Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-04-16 / 87. szám

6 ' Kőrösvidék Békéscsaba 1922. április 16. állapotát és rettegését, hogy ilyen hirtelenül rohanták meg s hurcolták el, anélkül, hogy valamit elkövettek volna a proletár-uralom ellen; emlékezett ugyan mindenki DeutschDomokos vészjósló fenyegetésére^ mely a burzsoá bebörténzését követelte; elfogatásukat ezzel a fenyegetéssel hozták kapcsolatba. — A vörös őrök a hozzájuk intézett kérdésekre: „miért hurcolnak el? mit vétettem én a proletároknak? hová visznek? mit akarnak velem?" — néhol kíméletesen, legtöbb helyen durva, gőgös hangon ennyit válaszoltak: „nem tudjuk, majd meglátja nem sokára, nekünk parancsunk van magát elfogni"; néhol hozzátették: „ne szónokoljon már annyit, hanem jöjjön, mert különben visszük." — El lehet gondolni a felzavart családok kétségbeesését, amikor meglátták lakásukban, . éjfél után, a fegyveres őröket s a családfő elhurcolását. .. hiábavaló volt sírásuk, az őröknek a parancsot végre kellett hajtaniok.-A túszokat a városházán, melynek főtéri kapuját s a Köröspart felőli bejáratát természetesen a legszigorúbb fegyveres őrséggel zárták el, megmotozásuk után a földszinti rendőri szobából az emeletre vitték azon két szobába, amely az udvarra nyúló déli szárnyon van. Gyorsan szaporodtak hajnalban, egyiket a másik után vitték be. Reggelre legtöbben már össze voltak fogdosva s összezsúfolva a két szobában. Az egész hétfői napon (április 21-én) is folytatták egyesek behurcolását. Az erőszakos eljárás a lakosság nyugalmát felzavarta. Diadalmámor volt látható az egyik részen, elkeseredés a másik oldalon, a burzsoánál. Mí következik még ezek után, mi történik az elfogottakkal ? — erre nézve különböző hirek keringtek; az a hir is járta, hogy a túszokat kivégzik, mert „az urak összeesküdtek s behívták a románokat." A bizonyosat akkor még nem tudtuk. Az összefogdosást azért végezték éjjel, mert féltek, hogy ba ez nappal történik, a lakosság fellázad a kommunisták ellen. Az egyszerű nép közt is nagyon sokan megbotránkoztak a vörösök ezen erőszakosságán, főleg elitélték a durva módot, ahogyan éjnek idején valami bünösségök előzetes megállapítása nélkül, kihurcolták otthonukból a polgárokat ; de általában kárőrvendezéssel hallották az „urak" összefogdosását, mert Békéscsabán az „urak" iránti gyűlölet a parasztpárt uralma (1905—1913.) óta mély gyökeret vert a nép széles rétegében. A városházán a rendet az alacsonytermetű, burzsoát gyűlölő Lestyán György (ácsmunkás) parancsnok tartotta fenn; ő felügyelt az elfogottakra is. A városháza előtt gyülekeztek első napon a túszok családtagjai, szerettek volna elfogott övéikkel beszélni s ételt, ruhát hoztak nekik (az idő téliesen hideg volt); Lestyán s a vörös őrök rájok rivaltak: „nem baj, ha egy pár napig nem esznek semmit, annál biztosabban megdöglenek — vagy „meleg ruha ? minek az nekik ? mi is eleget fagyoskodtunk a lövészárokban" — továbbá: „eleget ettek az ünnepek alatt, most böjtöljenek!" s a kétségbeesett hozzátartozókat s a kíváncsi közönséget szuronyokkal kergették el a városháza elől. Hétfőn délután az intézők (a Munkástanács és a Direktórium permanenciában ülésezett a nagyteremben) mégis megengedték a hozzátartozók látogatását, élelemnek, ruhának behozását, de csak fegyveres őrök jelenétében lehetett beszélgetniük. Mivel az elfogottaktól még zsebkéseiket is elvették (egy-kettőnél revolvert is találtak), kínos volt nézni, hogyan ettek evőeszközök nélkül. Összesen hatvanhárman voltak összefogdosva, időnkint megolvasták őket, nem szökött-e meg valaki. Legtöbbjük arcán levertség és aggodalom látszott : mi lesz önmaguk és családjuk sorsa ? Ártatlanságuk tudata s becsületes munkában eltöltött életök nem volt védelmük a proletáruralommal szemben, amely igazságosságot nem