Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-02-16 / 21. szám
1929. iebruár 16. Komáromi L&po* 5. oldal BALLADA A NYOMORRÓL ** IRTA KÖRNYEI ELEK. Alany János a skót balhdaköítészetet tanú'mányozta, mielőtt megteremtette a magyar baüada műfaját: az északi népek zord világának költészete senkire nem vo't nagyobb hatással, mint éppen az alföldi születésű Arany Jánosra, a magyar irodalom Toldijára. Az északi népek balladáját kitermelő zord világ köszöntött reánk hetek óta és ez a szigorú tél már a kedélyünkre nehezedik, mint ahogy az állandóan ködös levegő komorrá teszi a skótokat. Szibériai télnek nevezik a mostani időjárást, amelyben sokan olyan kétségbeesetten járnak, mint a cár számüzöltjei haladtak egykor a szibériai táj felé. Esek az emberek énekük mórt a nyomor balladáját. Ki hallja az éneküket a dermesztő hidegben, ki látja a zord nézésüket a fehér hótömegbea? A nyomor énekli balladáját a kíméletlen té ben és értsük meg ezt az éneket, mint Arany János értette meg a skó ok bal'adaköltészetét. Én hallottam az énekük sötét hangját a dermesztő hidegben és látlam a szemük zord nézését a fehér hótömegben. Szalma volt a lábukra csavarva, rongyos volt a ruhájuk az öreg asszonyoknak és az öreg férfiaknak, akiknek arc vt a betegség elnyűtte már, a gyerekek szemei pedig nem az életbe vetett hittől fényesedtek meg, de a láz, amely a szibériai télben fű tötte gyönge szervezetüket, az adott A legutóbbi rendkívüli közgyűlés alkalmával megír! uk, hogy a város kát komáromi fakere kedőné! öt vagon mennyiségű kemény lü ifát rendéit, amelyet a nyomorgó szegények között fog felosztani. Ezenkívül négyezer kéve rőzsét oszt szét a város a didergő s zegényeknek, úgy hogy az öt vagon kemény tűzifával együtt összesen körülbelül tiz vagon mennyiségű tüzeiőía kerül szé osztásra a szegények között. A város vezelősége az ingyen tűzifa akcióját ezu lal a tehető legsürgősebben valósította meg, amit még siettetett az a körülmény is, hogy pár nap óta a tál még inkább szigorú, mint eddig volt, a lágy hideg alig engedett, azonkívül állandó havazás és szél teszi elviselhetetlenné a szibériai időjárási. A nyomorgó szegények terméfzeíesen arra a hírre, hogy a város ingyen tarifát fog elosztani a szegények között, azonnal seregestül megrohanták a városházát, a polgármesteri hivatalt, hogy mindegyikük biztosítsa még idejében a maga tűzifa mennyiségét. Előrelátható volt azonban, hogy a kiosztásnál nagy körültekintéssel kell lenni, mert lesznek, akik viszszaélve a helyzetlel, szintén fognak jelentkezni tűzifáért, noha egyáltalán nem szorulnak rá. A periféria szegényei mind igényt tartanak a fára és előfordult az is, hogy egy családból többen jelentkeztek, hogy igy imguknak biztosítsák a tűzifát és elvonják azoktól, akik talán náluknál jobban rászorulnak. A városházán ezt különben hamarosan észrevették és ezért alaposabban megvizsgálták a jelentkezők körülményeit, néhányat ki is hagytak közülök, mert olyan keresetük van, amely mellett lehetséges tűzifáról gondoskodtok. Tény azonban, hogy a városnak nagyon sok szegény lakója ínséges helyzetében rászorul az ingyen tűzifára s a város méltányosan gondolt akkor, amikor a didergő lakósság szenvedéseit némileg enyhíteni akarta. Az ingyen tű/ifa kiosztását csütörtö lön délután kezdték meg a városi gáztüzes fényt a szemüknek; igy álltak kopottan, betegen, fázósan együtt az emberek, akik