Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

194. Ansbach, 1530 február 14. György brandenburgi őrgróf Sadobrich Péter gyulai várnagynak és társainak. Értesülvén a hadi eseményekről s a Czibak Imrével kötött fegyverszünetről, dicséri hűségüket. A gyulai uradalom ügyének rendezésére biztosokat küld hozzájuk. Részletes utasításuk. Dátum Onoltzbachii, die 14. Februarii. Anno XXX. (H. St. A. München. Br. Lit. 1036/22. Concept.) Megjegyzés. A fenti levélben említett keletnélküli német utasításnak az ad különös érdekességet, hogy az már Zápolya Jánost «des itzigen Inhaber des Künigreichs Hungern Konig Hans» néven említi, akinél budai udvarában — desselben küniglichen Stuhl Ofen — kellett a biztosoknak jelentkezniük s az őrgróf szolgálatát jelentvén kérték nevében, hogy «nachdem unser Stadt zum Giula von den seinen eingenommen, auch unser Schloss des Orts nun lange Zeit belágert worden,» mivel a 75 napi fegyverszünet ideje hamarosan lejár, azt ajánlja az őrgróf János királynak, hogy «bis zu Austrag der Irrung zwischen Kunig Ferdinando und Ihme» Gyula és Huny ad a lengyel király fenhatósága alá adassék s aztán, «welcher entlich Kunig zu Hungarn» marad a kettő közül, az iránt teljes hűséggel fog viseltetni «solang wir solche Schlossen und Güter unverkauft behielten.» Ennek következtében az őrgróf kéreti a királyt «dass er die seinen zum Giula ab» meghagyja «dass die friedlichen Stillstand haltén,» amíg a lengyel király «die Schloss und Güter als wie obstehet in die dritten Handt einnehmen» s kormányozza : bis zu Austrag der Sachen. Ha aztán a királytól Budán a gyulai őrséghez szóló hitlevelet (salvus conductus) kaptak, induljanak haladéktalanul Gyulára. Ott megdicsérve őrségének bátor kitartását intsék meg «dass unser Schloss niemand dann unsselbe oder wer lhne unser eigne Handschrift brácht aufgeben.» Egyúttal adjanak át «einen Brief an die Stadt zum Giula,» amelyben sajnálkozását fejezi ki ugyan iránta, hogy «auf unser und ihrer selbst Missgonner Verfügung von uns abfállig gemacht und dem Gegentheil ergeben, auch wider unser getreue Hauptleut und Kriegsleut im Schloss gehandelt habén,» de további kegyességéről biztosítja őket, ha hű alattvalói lesznek. Az őrgróf biztosai Gyulára érve végrehajtották a német tisztek kihallgatását is a várfeladás körülményeire nézve. Erről egy keletnélküli 40 lapnyi jegyzőkönyv szól, a tíz pontból álló kérdésekre adott vallomásokkal. Ezek azonban igen ellentmondók, mert ha olyik tiszt azt vállá: «es sey ein Gelübde geschehen, so sagen die andern all sie habén geschworen weiter ziehen.» De általános volt az a kijelentésök, «dass sie keinen Wein gehabt.» Csakhogy ez nem lehetett «ein genugsambe Ursach ein Haus uf zu geben,» miként a tárgyalásról szóló jegyzőkönyv írója, Marckhart Koncz puskaműves maga megjegyzé. Igaz, hogy Orbán tűzmester három más társával ezt vállá : «es sey weder Wein, Fleisch oder anders mehr verhanden gewesen ;» ám mások viszont erről nem szóltak. A kihallgatott tisztek ezek voltak : Peter Wans, Paul de Wildschutz, Matzeck von Laszla, Niclaus von Richwald, Cristof Zigonack, Nicolasch Zigan, Hans von Wessel, Schwarzer Hans, Jacob Tischler von Jágerndorf, Úrban Dürckenfelder Büchsenmeister. Ez utóbbi vallomásából érdemes kiemelni, hogy midőn a várőrséghez «ein Brief von Stephan Werbőczy, König Januschen Canzler kummen» intvén őket, hogy adják át a várat és jöjjenek Lippára hűséget esküdni a királynak, a levelet Lötz széttépte és tűzbe dobta mondván, dass er solchs nit thun welle. (Ugyanott, fasc. 1036/34—35.) 195. [Gyula vára, 1530 február közepe.] Gyula vár őrsége névtelen Tisztelendő zászlósúrnak. Sürgős segítségét kérik, bár 200 lovast, mert különben a vár elesik s a Czibak Imre kezére jut, tán még Boldogasszony napja előtt. Szolgálatomnak mindenkoronként ajálásának utánna köszönetünk, mint a myw kegyelmes és Nagyságos Markolab urunknak hew barátjának és jó szom-