Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-04-16 / 87. szám

Békéscsaba, 1922. április 25. Kór ős vidék 3 Túszok szedése húsvét ünnepén Irta: BÁLÁS ÁDÁM (Részlet szerzőnek „A PROLETÁRDIKTATÚRA BÉKÉSCSABÁN" eimü történeti müvéből) A kommunisták 1919. április 17-én, csütörtökön délután a főtéren gyűlést tartottak, amelyen a békéscsabai születésü Deutsch-Domokos József ügyvédjelölt, aki Budapestről többször lejött szülővárosába izgatni a burzsoá ellen, a városháza erkélyéről egyebek, közt ezt mondta: „Elvtársak, testvéreim 1... négy napig maradok itt köztetek s ezen idő alatt elvárom tőletek, hogy minden börtön tele lesz a nyomorult burzsoával, ahol dögöljenek meg éhen s a tetvek és férgek egyék meg őket.. Deutsch-Domokos már tudta, mit határoztak a fővárosban a kommunista népbiztosok, ő tudta, hogy a Tiszántúlon, melyet az oláhok elől ki kell üriteniök, burzsuj-tuszokat fognak szedni zálogul... Meleg, derült tavaszi időben virradt reánk 1919. ápr. 20-ika húsvét vasárnapján. A sokféleképen meggyötört lakosság szokatlan nagy számban tódult a keresztény templomokba, erőt, vigasztalást meríteni a keresztre feszitett Jézus, az Igazság feltámadásából a jelen nehéz s mindinkább elviselhetetlenné váló megpróbáltatások között. Az áhitatosságot nem zavarta, sőt fokozta KunfiKohn Zsigmond közoktatási népbiztos vallásrendeletének a szószékről megparancsolt kihirdetése s az ezt ellenőrző kommunista megbízottak és kémek jelenléte Délután 3 órakor a városháza előtt nagy népgyűlést tartottak, melyet azonban dr. Ágoston Péter külügyi népbiztos, a' főszónok késése miatt csak jóval később kezdhettek meg. A gyűlésen nagy számmal jelen volt a burzsoá is, kíváncsi arra, hogy megint mit határoznak sorsa és jövője felett. Érdeklődésünket nagyon fokozták az útban levő döntő események is: az oláhok támadó közeledése. Ekkor ugyanis már biztosan tudtuk, hogy az oláhok húsvét szombatján Nagyváradot elfoglalták s hogy ennek folytán a proletáruralom nálunk is utolsó napjait éli, bármennyire titkolták és tagadták ezt a kommunisták .. . Czibor István elnök a gyűlés végén a városházának vörös zászlókkal ékesített erkélyéről kihirdette, hogy a munkástanács tagjai este 8 órakor okvetlenül jöjjenek el a városháza tanácstermében tartandó fontos értekezletre. R gyűlés után dr. Ágoston automobilon csakhamar elutazott . .. Este fél 12 órakor a városi villanytelep szirénájának éles és rémes bugása riasztotta föl az alvó lakosságot. R proletáruralom óta már többször hallatszott ez a bugás, mindig valami bajt, rosszat jelezve. Felriadt reá mindenki, aki hallotta ; oly erősen és hosszan búgott pedig, hogy mindenki meghallotta s azután is többször búgott fel. R városban futkosás, nyugtalanság, néhol zaj is. Sokan kimentek az utcára megtudni az okát, de meglátván a szuronyos vörösöket, behúzódtak. Itt-ott szuronyos emberek vittek egy-egy férfit. Aki meglátta, ijedve elsietett onnan, vagy behúzódott lakásába. R valóságot, a nagy eseményt csak hétfőn (ápr. 21.) reggel tudtuk meg, hogy t. i. a burzsoá vezetőit öszszefogdosták. R gyűlés lefolyásáról, melyen a burzsoá összefogdosását elhatározták, a következő részleteket sikerült megtudnom jelenlevő szemtanuktól : R Munkás-, Katona- és Földmüvestanácsnak 110 tagjából mintegy 70—80 tag volt jelen a városháza tanácstermében, flz ajtókat fegyveres őrök (vörös őrségbeliek) őrizték, hogy be ne juthassanak illetéktelenek, akiket a tanácsterem közeléből is eltávolítottak. R gyűlésen, mely (vasárnap) este 8 óra tájban kezdődött, Paróczai János (szabómunkás) direktor elnökölt. Este érkezett Budapestről, illetve Gyuláról Somló Dezső nevű, gyulai születésü, politikai megbízott, különben vegyész-munkás ; ő hozta a fővárosból a népbiztosok parancsát, a gyűlésen ő szólalt fel elsőnek; erélyes, ellenmondást nem tűrő hangon mondta: „Most jövök Nagyváradról, ahol az ellenforradalmárok