Illéssy János: Igló kir. korona- és bányaváros levéltára. (Budapest, 1899.)
intézett levelét, melyben őt a hatalmaskodástól óvja; egyszersmind tudatja az iglóiakkal, hogy az esetben, ha Máriássy tovább is erőszakoskodnék, a váraljai és kézsmárki őrséget utasította segedelmükre lenni. (Ered. 192. sz.) 1582. febr. 21. Pozsony. — Rudolf király átirja és megerősíti I. Károly 1322. jul. 24. és III. András 3 293. máj. 12-ki kiváltságleveleit a szepesi káptalan 1539. márcz. 21 -ki átiratában. (Más. 193. sz.) 1582. okt. 3. Fleisehhacker János és Goldsclimidt János kassai lakosok nyilatkozata Nickhel Jakab és Kirscliin Anna házasságáról. (194. sz.) 1583. jan. 6. Huetman János és Benedek osztály egyessége. (195. sz.) 1588. jul. 19. Tribel G-ergely és Berthóti Lajos szepesi várnagy az illyésfalviak és somogyiak közt Yorderste és Hinterste Cliyrke vagy Czyrke nemű. erdők miatt folyó egyenetlenséget eligazítják. (Más. 196. sz.) 1588. decz. 5. Berzevicze. — Berzeviczei Márton kéri az iglói tanácsot, hogy a 12 rókabőrt melylyel neki Czech Péter szűcs, rozs fejében tartozik, adassa meg. (197. sz.) 1589. decz. 21. Az iglói tanács bizonyítványa arról, hogy Ohmes Kristóf és Riggel Kelemen előtte kezességet vállaltak az iránt, hogy ha Schwarz Kalixt füleki lakos, akit özv. Csetneky Mihályné Anna asszony a török rabságból kiváltott, a 25 frt váltságösszeget jövő évi szt. György napig meg nem térítené, ők fogják azt érte kifizetni. (198. sz.) 1590. febr. 2. A csetneki tanács kérve-kéri az iglói tanácsot, hogy mivel a török 500 frt sarczot követel rajtok s rettenetesen fenyegetőzik, segítse ki őket 100 frttal vagy ha lehet, többel. Ha előbb nem, pünköstkor visszafizetik. (199. sz.) 1591 márcz. 13. Frics. — Berthoti öli. levele Dierner János iglói bíróhoz egy jobbágya adóssága tárgyában. (200. sz.) 1592. . . . 15. Lützelman András tokaji kapitány magánlevele feleségéhez ITlmba. (201. sz.) 1592. febr. 10. Leibicz- — Hutherus Ádám, a 13 város grófja levele Kylian Gergely iglói biróhoz, hogy a lublói kapitány parancsára küldjön két szénégetőt Lublóra. (202. sz.)