a nyomor balladáját énekelték, noha a szavukban csak durvaság volt az élet ellen, a hangjukban csak gyűiöitség volt j a sorsuk ellen: és a hónuk alatt zsákot tartva várlak egy kis me- ' leget, ajándék-tűzifát és ajáudék f rőzsét. Sokan vannak most min f denfelé, akik kórusban éneklik a nyomor balladáját és olyan kétség beesetten néznek ennek a télnél' kegyetlen szemébe, mint amilyen gyűlölettel gondoltak vissza a Szi bériába deportáltak a Néva-parti cári palotára. Akik nem éneklik a nyomor balladáját, azok ne öntsenek mosl torró ólmot a fülükbe, hogy ne kelljen meghaUaniok a söléthangu éneket a dermesztő hideg szélben, azok ne szúrják ki most a szemüket, hogy ne kelljen meglátniok a zord nézéseket a fehér hőtömegben: azok ne engedjék most megfagyni a szivüket, de közeledjenek melegséggel, szeretettel a nyomor balladájának énekesei felé. Azok értsék most mig ebben a zimankós télben a nyomor balladáját, mint az alföldi Arany János értette meg a skót balladaköltészelet. Ha nem értjük most meg a nyomor balladáját,elmúlhat a hideg, elolvadhat a hó és megint derűs nap ragyoghat: de nem értjük meg a Tavasz románcát sem. Több mini héíszáz szegény ember kér a város ingyen tűzifájából és rőzséjéből Saját tudósiiónklól. Komárom, — febiuár 15. müvek udvarán. Már dili egy őrako ellepjék a gázmüvek udvarát a szegény emberek, akik között nagyon sok lehetetlen öregember és öregasszony volt. Valamennyiük hoztak magukkal zsáko írat, taligát vagy kis szánkót, amelyben a kapott fit elszállítják. A tűzifa kiosztása déíu'án két órakor vette kezdetét egy városi bizottság jelenlétében, amelynek tagjai voüak Horváth István (teresztényszoc) Pali Nagy Sándor (magyar nemzeti párti) Dénes Emil (szociáldemokrata) Csevát Ferenc és Trercs k János (kommunista) képviselőtestületi tagok, akiknek jelen létében Eis L;pót kiosztotta íz utalvá nyokat, amelyeknek alapján legtöbbjük ötven vagy száz kilogram fát kapott. A bizottság néhány jeleníkezőt a helyszínen törölt a névsorból, mert megállapították, hogy nem szorul rá az ingyen tűzifára, mivel a hozzátartozói már részesültek a fában. Az ingyen tü’ifa kiosztását pénteken délu án tovább folytatták. Komárom, — febr. 15. • A városi taníci tegnap, pénteken j délután rendkívüli ülést tartott, amelyen ? a legfontosabb téma ezúttal is a bor- ‘ zalmas tél volt. A tanács elhatározta, \ hogy a munkanélküli szegények részére f a város két helyen melegedő helységet állít fel. Az egyik melegedőhelység a városmajorban lesz a Dunaparton, a másik pedig a Kossuth téren a mázsaházban. < A város vezetősége felszólítja a munkanélküli szegényeket, hogy reggel hét órától este hét óráig a városi melegedőben tartózkodhatnak. A város ezzel a kétségtelenül szociális intézkedésével igyekszik a szegények helyzetén segíteni, hogy a téli szenvedéseket enyhítse. Mint ahogy 1 üdvös és helyénvaló a város intézkedése, épugy üdvös és helyénvaló a városi tanács kérelme is a nagyközönséghez, hogy a város vezetőségét ebben a mozgalmában segítsék és ezért, akik lehetik, járuljanak hozzá anyagi áldozattal a nyomor enyhítésére. Mindennemű pénzbeli vagy természetbeni ('üzife) ajándékot a városi számvevőségnél Most pedig reátérek azon postaládára itnelyrő! már említést leltem. Az eset i következő: Egy a piac környékén akó érdemes polgár papa uj kis cselédlányának egy levelet nyom a martába azon puncsával, hogy a levelet ionnal