Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szabó Csaba: Dokumentumok a zsidó kivándorlás történetéhez (1948–1953) / 155–232. o.
158 Forrásközlések vagy az amerikai bankok hosszúlejáratú kölcsöneit. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió után lassanként az európai és Európán túli országok is elismerték Izraelt. 1949. május 11-én, 59. tagállamként elfoglalta helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az emberhiány enyhítésére, a felkészült szakemberek, katonák pótlására a második világháborút követően a nácizmust és a holokausztot átélt kelet-európai zsidóság bőséges bázist biztosított. 1945 tavaszán a szomszédos országokhoz hasonlóan — Magyarországon is megjelentek az illegális palesztinai kivándorlást lebonyolító ún. bricha (menekülés) irodák munkatársai. Ezek a kiküldöttek (sliach) a világháború borzalmai után új erőre kapó cionizmusban kiváló táptalajra találtak, amikor a palesztinai kivándorláshoz toborozták az önkénteseket. Munkájukat a cionista szervezetek jelentős mértékben támogatták. 5 Érdekes az egyes kelet-európai országok magatartása az illegális, ám a kormányok és a közvélemény előtt egyaránt ismert zsidó kivándorlással kapcsolatban. Több országban is véres, gyakran a kommunisták által provokált, szított pogromokra került sor (Magyarországon pl. Ózdon, Kunmadarason és Miskolcon 6 ), amelyek mintegy ösztönözték a kitelepülésben ingadozókat. Az egyes államok kormányai, vagy egyenesen a kommunista pártok a Jointtól 7 kapott „fejpénzért" eltűrték, sőt támogatták a zsidók kivándorlását. Lengyel, cseh, szlovák és román zsidók ezrei hagyták hátra otthonaikat és indultak Palesztinába. Lengyelországból szinte a háborút túlélt teljes zsidóság, közel 220 000 fő, Csehszlovákiából több mint 25 000 zsidó választotta az aliját. Romániában a háború után 430 000 zsidó túlélő maradt, közülük 1951-ig mintegy 180 000 zsidó vándorolt ki Izraelbe (1966-ban már csak 43 000-en maradtak Romániában). 48 000 bolgár és 10 000 jugoszláv zsidó, a teljes közösség Palesztinába távozott. 8 Magyarországról ezzel szemben nem volt nagyarányú a legális kivándorlás. A zsidóság becsült száma a háború utáni Magyarország területén 1945-ben 190 000 és 260 000 közé tehető. Budapesten körülbelül 120-140 000 túlélő maradt. Az elsősorban illegális kivándorlók száma 1945 és 1949 között megközelítette a 40 000 főt. A túlélő zsidóság jelentős része természetesen kilátástalannak látta jövőjét Magyarországon. A különböző hazai és nemzetközi zsidó szervezetek felmérései szerint, 1946/1947-ben a hazai zsidóság legalább egyharmada foglalkozott a kivándorlás gondolatával. Ennek ellenére megállapítható, hogy a túlélő zsidók többsége nem hagyta el hazáját. Mindebből a magyar zsidóság magas asszimilációs fokára is következtetni lehet. Továbbá, amíg a környező országok zsidósága elsősorban Palesztinába/Izraelbe távozott, addig a Magyarországról kivándorolt zsidók többsége inkább a nyugati országokat, az Egyesült Államokat és Kanadát választotta. 9 5 Az 1945 utáni cionizmus megélénküléséhez és a sliachok munkájához I. DÉNES BÉLA: Ávós világ Magyarországon. Egy cionista orvos emlékiratai. Bp., 1991.; VAJDA TlBOR: Hope dies last - A story ofsurvival in fascist Hungary. Melbourne, 2000. fi SZABÓ RÓBERT: A kommunista párt és a zsidóság. Bp., 1995. 124-152. 7 Joint: Distribution Commitee - Egyesült Szétosztó Bizottság. A második világháború idején nemzetközivé vált szervezet a háború sújtotta zsidók megsegítésére. A Joint a zsidók anyagi támogatásán túl jelentős szerepetjátszott a zsidóság a/i/azásábaf] is. A Joint magyarországi szervezetét 1953 elején tiltották be. 8 KARÁDYV.: i. m. 426. 9 STARK TAMÁS: Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után (1939-1955). Bp., 1995. 90-109.; Uő: A magyarországi zsidóság vándormozgalma a vészkorszak után. Migráció. Tanulmánygyűjtemény. Szerk.: ILLÉS SÁNDOR-TÓTH PÁL PÉTER. Bp., 1998. 1 15-122.
