Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)
IX. Az erdélyi gyógyszerészet a kath. restauratió, Erdély független fejedelemségének letünése az osztrák uralom idejében
ELŐSZÓ. 1777. Miután Mauksch János gyógyszerész meghalt, a nagyságos erdélyi kir. tábla, úgyszintén több magán ember, 1777 április hó 25-én írásban invitáltak egy Marosvásárhelyt újabban felállítandó gyógytárra. Tekintettel azonban a Mauksch özvegyére, ezen tervem abban maradt. 1790 május hó 11-én azonban, miután az új tulajdonos Wladar Mátyás a gyógyszertárt újólag felajánlotta, én 4800 forintért megvettem tőle. Ugyanazon időben, 1790 május havában, Marosvásárhely polgára is lettem. Ennek azért is örvendek, mert majd annak idején kedves fiam, mint utódom, e város polgára és gyógyszerésze minden akadály nélkül lehet. Ezek után pontokba foglalva ad utasítást a marosvásárhelyi gyógytár vezetésére. Majd részletes útmutatást ad a gyógyszertár bevétele, forgalma és a pénztári könyvek kezelése tekintetében. Utasítja a gondnokot, hogy a gyógytárnak árúkönyve is legyen, hogy a Wienböl, Kolozsvárról, vagy bel- és külföldről beérkező árukról leltárt vezethessen, ami azért szükséges, hogy bármikor tájékozva legyen, mennyi anyag fogy a gyógytárból, szóval mire és menynyire lesz szüksége az új rendelésnél. Kell, hogy vezessen még egy jegyzőkönyvet is az Elaboratumok és Pro- ductumokról. (Connotationos könyv). Majd a leltározásról ad pontos utasítást, különösen arra az esetre, ha gondnok változás történik. A defektusokra vonatkozólag megjegyzi, hogy a hiányzó árúk jegyzékét Kolozsvárra kell küldeni. Ez azért szükséges, hogy ha Bécsből vagy külföldről kell valamit hozatni, a megrendelés a kolozsvári árukkal egyszerre történhessék meg. Ilyen pl. amit nem lehet Vásárhelyt beszerezni — a papiros. A gondnok lakása télen-nyáron a gyógytár melletti szobában legyen, még pedig a segéddel és gyakornokkal együtt, a hátulsó szoba semmi esetre ne legyen külön berendezve, mert különben éjjeli kihágások napirenden volnának. 04 171