dobja be a postaládába. A kis leány azonnal rohant, hogy eleget tegyen a parancsnak, de hogy iáként tett eleget, mindjárt kiderül. Nihány mp múltával az emiitett papa evelet kap rokonától, ki nehezteléssel említi, hogy hozzá egy sürgős ügyben levele! intézet*, melyre azonban máig serr, kapott választ. Nagy volt a megrökönyödés a levél vétele után, mert hisz ő a válását már vagy hat nap előtt megadta. Azonnal a kis leányhoz fordult, hogy te utóbb eveizleited azon levelet, mert most Írják éppen, hogy ezen levelemet nem kapíás meg. A kis lány szabadkozott, hogy ő igenis bedobta oda, sőt, hogy senki ki ne vegye, a legfelsőbe. Hű mit beszél ez a lány a legfelsőbbről, hisz ott sem ílsó, sem felső nincs, annál kevésbbé legfelső. Hívja azonnal a lányt, hogy mutassa meg tehát, hogy hova dobta be a levelet. Midőn bemennek, megáll a kis lány Hoffer vaskeieskedése előtt g reá mutat a vasrúdon megerősített hat zomár.cos vasfazekak egyikére és mondj?, hogy ő ebbe dobla bele, mert azt hitte, ez a postaláda. A papában a boaszankodást legyőzte a derültség s azonnal bement a boltba, hogy elbeszélje Hoffer bácsinak az esetet. Akkor leemelik a rúdon függő fazék seriest s Horribile dic'u I a legfelsőbb fazék fenekén ott találják a sürgős levelei. A másik o'da’on meg volt egy dinién emeletes szomszéd ház, mely Sudritz Ferenc füszerkereskedőé volt, fö;d színien az üzletié1. Ezután a sétatér felé egy alig 2 méter széles utca és ismét egy ház, mely a Hoffer házhoz hasonlóan szintén oszlopokon nyugvó árkádos emeletes ház volt, felül lakások, alul pedig sötét, boltíves üzlethelyiségek. Ezen ház évtizedeken keresztül magántulajdon volt s Jókai valamelyik regényében emlitést tesz róla s szerepelteti annak akkori lakóit is, de később az a kalomi kincstár birtokába ment át és lebontatott. A velük szemben álló tiszti pavilonról keveset mondhatok, ügy hiszem, az ötvenes évek végén, vagy a hatvanas évek legelején lett befejezve annak felépítése, mely az akkori viszonyok figyelembe vélele mellett is sokba kerülhetett. Erre enged következtetni az, mit erről annas. idejéb.n beszéltek. Mikor már készen volt a nagy épülettömb, BéC8ből eljött egy főherceg, hogy azt megszemlé’je. De alig hogy azt nagy kísérete mellett megpillantotta, csodálkozásának adott kifejezést, hogy annak a külseje nem fekete. Kalauzolói ugyancsak elcsodálkoztak ezen kérdése feled s megkérdezték tőle, hogy miért gondolta azt fenséged feketének? Kis vártáivá azonban azt válaszolta a főherceg a kérdezőknek, hogy amenynyiben az építkezésnél csak magára tintára 1000 forint lett elszámolva, igy ő azt hitte, hogy az épü et külseje tintával van befestve. idáig hát ismét eljutottunk s most az Íróasztalnál tollal a kezemben azon gondolkozom, hogy a tiszti pavilion! elhagyva, vájjon a Rácz u'ca melyik oldalán kezdjük meg sétánkat. E fölötti tépalődésemet azonban megszakította a Rádió időjárás jelentése, mely még állandó nagy hideg jóslását mondta be. Uram Isten, hát nem volt már elég. kell bejelenteni, amely azokat hírlapilag nyugtázza. Remé hető, hogy a város tehetősebb társadalma nem fog elzárkózni a tanács kérelme élői és segíteni fogja a városi vezetőséget abban a mozgalmában, amelyet a nyomor enyhítése végett megindított a borzalmas télre v;dó tekintettel. Lehet azonban, hogy az egek hatalmas Ura már meg is elégelte volna ezt a rettenetes hideget, de a mennyiben Mobileék