Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szabó Csaba: Dokumentumok a zsidó kivándorlás történetéhez (1948–1953) / 155–232. o.
157 Szabó Csaba: Dokumentumok a zsidó kivándorlás történetéhez ben a brit birodalom már tehetetlen volt, és Palesztinában csakúgy, mint Indiában, úgy oldotta meg a helyzetet, hogy az napjainkig tartó problémákat hordoz. A több százmillió lakosú India mellett eltörpült volna a néhány százezer palesztinai zsidó ügye, csakhogy kiváló nemzetközi — elsősorban amerikai — kapcsolataik és támogatottságuk miatt, valamint amiatt, hogy a második világháborúban elszenvedett holokauszt miatt a győztes nagyhatalmak is komoly felelősséget éreztek, lényegében világméretű probléma alakult ki a Közel-Keleten. Nagy-Britannia 1947-ben az ENSZ segítségét kérte a megoldáshoz. A szervezet közgyűlése november 29-én határozatban (11/181) mondta ki, hogy Palesztinát egy arab és egy zsidó részre kell osztani, Jeruzsálem pedig maradjon nemzetközi ellenőrzés alatt. Azonnal harcok robbannak ki a mintegy 1200 éve őslakosnak számító arabok, és az újonnan (vissza)szerzett területüket megvédeni kész, jól felfegyverzett zsidó telepesek között. Mindkét fél elkövetett túlkapásokat, bár kétségtelen tény, hogy a felszerelésben, kiképzésben, tapasztalatokban és támogatásban bővelkedő zsidók már ekkor brutálisabban léptek fel: 1948. április 9-én például 200 palesztint gyilkoltak le, közöttük öregeket és gyerekeket. A helyzet 1947/1948 fordulóján valóban robbanásig feszült volt. Az ENSZ által a zsidók számára kijelölt területen mintegy 6-700 000 zsidó mellett 900 000 arab élt, akik mögött a szomszédos arab államok több milliós lakossága állt. Az angolok Palesztinamandátuma 1948. május 14-én lejárt, a brit hadsereg elhagyta a térséget. Még ezen a napon kihirdette Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke a zsidó állam létrejöttét. Május 15-én az Egyesült Államok és a Szovjetunió is hivatalosan elismerte Izrael megalakulását. Szinte a függetlenség első órájában kitört az első arab-izraeli háború. Az Izraellel szomszédos arab országok (Egyiptom, Jordánia, Szíria, Irak, Libanon) azonnal támadást indítottak az új állam ellen, de a képzetlen, gyengén felszerelt és irányított sereget gyorsan szétverték a jól felkészült izraeli alakulatok. Az első arab-izraeli háborúban (1949 júliusáig) a zsidók megszerezték Jeruzsálem egy részét, valamint a Gázaiövezetet, Jordánia pedig elfoglalta Kelet-Jeruzsálemet az óvárossal együtt (a zsidókat így elvágták a Siratófaltól és a Templom-hegytől). Izrael függetlenségének proklamálása után, illetve az arab-izraeli háború kitörésekor azonnal megkezdődött az arab lakosság menekülése. Ehhez jelentős mértékben hozzájárultak az izraeliek túlkapásai is. Menahem Begin 4 parancsára például zsidó fegyveresek teljesen felégették Deir Yassin arab falut, lakóit meggyilkolták vagy elüldözték. A zsidók által birtokolt területeken élő mintegy 900 000 palesztin közül 1949-re már mintegy 700 000 kénytelen volt elhagyni lakóhelyét. (A környező arab államokba menekült palesztinok és leszármazottaik száma napjainkban eléri a hárommilliót.) * * * A független zsidó államnak támogatásra, pénzre, nemzetközi elismerésre, de elsősorban emberre volt szüksége. A támogatást és a pénzt megkapták a világ számos pontján élő zsidótól, valamint a különféle cionista szervezetektől csakúgy, mint a német jóvátételt, 4 Menahem Begin (1913-1992) izraeli politikus, 1948-ban alapítója és 1983-ig elnöke a jobboldali Cherut pártnak. 1977 és 1983 között Izrael miniszterelnöke. Egyiptommal 1979-ben Begin írta alá a békeszerződést. 1978-ban béke Nobel-díjat kapott.
