Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
NEKROLÓGOK - Czobor Alfréd (1883-1959)
mas összefoglaló munkát írt a latin nyelvű történeti irodalom kialakulásáról Magyarországon a XI-XIV. században (Budapest 1974.). Forráskritikájában elsősorban a szöveg- és stíluskritikai módszert alkalmazta. Konklúziója: a magyar középkor történelmi tradícióját a bencések, főleg a pannonhalmiak, alakították ki. Ők a szerzői a legendáknak, a korai krónikáknak, Anonymus is pannonhalmi bencés volt. Ennek következtében Csókát sokszor érte a „pánbenediktinizmus” vádja. Lehet, hogy az ő kritikai hallása túlságosan erősen a szentbenedeki Regulára és Vitára volt beállítva és olykor ott is közveúen szöveghatást észlelt, ahol csak az egész korai középkort befolyásoló bencés szellemiség közvetett hatásáról volt szó, de ne felejtsük el, hogy a középkori írások legnagyobb részt kompillációk más művekből, ehhez pedig szövegekre, kódexekre volt szükség. Ezeket bizonyára nem a királyi udvarban, hanem elsősorban egyik legnagyobb korabeli könyvtárunkban, a pannonhalmiban lehetett megtalálni. Harmadik működési területe Csóka tudományos tevékenységének a bencés rendtörténet. Mint láttuk, tulajdonképpen forráskritikai kutatásai is elsősorban bencés-rendi vonatkozásúak. Szorosabb értelemben vett rendtörténeti részlettanulmányai közt a legjelentősebb „Clunyi szellemű volt-e a magyar egyház a XI. században? „ (Regnum, egyháztörténeti évkönyv 1942/43.), amelyben meggyőzően cáfolta Galla Ferenc elméletét. De nem hagyhatjuk említés nélkül a Studien und Mitteilungen zur Geschichte des Benediktiner-Ordens 1966-i évfolyamában megjelent értekezését: Hartwik von Hersfeld. Ein Benediktiner-Diplomat im XI. Jh. és az Itália és Ungheria c. gyűjteményes munkában 1967-ben közöltét: I benedittini e l’inizio dei rapporti lettarari itali-ungheresi. 1972-ben jelent meg kétkötetes rendtörténete: „Szent Benedek fiainak világtörténete, különös tekintettel Magyarországra.”. Életének utolsó napjaiban még láthatta német nyelvű magyar bencés történetét: „Geschichte des benediktinischen Mönchtums in Ungarn” (München 1980.). Ez lényegesen különbözik a magyar változattól abban, hogy elhagyja az inkább népszerűsítő jellegű, a bencés rendet általában ismertető részeket és kizárólag a magyar bencések történetével foglalkozik, s ezzel nagy szolgálatot tett a magyar történelem külföldi ismertetésében. Mint levéltáros Csóka a levéltár mindenfajta tevékenységét legtöbbnyire maga végezte. Balázs Péterrel együtt készítette a levéltár Alapleltárát, később elkészült a Fondjegyzék. Rendezte a főapátsági középkori anyagot, valamint (Csóka Gáspárral együtt) a tihanyi apátsági anyagot. Élete utolsó tíz évében a Lónyay Stefánia-anyag rendezésével és feldolgozásával foglalkozott és ebből készítette egyelőre még kiadatlan munkáját a ferencjózsefi bécsi udvar belső életéről. Alkotásokban, eredményekben gazdag tudományos életművet hagyott hátra Csóka J. Lajos, de hátrahagyta nagyszámú tanítványának lelkében a felejthetetlen, élményszerű történelemórák emlékét és főleg mindenkiben, aki közelebbi ismeretségbe jutott vele, közvetlen, meleg egyéniségének, mindig józan realizmusának és nem utolsósorban szülőföldje (Bük, előbb Sopron, ma Vas megye) ízes magyar beszédjének varázsát. Csapodi Csaba LK, 1980-1981. 374-376. p. Czobor Alfréd (1883-1959) Czobor Alfréd, kinek halálhíre 1959 nyarán jutott el hozzánk, a morvaországi Stiep-ben született 1883. január 3-án. Középiskolai tanulmányait azonban már a szatmári főgimnáziumban végezte, majd a Budapesti Tudományegyetem bölcsészettudományi karának lett hallgatója. 81
