Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - MÉRLEG - Draskóczy István: A nyírbátori oklevelek kérdőjelei : rendhagyó könyvismertetés : Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban (1300–1525). Összegyűjtötte, átírta: Balogh István. Szerk.: Érszegi Géza. A szerkesztő munkatársa: Henzsel Ágota. Nyíregyháza, 2000. / 261–273. o.

268 Mérleg kilométeres út (nyolc mérföld) állt előtte. Ezzel szemben hétfőről csütörtökre már Semjénbe érkezhetett.

30 Nem véletlen, hogy a fejlődés a Szatmár és Nyírbátor közötti útvonalon később újabb piachelyeket hívott életre. így lett Csengeren (Szatmártól és Németitől 18/20 kilométerre) szerdai napon, s a tőle 27 kilométerre eső Mátészalkán (Kocsord közelében) csütörtökön piac. Nyírbátor és Szálka távolsága mindössze 20 kilométer. A másik útvonalon (Szatmár és Bátor között félúton) fekvő Nagykároly 1346-ban kapott — szombatra — vásártartási jogot.

31 Az 1332. évi nyírbátori vonatkozású kiadványok tükrözik a Szatmárból kiinduló vásárutat. 1332. február 17-én (4. sz.) a király a Zathmar-ban illetve Zathmarnempcy-ben lakó vagy onnan jövő kereskedőket arra kötelezte, hogy a sóval vagy más árukkal megrakott szekereikkel — bármelyik utat is választják — elsőként a szerdai bátori vásárra térjenek be, s ott árulják portékájukat. Az uralkodó 1332. március 8-án oly módon ismételte meg a rendeletét, hogy kiterjesztette azon kereskedőkre is, akik Szalacson vagy Nagyfalun laktak avagy eme két helységen keresztül utaztak Bátor felé - sóval vagy más áruval teli szekereikkel (6. sz.).

32 Szalacs (Nyírbátortól mintegy 60 kilométerre) Szatmárhoz hasonlóan fontos sókamarai központ volt, ahová az erdélyi bányák kincsét szekéren a Meszesi kapun és Zilahon keresztül szállították. A településről több irányban lehetett tovább utazni (így Debrecen, Nyírbátor, Szatmár, Várad, Szoboszlón át Szolnok stb.). 1067-ben a rakamazi rév környékén emlegetettek bizonyos „magnam viam Zoloch"-t, ami azt mutatja, a só innen akkor a tiszai révig jutott el. Nagyfalut három helységgel is azonosíthatjuk. Szóba jöhet a 70 kilóméterre fekvő mai Tiszanagyfalu, amely Tokajtól délre található, ama országút közelében, amely Nyírbátorról vezetett a tiszai révhez.

33 Nyírbátortól keletre (kb. 65 km) Közép-Szolnok megyében, közel 30 A 16. század elején a Villach és Bécs közötti 341 kilométernyi távolságot az áruval alaposan megpakolt szekerek 12-14 nap alatt tették meg, vagyis napi 25-30 kilométert mentek. Az út hegyvidéken (pl. Semmering-hágó) vezetett keresztül. PICKL, OTHMAR: Dos alteste Geschüftsbuch Österreichs. Graz, 1966. 112. N. Kiss István véleménye szerint ebben a században az 5-6 mázsányi teherrel megrakott magyar szekérrel naponta 35-40 kilométert utaztak. N. KISS ISTVÁN: Az ár- és bértörténet kérdése Magyarországon 1550-1650 között. Történelmi Szemle, 6. (1963) 160. Kubinyi András úgy látja, hogy naponta 16-20 km-t lehetett kényelmesen megtenni. Ő mutat rá arra is, hogy gyakran már előző nap délben megkezdődött a vásár, s másnap délre be is fejeződött. (KUBINYI ANDRÁS: Vásárok a középkori Zala megyében. Zala megye ezer éve. Főszerk.: VÁNDOR LÁSZLÓ. Zalaegerszeg, 2001. 57.) Hogy egy-egy járművel naponta mekkora utat tettek meg, természetesen függött a fogatolástól, a teher nagyságától. Hiteleshelyi illetve királyi emberek néha meglepő távolságot is beutaztak. így például 1334-ben csütörtökön még Kassán voltak, ám szombatra már Sárospatakra értek (kb. 90 km). Zichy okmánytúr, i. m. I. 444. Vö. még KUBINYI A.: Városfejlődés és vásárhálózat, i. m. 35. 31 Mátészalkára {Kállay levéltár, i. m. 1869. sz.) 1381-ből, Csengerre {Zichy okmány túr, i. m. V. 380.) 1404-ből van adatunk. Nagykárolyra: A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára. S. a. r.: GÉRESI KÁLMÁN. I. Bp., 1882. 167-168. Károlytól nyugat felé 5 kilométerre található Vada, ahol vasárnap volt a piac. Debrecen irányában Piskolton lett vásárnap (hétfő, Károlytól 17 km) Uo. I. 406. Mindkettejükre 1383-ból maradt fenn híradás. A középkorvégi piachelyekre vö. KUBINYI A.: Városfejlődés és vúsúrhúlózat, i. m. különösen 32-35. (Ő a légvonalbeli távolságokat adta meg.) 32 A Németi név mellett a kor a Szatmárnémeti (pl. Zothmamempti) elnevezést is használta. Zichy okmánytár, i. m. I. 610., 622-25. (1341. év; egy oklevélben a Németi fordulattal párhuzamosan). Vö. KISS LAJOS: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp., 1988. II. 533. 33 Szalacsra: JAKÓ ZSIGMOND: Bihar megye a török pusztítás előtt. Bp., 1940. 324. és GYÖRFFY GY.: Az Árpád-kori, i. m. I. 664.; Diplomata Hungáriáé antiquissima. Ed. GEORGIUS GYÖRFFY, Budapestini 1992. 184., 302.; Tiszanagyfalura: NÉMETH P.: i. m. 137.