ismer; egyetlen bűnöket pedig, hogy t. i. burzsujok, nem tudták egyszerre jóvátenni. Egy páran sírtak is félelmükben. Az elfogatás után mindjárt megindult a próbálkozás egyesek kiszabadítására; magánosok, testületek, egyházak' stb. küldöttségileg, szóval vagy írásban kérték az illető szabadon bocsátását. Ez sikerült is némelyeknél, akiket ugy sem akartak elvinni, azon kötelezettség mellett, hogy a kérvényezők jótállanak arra nézve, hogy a szabadon bocsátott semmit sem fog tenni a proletárdiktatúra ellen. Hétfőn este 8—9 óra közt, egyenkint olvasva fel nevöket, az elfogottak legnagyobb részét behívták a tanácsterembe, ahol, mint azt fentebb az egyik jelenlevő elbeszéli, tudtokra adták szabadon bocsátásukat; a többiek, 25-en tovább is visszamaradtak a két szobában, várva további sorsukat. Ott töttötték a második (hétfő és kedd közti) éjszakát is, a földön fekve, az öregebbeknek adva át az asztalt és egy-két széket fekvőhelyül. Kedden megengedték nekik, hogy írjanak övéiknek, ételt, ruhát, fehérneműt (mindenből kétkét darabot) behozathatnak maguknak, továbbá, hogy övéikkel a folyosón, ellenőrzés mellett, beszélhessenek. Kedden (ápr. 22.) este 8 óra fájban behívták mindnyájukat a tanácsterembe; a hosszú asztalnál a Munkás Tanács több tagja ült. Először Somló Dezső szólt hozzájuk, szidva fenyegette a burzsoát, végül kihirdette nekik az ítéletet, hogy elviszik őket túszoknak. Utána Cseresek Gusztáv titkár, volt róm. kat. lelkész beszélt hozzájuk szenteskedő j hangon, a bibliából vett idézetekkel; beszédjének veleje ez volt: „Nem azért visszük el önöket, mintha egyénileg bűnösök volnának, hanem azért, mert tagjai oly társadalomnak, mely nem tud és nem akar beleilleszkedni az uj világrendbe. Bántódásuk nem lesz, de ha legkisebb baja esik az itthon maradt proletártestvéreinknek, önök fejőkkel felelnek." Ezután viszszavezették őket a két szobába s a túszok az izgalmaktól kimerülve készültek lepihenni, de csakhamar közölték velők a parancsot, hogy azonnal készüljenek fel, mert indulnak. Levezették őket a kapu alá, mely állandóan be volt zárva, itt négyes sorokba állították s mielőtt elindultak, Lestyán kiabálva megfenyegette őket: „Ha maguk közül valaki gondolni mer valamit, az egész burzsoának vége", — azaz ha útközben próbálnak elszökni, vagy megmentésökre segítséget hivni, lelöveti őket. Az őröknek Lestyán kiadta a parancsot, hogy a mely tusz kilép a sorból és meg akar szökni, azt lőjjék le. Ugy 9 óra körül megnyílt a városháza nagy kapuja. A menet elindult. Mintegy tíz szuronyos őr kísérte őket Lestyán parancsnokuk vezatése alatt. így mentek — sorban — végig a vasút utcán (Andrássy uton) a sáros ut közepén. Húszan voltak a menetben, név szerint: 1. Bakucz József földbirtokos. 2. Beliczey Géza nagybirtokos. 3. Bohus M. György földbirtokos. 4. Botyánszky Pál földbirtokos. 5. Fekete Sándor kereskedő. 6. Gálik J. György, földbirtokos. 7. Dr. Gally Károly ügyvéd. 8. Ifj. Kocziszky Mihály földbirtokos. 9. Korosy László nyug. közs. főjegyző. 10. Kulpin Ede kereskedő. 11. Kun Ede földbirtokos. 12. Lepény András földbirtokos. 13. Dr. Pándy István ügyvéd. 14. Dr. Reisz József ügyvéd. 15. Ifj. Réthy Béla gyógyszerész (beteg apja helyett.) 16. Dr. Séeberényi Lajos Zs. evang. esperes-lelkész. 17. Vajda Jenő állatorvos. 18. Zeisler Lipót fakereskedő. 19. Zsilák Mihály földbirtokos. 