a székely hadosztállyal együtt átszolgáltatták a várost a románoknak, a vörösöket elfogták; ezek után várható, hogy a románok Csabára is eljönnek s itt is üldözni fogják a proletárokat. Azért, hogy ugy ne járjunk, mint nagyváradi elvtársaink, eliensulyozásul össze kell fogdosni a burzsoából túszokat, ugy válogatva ki őket, hogy nagyobb családoknak legfájdalmasabb részei legyenek, hogy ha itt proletárokat bántalmaznak, a túszokon viszonozzuk. Továbbá a nép jobban fog bizni a Munkás Tanácsban, ha látja erélyét a burzsoá megfékezésében." Somló ezt a lervet, mint a Forradalmi Kormányzó Tanács akaratát, parancsát közölte, amely ellen tehát nincs felebbezés, csak végrehajtani kell. A beszéd hatása alatt a Munkás Tanács egyhangúlag s minden további tárgyalás nélkül hozzájárult a tervhez s egyesek kezdték mindjárt az elfogandók neveit bediktálni, minden indokolás nélkül, különösen a földmives tanácstagok buzgólkodtak a nevek bediktálásában. Némelyek haragosaik nevét kiabálták, egészen jelentéktelen emberekéit, mások felállva diktálták a neveket. Azonban a túszok neveinek összeírása mégsem ment egészen simán, mert Papp Gábor, a vasutasok egyik munkástanácsi tagja, Nyilas András (cipész) és Hankó Mihály (kőműves), a hármas Direktórium egyik tagja tiltakozott általában ezen erőszak ellen, mire különösen a földmives tanácstagok kiabáltak, hogy „igenis kell szedni túszokat." Midőn pedig Papp Gábor ismételten felszólalt egyik-másik burzsuj elfogása ellen, megfenyegették, hogy őt is elviszik a túszokkal, mint ellenforradalmárt. Hankó Mihály pedig jó érzésű, igazi szociálista, de nem kommunista, nehezen megnyervén az engedélyt a szólásra, ezek láttára kijelentette, hogy lemond tagságáról, kilép a Tanácsból és Direktóriumból, amit a jelenlevők többsége — kézfelemeléssel szavaztak — tudomásul vett s ekkor Hankó azonnal távozott a gyűlésről. Joga volt mindenkinek egy burzsujt elfogásra s egyet felmentésre ajánlani. A tanácskozás mindvégig igen zajos és szenvedélyes volt. Többen közben elakartak távozni a gyűlésről, de nem engedték ki őket a teremből, bizonyára azért, hogy az érdekelteket idején ne értesíthessék az őket fenyegető veszélyről. Közben a gyűlésen megjelent Münnich katonai teljhatalmú megbízott s midőn valaki azt indítványozd, hogy a burzsoá összefogdosását bízzák ö reá, Münnich ezt visszautasította és tiltakozva helytelenítette a tusz-szedést. Hogyan folyt le a tanácskozás többi része s meddig tartott, kik milyen neveket ajánlottak s kik állapították meg véglegesen az elfogandók névjegyzékét, kik vádoltak és mentettek, kinek volt legnagyobb része az egész eljárásban ? ezeket a részleteket nem sikerült tisztáznom. Este fél 12 órakor a villanytelep bugása a munka megkezdését vagy — bizonyosabbnak látszik — a vörös őrség összehívását jelezte. A munkát megkezdték. Elsőnek dr. Sailer Vilmos ügyvédet hurcolták be, akit fia László önként követett, hogy apja helyett vállalja a büntetést. Egy, az elsők között behurcolt tusz igy beszéli el a látott dolgokat : „Éjfél után fél kettőkor hozott be bennünket három vörös katona a kapubejárat melletti udvari rendőri szobába; itt már több kommunista vezető rendelkezett, köztük Lestyán György is, a Vörös őrség egyik parancsnoka; elővették az elfogandók listáját, melyen elsőnek Szeberényi Lajos lelkész, dr. Zsilinszky Endre, Beliczey Géza, Haan Béla, Sailer Gyula stb. nevei voltak följegyezve, a neveket cédulákra írták a lakással együtt (tőlünk is kérdezték egyesek lakását) s egyegy cédulát odaadtak két-három vörös őrnek azzal az utasítással: „akárhogy is, de be kell hozni őket!" Egy negyed óra múlva behozták dr. Szeberényit, dr. Zsilinszky Endrét félig felöltözve s utánuk rövid időközökben hozták a többieket; először itt, a rendőri szobában megmotozták őket, zsebkéseiket is elvették, azután felvezették az emeleti két szobába, melyet