi viszonyai aXVIII. században és a XIX. század első felében c. korreferátumában a nemzetiségi viszonyok 1720 előtti történelmi kialakulását mutatja be. A németek gróf Mercy tábornok birtokain az 1720 években Tolna megye négy járásából a völgységi járásban abszolút többségbe kerültek. A német nemzetiség további sorsáról is beszél. Kiss Géza: A magyar nyelv államnyelvvé nyilvánításáért folyó harc kutatásának problémái a soknemzetiségű Baranyában c. korreferátumában a baranyai magyar nyelvmozgalom kezdeteihez az 1790-es évekhez nyúlt vissza. Az 1844. évi nyelvtörvények realizálásának baranyai lehetőségei az országos átlagnál rosszabbak voltak, az 1848 előtti évtizedekben Baranyában nincs magyarosítási mozgalom, s a magyarosodással csak Pécsen találkozhatunk, állapítja meg. Vargha Károly: Adatok a zselici németek betelepüléséhez c. korreferátumában kutatástörténeti áttekintés után Zselicet a török alatt és a XVIII. század derekán mutatja be. A XIX. század elejétől a mai napig a németek letelepedését és sorsát tárja fel. Mándoki László: Baranya délszláv onomasztikája c. korreferátumában Baranya megye helyneveinek délszláv megfelelőit kívánja megállapítatni és azt közöltetni. A XVI. századi család és személynevek délszláv jövevényszavainkban nem első réteget, legfeljebb második réteget alkothatnak, a szerző állításával szemben. Ez a probléma is rávilágít a helyzetre, milyen délszláv nevet akar hivatalossá tenni, illetve melyik délszláv bevándorlócsoport által használt helyneveket, mivel különböző időkben különböző délszláv csoportok éltek Baranyában. Sarosácz György: Délszlávok Baranyában c. korreferátumában megállapítja, hogy a kutatásokat megnehezíti a szerbek és horvátok felcserélése, azonkívül a horvátok öt etnikai csoportra való tagolódása. Az etnikai megjelölés is különböző: sokác, bosnyák, horvát. Az általa ismertetett etnikai jegyekből azt a következtetést vonta le, hogy a baranyai horvát etnikai csoportok különbözősége több történeti réteget őriz. Regölyi Zsolt: Adalékok a nemzetiségek helyzetéhez Baranyában a II. József-kori abszolutizmus idején c. korreferátuma II. József 1782. évi betelepítési rendeletét a kor merkantilista és fiziokrata elveiből vezeti le. Az 1787 után lecsökkent betelepedés problémái a nem egységes német nyelvjáráshasználat, a különböző vallás, a földesúri adóztatás és robotoltatás, stb. voltak. III. Művelődéstörténeti Szekció: Kanyar József: A népiskola és a középfokú oktatás Dél-Dunántúlon a kései feudalizmus korában (1770-1848) c. előadásában az 1777. évi Ratio Educationis jelentőségét és az 1770-es években először összeírt iskolák adatait ismertette. A Dél- és Észak Dunántúl arányában a közép- és felsőfokú oktatás történeti áttekintését jelentős forrásbázis alapján mutatta be. Szántó Imre: A katolikus népművelés Magyarországon, különös tekintettel a Dunántúlra (1711—1848) c. korreferátumában megállapítja, hogy a jobbágyság történeti tudatvilágán a feudalizmus kései századaiban a nemesi történetszemlélet elemei és a vallásos tanítások uralkodtak. 144