Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

szédjának; mert mü nekink nincsen itt ez földen soha nagyobb bizodalmonk, mint az Nagyságos uronkhoz, Thewrekh Balynthhoz és te Kegyelmetekhöz, az Kegyelmed atyjafiával egyetömben. Jól tudjuk, hogy te Kegyelmetöknél jelen vagyon az mü kegyelmes Morkolab urunk háza miben áll. Ez hagyott nap, kire az mü kegyelmes urunk tiszttartói szerzést töttenek, hogy az urunk házát az kezében minden kétség nekül ez jevendó Bódog asszon napjára

1 az Czybak Imrének kezében adják, mü az kik vágyónk urunknak hitös szolgái: csehek és németek akaratunk mind az volna, hogy az urunk házában készök vágyónk szörnyű halált szenvegyni, hogy nem mint a kereszténységtül az házat el szakasszuk és az mű kegyelmes urunk kezébűl kieresszük. Hogy ha ti Kegyelmetök segétséggel leszen és az Nagyságos ur, Thewrek Balynth, mert élésünk nincsen. De ezre rea felelnénk, hogy az ti Kegyelmetök fáradságárul és költségérül azdig az urunk jószágárul ki nem bocsátnánk ti Kegyelmeteket, mig nem mindenrwl Kegyelmetök kedve szerént megelégítenénk. Mert egyébképpen elegek nem vágyónk a ház megtartására. Tisztelendő urunk, könyörgünk istenért, az sziz Máriáért, hogy ne hagyjátok ez házat el veszni, mert nem csak az mü kegyelmes urunk kára leszen az háznak veszedelme, de mind az egész Magyar országnak. Nem de jobb volna-ie, hogy Kegy elmetök birna vele, hogy nem mind az árulók, kik el árulták mind ez egész országot és önen magokat. Meg is kérünk, kenyergünk is, hogy ezt a dolgot Thewmesvárra add meg ismerni, im nem nagy segítség kellene, két száz lovon való emberrel mind meg érnejők. Elég élést vethetnénk az várban. Mi kediglen fogadunk, miként itt fenn is meg irták, hogy azokat ugy elégítjük meg, az mint Kegyelmetök kévánnya, mert egyibképpen az ház ez veszedelmet nem szenvedi. Továbbá azon is kérjük te Kegyelmedet az mü Nagyságos urunknak barátságájért mi nekünk örökkére való szolgálatunkért, hogy nekünk te Kegyelmed küldjen bizon hirt és az mi kevetink valamit meg mond, meg higyje te Kegyelmed. Igen félénk, hogy az házat ez feljül meg mondott napnak elétte el ne akarnájak veszteni, mert minden jelek, kit te Kegyelmednek e követ meg mond, azt tartja. Továbbá az mü kegyelmes urunkhoz el küldtönk volt, de soha nem hisszök, hogy meg jehessen, mert Czybak mindenütt leseti. Immár itt ez felden sohon nem ismerünk mastani üdében oly ellenséget, kinek hétszáz lovon való ember nem árthatna. Az nagy istennek könyörgünk mégis te Kegyelmednek, hogy ne feletközzék el mü rólonk ott ahol minthel inkább te Kegyelmed tudja, hogy jobb. Isten tartsa meg te Kegyelmedet mind az te Kegyelmedhöz tartozókkal egyetömben. Továbbá te Kegyelmedet, mint kegyelmes urunkat kérjük az úristenért és ő szent annyájért, hogy ha segitségenk leszen vagy nem, kihez tudjunk tartozni, igazán meg írja, kit továbbá te Kegyelmednek meg tudjunk jevendére az mi kegyelmes urunk után szolgálni, és valami barátságot te Kegyelmed teszen, higvjed mind kyral elétt és az urak előtt nagy neven veszi te Kegyelmedtűi és meg tudja szolgálni és fizetni. (H. St. A. München. Br. Lit. 1036/44.) Megjegyzés. E végtelen értékes levél eredetileg latinul indult, de mire tizenegy sort írtak belőle, áthúzták és magyarul kezdték újból a fenti módon. A levél tulajdonképpen fogalmazvány, amelyben például a Czibak neve melletti «állhatatlan» jelzőt 1 Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, azaz március 25-ike értendő, miként a fegyverszünet is vélelmezte a kikötött 75 nap lejártát.