Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - MÉRLEG - Draskóczy István: A nyírbátori oklevelek kérdőjelei : rendhagyó könyvismertetés : Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban (1300–1525). Összegyűjtötte, átírta: Balogh István. Szerk.: Érszegi Géza. A szerkesztő munkatársa: Henzsel Ágota. Nyíregyháza, 2000. / 261–273. o.

Draskóczy István: A nyírbátori oklevelek kérdőjelei 267 addig egy 1327. évi híradásból arról értesülünk, hogy Pócson (Semjén és Nyírbátor között) ugyancsak lehetett vásárokat tartani (pénteken?).

25 Az általunk felsorolt 1332 előtti adatok egy Szatmárból kiinduló (körvonalaiban már az Árpád-kor végén létező) vásárútnak azt a képét rajzolják elénk, ahol a kereskedő Szatmár után a vidéket járva szerdán Bátorban, csütörtökön Semjénben, majd Pócson (talán pénteken), szombaton Kallón árusíthatta portékáját (pl. sót). Innen utazhatott tovább a rakamazi rév, Tokaj felé. Rakamaztól néhány kilométerre (Szabolcs mellett) található Tímár, amelynek a piacára első adatunk 1354-ből származik. Egy 1370-ben lezajlott ügy leírásából kiderül, hétfőn tartották a vásárt.

26 Természetesen eme vásárnapok illeszthetők más helységek piaci időpontjaihoz. Kisvárdán például szerdán verhették fel a kereskedők sátraikat.

27 A tágabb tájnak már a 13. század végére fontos településévé vált Debrecen, amelyről a kutatók egy része feltételezi, hogy az évszázad utolsó éveiben jutott hozzá vásártartási jogához. A kiadványunkban található 5. sz. oklevél (dátuma szerint 1332. február 17., bár 1512. évi másolatban maradt fenn) igazolja, hogy a középkorban hetente tartottak piacot ebben a városban, ám a kutatás — tudtunkkkal — még nem tudta megállapítani, hogy a hét melyik napjához köthető. Gyanítható, hogy a hét elejére esett.

28 Ha sejtésünk helytálló, úgy Debrecenből még Semjén, Nyírbátor vására elérhető volt, míg a Kisvárda felől jövő árusok a kallói piac után Debrecenben találtak ismét alkalmat portékáik eladására.

29 Nyírbátor Semjéntől 17 (azaz kb. 2 mérföld, 1 rast), Kallótól 31, Pócstól (Bátori birtok) 12 kilométerre feküdt. Debrecen felé 50-55 kilométert kellett az utazónak megtennie (Nagykállót, illetve Semjént a Hajdúság fővárosától 50 kilométer választja el). 50-55 kilométer tekintélyes távolság, amihez az árus embernek legalább másfél nap kellett. Erősen kétséges, hogy hétfőről szerdára Szatmárból Nyírbátorra ért a szekér. Ugyanis bármely irányba indult el a kereskedő, akár Kocsord, akár pedig Domahida felé kerülte meg az Ecsedi lápot, 65-70 25 Anjou-kori oklevéltár, XI. Szerk.: ALMÁSI TIBOR. Bp.-Szeged, 1996. 144. sz.; Anjou-kori okmánytár, i. m. II. 503. 26 A vasárut fogalmát elemzi KUBINYI ANDRÁS: A magyarországi városhálózat 14-15. századi fejlődésének néhány kérdése. Tanulmányok Budapest múltjából, 19. Bp., 1972. 41-47. Semjénben 1319-ben az egyik utcát úgy határozták meg, hogy Szatmárról vezet ide. (Anjou-kori okmánytár, i. m. I. 526-528.). A Tokaj melletti Tímár hétfői vásárára vö. Anjou-kori okmánytár, i. m. VI. 161. illetve KUBINYI A.: Városfejlődés és vúsárhálózat, i. m. 33., 90. 27 .4 zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Szerk. NAGY IMRE, NAGY IVÁN, VÉGHELY DEZSŐ etc. I-XII. Pest, Bp., 1871-1931. I. 521. Tuzsértól északra az egyik tiszai átkelőt 1324-ben Sórévnek nevezték. Anjou-kori oklevéltár, VIII. Szerk.: BLAZOVICH LÁSZLÓ. Bp.-Szeged, 1993. 442. sz. 28 GYÖRFFY GY.: Az.Árpád-kori, i. m. I. 611.; FÜGEDIE.: i. m. 357.; Középkori oklevelek 31.; KUBINYI A.: Városfejlődés és vásárhálózut, i. m. 65.; A kora-újkorban keddre esett a vásár napja, csupán az 16501675 közötti időszakban helyezték át hétfőre. (SZŰCS ISTVÁN: Debreczen város történelme, II. Debrecen, 1871. 641-642.; Debrecen története, I. Szerk. SZENDREY ISTVÁN. Debrecen, 1983. 223., 356357., 377. — a vonatkozó részek Szendrey István és Bársony István munkái). A városi jegyzőkönyv tanúsága szerint az 1560-as években hétfőn és szombaton tartottak vásárokat (Debrecen város magistrátusának jegyzőkönyvei 1566/67. Ford.: P. SZALAY EMŐKE. Szerk.: SZENDREY ISTVÁN. Debrecen, 1985. 5.). A hét eleji időpontot valószínűsítheti, hogy a szomszédos Böszörményen 1325 előtt szombaton jöttek össze a vásározók. (Anjou-kori okmánytár, i. m. II. 219-220.) Böszörmény a Tokaj-DebrecenNagyvárad közötti főútvonalon feküdt. 29 1345-ben Kalló (Vásároskálló) egyik részét „Debrucheny hulcha"-nak hívták. A következő esztendőből származó híradás szerint debreceni ember Semjénbe akart posztót szállítani. (A nagykállói Kállay-család levéltára. Az. oklevelek és egyéb iratok kivonata. Bp., 1943. I. 817., 862. sz.)