20. Dr. Zsilinszky Endre. Vallás szerint: 12 evangélikus, 3 r. kat. és 5 izraelita. Sokan nézték a szomorú menetet, de nem volt szabad hozzájuk szólni, mert Lestyán megfenyegette a közönséget, hogy aki a túszokhoz szólni mer, azt elviszi a túszokkal együtt. A MÁV. állomásán kivitték őket a postaépület végére. Nagy tömeg nézte őket itt is, mely ilyen kifakadásokkal nyilvánította hangulatát irántuk: „Karóra velők! Akasszák fel őket 1" Csomagjaikat szigorúan megvizsgálták, némelyikét maga Lestyán ; azután III. oszt. kocsiba ültették őket, de a vonat nagyon sokáig indult el. Vártak még vafakire. Utánuk külön hozták ki azt az öt burzsujt, akiket „ellenforradalmár kijelentéseik és ténykedéseik miatt (t. i. szidták a kommunizmust) Forradalmi Törvényszék elé akartak állítani'*; ezek voltak : Farkas Antal kereskedő, Kohut József kereskedő, Lipták G. Pál földbirtokos, dr. Nekula Gyuláné és Uhrin János földbirtokos. Kivittek még öt katonatisztet is, akiket „ellenforradalmi összeesküvés" miatt fogtak el; tényleg összeköttetésben voltak a nagyváradi katonai ellenforradalmi szervezettel s titkos öszszejövetelökön folytatott beszélgetésüket egy cseléd kihallgatta s feljelentette a vörösöknek, akik elfogták őket. Miufán az öt ellenforradalmárt s a tiszteket kihozták és elhelyezték, a vonat éjféltájban elindult a hideg éjszakában. A túszokra és foglyokra fegyveres őrök vigyáztak; benézett hozzájuk néha Lestyán is és siránkozott: „Önök vissza fognak jönni, de hogy mi lesz az én sorsom, nem tudom." (A megszálló oláhok adták meg neki kérdésére a választ). Mezőtúron leszállították a vonatból az ellenforradaimárokat s a tiszteket, t. i. itt volt már a békéscsabai 6. vörös hadosztály — a túszok tovább utazva, szerdán (ápr. 23.) reggel érkeztek Szolnokra, mint internálásuk helyére. (További sorsukat s hazatérésüket müvem más helyén beszélem el.) Még a késő est óráiban elterjedt a túszok elhurcolásának hire. A burzsoá körében kínos csend és látszólagos nyugalom volt. A tehetetlenség érzete, a harag, elkeseredés töltötte meg szivünket a sok kegyetlenség és igazságtalanság miatt. Folytonos rettegésben éltünk a kommunistáktól ; már elviselhetetlennek éreztük a sok kínzást. Itthon a proletárok gyötörnek, Nagyvárad és Borosjenö felől az oláhok közeledésének réme ijesztett. Két veszély, csapás közül nem tudtuk, melyik a rettenetesebb ; az egyiket már láttuk, ismertük, szenvedtünk tőle, a másiktól rettegtünk, bár azt gondoltuk, még sem lesz, nem lehet oly kegyetlen, mint a vörösök uralma . . . ... Rémes, komor idő volt. ez, midőn, zaklatott sorsunkban attól reméltünk némi megkönnyebbülést, ha kegyelmet nem ismerő, fojtogató belső ellenségünktől a talán emberségesebb érzésű halálos ellenségünk, az oláh szabadit meg bennünket... Húsvéti szenzáció! Nyakkendő vásár különleges szinvariációkban. Húsvétig még mindég a múlt év decemberi árakl hóhuy mos divatáruüzletében Békéscsaba, Esrényi-ut 1. sz. alatt. (Falta-iiáz] ERTESITES Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy mindennemű fali, inga, zseb- és ébresztő órák javítását, valamint mindennemű ékszerjavitásí és átalakítást a legpontosabb és legjutányosabb árak mellet elvállalok. Tisztviselők, vasutasok és katonák árengedményben részesülnek. Nagy választék sweici zseb, valamint inga, fali és ébresztő órákban. Vidéki megrendelés a legrövidebb idő alatt el I lesz intézve. Aranyat és ezüstöt veszek. Szives pártfogást kér: | Schreyer György órás és ékszerész-cég Békéscsaba, Hunyadi-tér, (Csirkepiac sarkán.) 66 Mssswéü öntöző illatszerek legjobb minőségben és a legjutányosabb árban kaphatók : GALLY és WÉMiCH drogériájában Békéscsaba, Szt. István-tér 16. sz. alatt ELEGÁNS Műhely megnyitás! Tisztelettel értesítjük a t. közönséget, hogy géperőre modernül berendezett épület és gépjavító műhelyünket 1014 Wlassich-utcza 7. megnyitottuk. Elvállalunk minden e szakmába vágó munkákat, úgymint gazdasági gépek javítását és átalakítását, cséplőgépek, kazánok, bármilyen fajta szivó gáz- és gőzmotorok, vas- és rézesztergályozást, vasgyalulásokat, épület vasszerkezeteket, vasrácsok, vaskapuk, vasportálok, sirkeritések, vízvezeték szerelést. Pontos munka ! Jutányos árak! Kérjük a t. közönség szives pártfogását. Kiváló tisztelettel: PAPP és UHRIN.