Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
NEKROLÓGOK - Csóka János Lajos (1904-1980)
megadta a lehetőséget. Minden terhet az ő erős vállai sem bírtak el, s ha a megoldandó feladatokból utódaira is hagyott valamit, ez nem kisebbítheti az ő megbecsülhetetlen érdemeit. Hiszen, egyebeket nem is említve, ha ő, aki - mint említettük - akkor még nem is volt vezető állásban, meg nem ragadja az alkalmas pillanatot, az új levéltár a csakhamar azután kitört világháború és a rákövetkező politikai és gazdasági válságok közepette mind a mai napig aligha épült volna fel. így az Országos Levéltár továbbra is a régi helyiségekbe bezsúfolva, fejlődésre s komoly levéltári és tudományos munkásságra alkalmatlan állapotban várná az idők jobbra fordulását. Ha tehát most modern s az igényeket mindenben kielégítő palotában vethetjük papírra e sorokat, méltó, hogy hálával és kegyeletes elismeréssel gondoljunk annak kezdeményezőjére. Legyen áldás emlékezetén! Dőry Ferenc LK, 1933.1-4. sz. 1-15. p. Csóka János Lajos (1904-1980) Gyászjelentésén a nagy középkori rendtárs, Beda Venerabilis egy kijelentése olvasható: „A reguláris fegyelem megtartása és a liturgia végzése mellett minden gyönyörűségemet a tanulásban, a tanításban és az írásban találtam.” Akár Csókának volt ez a vezérelve, akár a gyászjelentés fogalmazói választották ki ezt a mondatot, nehezen lehetne találóbban, tömörebben összefoglalni a most elhunyt pannonhalmi bencés történetíró, Csóka J. Lajos egyéniségének, pályájának, működésének a lényegét. 58 évi hűséges szerzetesi élet, több mint három évtizedes pannonhalmi főiskolai és tíz éves középiskolai tanári működés, egy hosszú élet egészét átfogó tudományos kutatói-írói munkásság adott tartalmat életének, s ezen felül - amit itt hangsúlyozottan kell kiemelnünk - 18 évig volt az ország egyik legrangosabb egyházi levéltárának, a pannonhalmi főapátsági levéltárnak vezetője. Epizódként, de fontos epizódként szakította meg ezt a renden belül végzett munkásságot az, hogy 1943-46 közt a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban, mint berendelt gimnáziumi igazgató működött, 1947-ben pedig miniszteri osztálytanácsosként a tudományos ügyosztályban fontos szerepet játszott az egész ország tudományos életének irányításában. Tudományos munkássága három különböző területet ölelt föl. Először a XVIII. századi magyarországi művelődési politika foglalkoztatta. Mint a bécsi Gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet állandó belső tagja két évig kutatásokat végzett a nagy bécsi levéltárakban. Munkája eredményeként írt „Kollár Ádám és Mária Terézia iskolareformja” című műve meggyőző bizonyítása annak, hogy a Ratio educationis létrejöttében Kollárnak volt döntő szerepe. Ezeknek a kutatásoknak eredményeként született több más tanulmánya is: „A magyar tudományosság megszervezésének kísérletei a XVIII. században” (A pannonhalmi főiskola évkönyve 1942.); Kollár Ádám Ferenc hatása az államtanács magyar Kamerális tárgyalásaira. (A bécsi említett Intézet évkönyvében, 1935.); Bessenyei György és a bécsi udvar (Pannonhalmi Szemle 1936.) stb. Csóka második kutatási területe a középkori források kritikai vizsgálata. Irt a pannonhalmi alapítólevél interpolálásáról (Levéltári Közlemények 1961.), az Adalbert és Walfer-féle pannonhalmi oklevelek hitelességéről (uo. 1964.), Szent Gellért kisebb és nagyobb legendájának keletkezéstörténetéről (Középkori kútfőink kritikai kérdései 1974.) Két tanulmányban foglalkozott az Anonymus-kérdéssel: „Ki volt Anonymus? „ (Magyar Nyelv 1962) és „Észrevételek a P. dictus magister értelmezéséhez” (Irodalomtörténeti Közlemények 1976.) Hatal-80
