Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Kiss András: „Nem hisszük, hogy a lakótelepi dolgozók csak sör, vagy egyéb ital fogyasztásában találnák meg szórakozásukat”. Munkavégzés és szabadidő-kultúra a Csepel Autógyárban
nagy volt az alkohol jelentősége.72 A munkavállalók alkoholfogyasztása az esetek nagy számában konfliktusokat, egymás közti feljelentéseket eredményezett gyárkapun belül és kívül egyaránt. 1959-ben például névtelen dolgozói levél érkezett a Fényszóró szerkesztőségébe, melyben egy autógyári munkás a felettesét jelentette fel. A levélíró a szerkesztőséget is megfenyegette azzal, hogy a levelet a „minisztériumnak”73 és a Népszabadság nak is megküldi. A dolgozó – feltehetően tendenciózus – sérelme leginkább az volt, hogy ha felettesei munkaidőben alkoholt fogyaszthatnak, akkor ő miért nem teheti. „Nem tudom, miért van az, ha egy melós italosan jön be, hazaküldik és fegyelmit indítanak ellene, de viszont gyár-, vagy osztályvezetők, ha éjjel jönnek ellenőrizni, bűzlik az ital belőlük.” Majd hozzátette: „Tudtommal a góréknak példát kellene mutatni, nem pedig vizet prédikálni és bort inni.”74 Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy az alkoholfogyasztás minden társadalmi réteg, csoport életmódjának szerves része és az adott személy egész élettevékenységére hatást gyakorol, akkor az autógyári munkásság mentalitását is ez alapján lehet vizsgálnunk.75 Az üzemi mindennapokban jól megfigyelhető a magán- és társas élet gyárfalakon belüli automatikus kialakulása és változása. Kezdetben a gyárvezetés nem volt felkészülve a munkások magánéletéből, szociális helyzetéből vagy alkoholfogyasztásából eredő problémáik kezelésére. Az alkoholfogyasztás és a napi munkavégzés szervesen összekapcsolódott a Csepel Autógyárban, és az üzemi élet részévé vált. A fennmaradt vizuális források arról tanúskodnak, hogy a vezetői megbeszélések alapvető kelléke volt az alkohol és a cigaretta, azonban vállalati dolgozókat a műhelyeikben készült fényképeken nem láthatunk alkoholt fogyasztva. Cselekményüket minden bizonnyal fegyelmi vizsgálat követte volna.76 Előfordult és bevett szokásként tartották számon, hogy egyes autógyári vezetők rendszeresen fogyasztottak alkoholt a vállalatnál, de még a pártbizottsági üléseken is. Ezt egy vezető beosztású munkavállaló is elismerte. H. E. szerint például „F. G. egy betyár ember volt. Egymás mellett ültünk a pártbizottsági ülésen. Pertuban voltam vele, leült mellénk a Z. és majd kiment egy kicsit, aztán szólt, hogy vigyázzunk, mert a hosszú ülést »túl akarja élni«, betett az asztal alá egy kis bort. Mondja F., hogy az már nincs ott. Mire visszaért, már megitták a kollégák.”77 Munkavégzés és szabadidő-kultúra a Csepel Autógyárban 153 72Az első jelentős, a kubikusok körére jellemző szeszfogyasztási szokásleíráshoz lásd Katona Imre: Szeszfogyasztás, kocsmázás, mulatozások kubikmunkán. Néprajzi Közlemények, 1963. 1–2. sz. 378–411. A műszakot a Rimamurány-salgótarjáni munkások fél deci pálinka elfogyasztásával kezdték. Vö. Nagy Péter: A Rima vonzásában. Az ózdi helyi és gyári társadalom a késő dualizmus tól az államosításig. Budapest, 2016, 225. 73A vállalat felettes hatósága a KGM volt, a vizsgálat szerint az ismeretlen levélíró azonban egyik helyre sem küldte meg levelét. 74MNL PML XXXV. 79. (8. doboz), 210/1959. 75Czoma: i. m. 97. 76A munkások vizuális ábrázolásához lásd Kiscsatári Marianna: Fénnyel írott munkásmúlt. A mun kásság fényképes megörökítése a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében. Múltunk, 2017. 2. sz. 53–70. 77Interjú H. E.-vel. Szigetszentmiklós, 2011. Készítette: Jószai Attila.
