Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Kiss András: „Nem hisszük, hogy a lakótelepi dolgozók csak sör, vagy egyéb ital fogyasztásában találnák meg szórakozásukat”. Munkavégzés és szabadidő-kultúra a Csepel Autógyárban
kívül 10%-ot tettek ki a Pestvidéki Gépgyár dolgozói és 20–30%-ot a Csepel-sziget településeinek lakossága, amit a jelentés nem részletezett. A központ 1976. évi működéséről készült beszámoló az MSZMP KB 1974. márciusi határozata szellemében a következőképpen foglalta össze célkitűzését: „köz művelődési programunk segítse elő a munkásművelődést, az egyéniség kibontakoztatását, a szocialista demokrácia erősítését, a termelési kultúra emelését, az általános műveltség növelését és a szabadidő hasznos eltöltését.67 Az 1970-es évekre megfigyel hető a központ szolgáltatásainak kiszélesedése, mellyel az intézmény ténylegesen is a Csepel-sziget kulturális gócpontjává vált. B. T., aki felelős pozíciókat töltött be a művelődési házban, büszkeséggel emlékezett arra, hogy a „nagy-nagy színészek, aki létezik, [!] az mind járt itt.” 68 Az intézmény 1977-ben harmadik alkalommal nyerte el a „Kiváló Művelődési Otthon” címet.69 Kínálatában megtalálhatóak voltak a komoly- és könnyűzenei koncertek is, az ötszáz fő befogadására alkalmas színházteremben fellépett például a Beatrice zenekar is, ami viszont B. T.-ben rossz emlékeket idézett fel: „Volt itt a Beatrice is, majdnem lezavartuk őket a színpadról, mert tönkretették a világítást, meg levetkőztek a színpadon”.70 Vissza emlékezéséből kitű nik, hogy az együttes szereplése jócskán túllépte a szocialista kultúra és erkölcs kereteit. Ennek oka azonban nemcsak az volt, hogy dalaikban nyíltan támadták a kommunista hatalmi berendezkedést, hanem az, hogy értékrendjük, öltözködési és viselkedési kultúrájuk szalonképtelenné tette őket a rendszer számára. Alkoholfogyasztás a Csepel Autógyárban Balázs Géza szerint a „pálinkázó magyarról” kialakított kép összetett. Ezzel arra kívánt utalni, hogy a magyar nép bor- és pálinkafogyasztása alapvetően tradicionális természetű.71 A Csepel Autógyár dolgozóinak eseteit vizsgálva hasonlóan össze tett képet kaphatunk. Abból a kérdésből kiindulva, hogy miért (volt) fontos az alkohol az ember életében, Balázs Géza összesen hét szempontot sorolt fel. Ezek a következők: a) értékmentés (mint csereeszköz); b) értékteremtés; c) szervesen illeszkedett a munkarendbe (paraszti és ingázó munkásokéba); d) beépült a mindennapi és az ünnepnapi szokásrendbe; e) hagyomány; f) gyógyszer; g) közösségi élmény. A levéltári források alapján megállapítható, hogy az autógyári munkásközösségekben (is) Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19–20. században 152 67Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (a továbbiakban: PSZL), Vas-, Fém- és Villamosipari Dolgozók Szakszervezete iratai, 47. f. 9494. ő. e. Beszámoló a Csepel Autógyár Művelődési Központ 1976. évi tevékenységéről. 68Interjú B. T.-vel. Szigetszentmiklós, 2011. Készítette: Jószai Attila. B. T. a következő személyeket említette: Bessenyei Ferenc, Törőcsik Mária, Tolnay Klára, Iglódi István, Mensáros László, Záray Márta és Vámosi János. Elmondása szerint a Záray – Vámosi kettősnek mindig hoztak pogácsát Szigethalomról. 69Fényszóró, 1977. április 4. 70Interjú B. T.-vel. Szigetszentmiklós, 2011. Készítette: Jószai Attila. 71Balázs Géza: Pálinkázás munka közben. In: Munkástörténet-munkásantropológia. Tanulmányok. Budapest, 2003, 53.