és Amundsenék oly mélyen kotorásztak bele a terméizet nagy titkaiba, aminek ugyan meg is adták az árát, — hát a jó Isten közelebb küldölt hozzánk egy darabot az északi sarkból. Mielőtt azonban a mostani sétatérnek nevezett Angliát elhagynék, még említést kívánok térni a tiszsipavilion homlokzatával szemben álló szón külön épületről melyben azon időben « távirda hivatal volt elhelyezve. Az akkori főnököt, ha nem csalódom, Waldenburgnak hívták. A későbbi távirda főnök a daliás s ud/arias Mirkva Henrik lelt, ki néhány évi itt tartózkodása után a budavári távirda hivatal főnőkévé lett kinevezve, s innét elköltözött. Azt hiszem talán nem vétettem sem az illendőség, sem a kegyelet követelményei eilen, midőn a nevezett Miikva Henriket daliás jelzővel illettem, de önkényieienüí ez a jelző juloit mindazok ajkára kik őt először látták. No de evvel egyidejűleg az ő kedves barátjáról Komornik Manóról a klosterneuburgi uradalom intézőjéről is említési teszek, ki őt itt, ha tehetie s telle is, gyakran meglátogatta. Ha ezen két elegáns megjelenésű magas ember, kart karba öltve végigsétált a rác utcán s mellettük két hölgy elhalad*, ajkaik mozgásából leolvasni lehetett mit mondottak egymásnak. Hogy mit mondhattak azt is én fpgom elárulni. Azt mondották, ki ez a két daliás alak. Ezen ajkakról leolvasott jel rőt kértem én is kölcsön midőn róiuk pillanat felvétel! adtam. U.óda a tréfás kedé yü Virág h Feli renc lett. Ennek főnöksége idejében történt meg a pósta és távirda hivatalok egyesítése. Az eddigi poslafőnök Szlsdik János nyugdíjba vonulása után az egyesített két hivatal főnöke lett Virág s a ref. egyház Jókai utcai épületébe költözött át, melynek emeletén természetbeni lakása is volt. Ezen épületben van ma is a posta és távirda hivatal s várja a sokszor kilátásba helyezett posta s távirda palota felépítését. Most pedig kezdjük meg sétánkat a régi Rtcz utcában, melyhez engem sok emlék iür. A sarokká?, meiy most Kcczor Gyula tulajdona, már a múlt század harmincas éveiben Mauler ház volt. A 60 as évek végén házasság folytán lett kfsőbb elnevezésben Ledermayer ház, melyben a lakáson kívül hentes és mészáros üzleie volt. Minthogy azonban ezen alacsony kis ház az üzlet méreteihez kicsinynek bizonyult, a hetvenes évek elején a régi házat teljesen lebontották és helyébe egyemeletes ház került. A ház lebontása után azonban arról győződtek meg a szakértők, hogy a laza talaj nem fogja megtűrni a vastag falazatú emeletes házat, igy annak szükségessége állott elő, hogy a talajt pilótákkal keJ megerőtí eni. Az meg is történt és 32 darab vörösfenyő pilótára épült fel. A felépült emeletes ház emeleii lakásába néhány évig Spitzer Béla nyomdász és könyvkereskedő szülét, később Nemesányi János hir. tanácsos tanfel. ügyelő vagy tiz évig s utána Tuba János városi főjegyző szintén hosszabb ideig s még mások laktak. Az idők múltak, az üzletet elhalálozás miatt beszüntették s néhány év múlva a házat is eladták, mely Koczor Gyula barátom birtokába ment át. Az üzlethelyiség bérbe lett adva, de a mellette levő földszinti lakás megmaradt s Idrányi tüzérszázados után én fogadtam bérbe és laktam ott vagy öt évig. Ezen időben az emeleti lakást Welüftr A város két melegedőhelységet állít fel a munkanélküliek részére! Saját tudósítónktól. Séták Komárom utcáin 50—60 évvel ezelőtt. Ui Irta: Vaskó István nyugalmazott takarékpénztári igazgató.
