Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Főglein Antal: Gömör vármegye levéltára

216 DR. FŐGLEIN ANTAL «segéd, összesen tehát öt tisztviselő dolgozott a levéltárban. A hétszemélyes tábla feljelentésére a helytartótanács felhívta a vármegyét, hogy alkalmazzon újabb segéderőt, ha az eddigiek nem elegendők.

35 Lubik a felterjeszteni rendelt jogügyi lajstromokat a régebbi, annak idején még Zeltmayer által készített lajstromokból írta ki, összesen három vaskos kötetben. Az első kötet tartalmazza az 1571—1720. évek közti tizenöt jegyzőkönyv jogügyi Iajsromát, a családnevek betűrendjében, a második kötet a helységnevek betűrendje szerint, a harmadik pedig az 1734—1786. évi be- és kitáblázott adósságok időrendi lajstroma, mutatóval. Vagyis a vármegye tulajdonképen nem hajtotta végre mindenben a felsőbb rendeletet. Amit annakidején Zeltmayer az általa készített lajstromba felvett, azt Lubik kiírta. De az 1720—1786-ig összegyűlt sokkal nagyobb aktatömegből kiválogatott jogügyi iratok lajstroma nem készült el soha. Valószínű, hogy magát az iratok kiválogatását sem hajtották végre.

36 Külön vármegyei tisztviselőként a levéltárnok ebben a vármegyében 1786-ban tűnik fel, amikor Prónay László báró kerületi főispán a notariátus személyzetét háromban állapította meg. Az első volt a főjegyző, a második az aljegyző s a harmadik mint „Archivarius" teljesített szolgálatot, akinek, mint láttuk, a pelsőci vármegyeházban lakása is volt.

3T Kishont 1802-ben véglegesen Gömörhöz csatoltatván, Rimaszombat most már mint az egész Gömör és Kishont vármegye székhelye lépett előtérbe. A kérdés végleges eldöntése azonban még hosszú évtizedekig eltartott. 1818-ban még Pelsőc volt a rendes gyűlésező hely s a hatóságok székhelye és itt volt a levéltár is.

38 De voltak elég szép számmal, akiknek sem Pelsőc, sem Rimaszombat nem kellett. Pelsőcön a tisztviselők nem tudtak rendes szálláshoz jutni, csak a gőzös parasztházakban; Rimaszombatot viszont az ottani népnek „illetlen magaviselete miatt" a táblabírák ki nem állhatták. Ezért többen Jolsvát kezdték mint központot emlegetni ós érdekében hangulatot kelteni, azt hajtogatván, hogy nagyobb a tisztasága és egészségesebb a fekvése.

39 1825-ben a vármegye még mindig két rendes székházzal rendelkezett. Hasz35 ü. o. 1788, f. 12., p. 44, 45. 36 Az említett három kötetnyi lajstrom ma az Országos Levéltárban van elhelyezve. 37 U. o, 1786—89. B. 3135. fasc. 38 U. o, 1818, f. 13. 38 U. o, 1832, f. 14.