Levéltári Közlemények, 69. (1998)
Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Dobák András: „Azt hittük, hogy a győzelem urai leszünk, s íme lealáztatás szolgáivá lettünk” : a besorozott honvédek élete a cs. kir. hadseregben, 1849–1851 / 157–193. o.
164 Közlemények szerencsés lehetett, másrészt lehetséges, hogy nem akart a szenvedésekre, megaláztatásokra visszagondolni. Harmadsorban, ez egy megjelenésre szánt írásmű, és így irodalmi, politikai szándékok torzíthatják a forrás hitelességét. G-H) Vadnay Károly két cikke Vadnay Károly (1832-1902) a szabadságharc elején tüzérnek állt be a honvéd seregbe. Később hadnaggyá, majd főhadnaggyá nevezték ki. A kényszerbesoroztatásból 1851 januárjában szabadult. Előbb a Hölgyfutárban, később más lapokban jelentek meg írásai. Aktívan részt vett a kor társadalmi életében. 1884-től 1893-ig a szabadelvű párt tagjaként országgyűlési képviselő. 2 Egyik tárcája „V" jelzéssel jelent meg a Fővárosi Lapokban (Egy besorozottról), amelyet V. Tóth Kálmánnal 1864-ben alapított, és amelynek 29 éven át szerkesztője volt. Az aradi vértanúk emlékére 1890-ben kiadott könyvben jelent meg másik visszaemlékezése (Az első évforduló). Az írás központjában az 1850. október 6-i nap eseményei állnak. A Verona melletti ezredben szolgáló honvédtisztek (akiket más századokhoz osztottak be) összegyűltek, hogy megemlékezzenek az aradi vértanúkról. Szerencsére a visszaemlékezésben több utalás történik a besorozottak mindennapjaira és gondolataira, ami hasznos forrássá tette a cikket. További bizonyíték a két írás szerzőjének azonosságára, hogy az ezredesről szóló rész szinte szóról szóra megegyezik a két tárcában: „Ezredesünk gr. Favancourt francia volt családi eredetére, de zord tatár vér gondolkozására és kíméletlenségére nézve. Kiadta a parancsot: semmi kímélet a besorozott lázadók iránt. Ha fegyvert fogtak császáruk ellen: söpörjék most a kaszárnyát, vágják a fát, ha a sor rájuk kerül, regulába kell szedni őket!", 24 illetve: „Vágnunk kellett a tűzi fát, söpörnünk a laktanya udvarát s mosnunk a lépcsőt. Ezredesünk akarta így, a kit Favancourt grófnak hívtak (...) eredetére nézve franczia, de szívében zordon osztrák katona, a ki gyűlölettel tekintett ránk, a miért győzni mertünk ellenök." 25 A cikk „víg Samu" temetése ürügyén beszél egyrészt az elhunytról, másrészt a besorozott honvédek életéről. I) Villecz Boldizsár 26 Villecz János „Egy sárosmegyei honvéd naplójából" című könyvéből a mű epilógusa érdekes számunkra. A könyvet Villecz Boldizsár honvédszázados elbeszélése alapján fia, Villecz János írta meg. Villecz Boldizsár „birtokos, Sáros-vármegye törvényhatósági bizottságának tagja (...) 1850. Livornóban szabadon bocsátották és visszatért sárosmegyei birtokára gazdálkodni. Meghalt 1904-ben." 27 Villecznek „igazság szerint az aradi vár kazamatáiban kéne 22 SZINNYEI J.: í. m. XI. 727-728. 23 Fővárosi Lapok, 25. (1888)jún. 8. 158. sz. 1154-1155. 24 Uo. 1154. 25 VADNAY KÁROLY: Az első évforduló. Aradi vértanúk albuma. Szerk.: VARGA OTTÓ. Bp., 1890. 146-154. Idézett hely: 146. 26 VILLECZ BOLDIZSÁR: Egy sárosmegyei honvéd naplójából. Eperjes, 1898. 27 SziNNYEU.:i. .m.XI. 1226.