kívül-belül egy-egy fegyveres őr őrizett. Egy elfogotthoz, aki rosszul lett, különben is mini súlyos beteget hurcolták be, elhívták dr. Reísz Miksa orvost, akit szintén visszatartottak hajnaltól egész estig. Beöthy György r. kat. lelkészt azért hurcolták be a paróchiáról, mert szobája ablaka még éjfélkor is világos volt (valami összeesküvést gyanítottak nála) de reggel szabadon bocsátották. Reggelre legtöbben már ott Voltak összefogdosva; időnkint benézett hozzánk Lestyán György, aki a vörös őrökkel rendelkezett s ha egy papot hoztak közénk, gúnyosan igy szólt huzzánk: „Most már fel vehetitek az utolsó kenetet is." Reggel 7 óra tájban megengedték, hogy nyílt papíron írhassunk haza ruháért, élelemért, leveleinket vörös őrök kézbesítették. Ételünket s holmijainkat a mieink a városházáig hozták, itt átvették tőlük a vörös őrök s felhozták nekünk. A hangulat részben komor és nyomott volt közöttünk, némelyek elkeseredve panaszkodtak, kevesen tréfásan fogták föl a helyzetet s igyekeztek a komor hangulatot felvidítani. Estefelé tudtuk meg, hogy csak egy részünket viszik el túszoknak, a 60 éven felülieket, (kivéve az egy dr. Zsilinszky Endrét) itthon hagyják. Dr. Székely Lajos serényen fáradozott egyesek kiszabadításán, ami részben sikerült is neki. Este 8 óra után a folyosón névsort olvastak fel: „akiknek neveit felolvassuk, azok holmijukkal menjenek át a tanácsterembe, a többiek itt maradnak " Egyenkint mentünk át a nagyterembe, itt székekre ültettek bennünket; a hosszú asztalnál öt vezető kommunista ült, köztük Cseresek és Lestyán; kijelentették nekünk: „most szabadon eresztjük magukat, de a várost elhagyniok nem szabad s ha egy proletárnak a haja szála is meggörbül, magok lesznek felelősek." Ezután Cseresek titkár bővebben fejtegette nekünk a kommunizmust: „Önök ezt most még nem értik, de ha majd megértik, megszeretik; igyekezzenek asszimilálódni az uj viszonyokhoz s akkor egyesülni fogunk az Ur szent vacsorájában. Most szabadok, elmehetnek!" A mieink végtelen örömére azonnal hazamentünk." — Igy szól az egyik tusz elbeszélése. A legtöbb túszt ágyából, álmából hurcolták ki, zajosan felzörgetvén a házat; néhol az egyik fegyveres őr kint maradt az utcaajtóban vigyázni, hogy a keresett meg ne szökhessék, ketten pedig szintén fegyveresen, bementek a lakásba. Akadtak vörös őrök, jobb érzésüek, akik megértették szerepűket, hogy védtelen, ártatlan és becsületes polgárok elhurcolására használják fel őket, pribéki munkára, nagyon szégyelték s ezt mentegetőzve be is vallották áldozatuk előtt; legtöbb vörös őr azonban szinte kéjjel és büszkén végezte megbízatását s midőn áldozatuk kérdezősködött tőlük elfogatásának okáról, vagy ártatlansága tudatában vonakodott követni őket a szokatlan éjjeli időben, durván rárivaltak, megfenyegették s fegyverökre mutattak, mint amely kedvet ad majd neki a szófogadásra. Ilyen módon hurcolták el a Muzeum melletti lakásáról a 67 éves dr. Zsilinszky Endrét is éjfél után 2 órakor; először idősebb fiát, Endrét akarták elvinni s csak az egész ház felkutatása után hitték el, hogy nincs otthon s a négy vörös őr elment; de csakhamar viszszatértek azzal a paranccsal, hogy az apát hozzák el ' s ha ő talán közben elszökött volna, feleségét hozzák be. Zsilinszky mentegetőzött, hogy ő ártatlan, vonakodott menni, ekkor az egyik vörös őr, állítólag maga Lestyán, szuronyát neki szegezte : „jön vagy nem jön! ?" — kénytelen volt menni, de ekkor a felbőszült két vörös őr azt sem engedte meg neki, hogy felöltözködjék, hanem amint az ágyból leszállt, mezítláb kellett mennie, ruháját, cipőjét karján vitte a hideg éjszakában s a városházán öltözött fel. Az idő vasárnap este hirtelen nagyon hűvösre fordult s a kővetkező napokon is szinte télies, hideg és esős idő volt. A legtöbb burzsujt a vasárnap és hétfő közti éjjelen fogdosták össze. El lehet gondolni az elfogottak lelki