Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)
IX. Az erdélyi gyógyszerészet a kath. restauratió, Erdély független fejedelemségének letünése az osztrák uralom idejében
Gondnokváltozás esetére a következő utasításokat adja: Mivel oly hamar, azaz három hónap alatt, nem igen lehet tehetséges gondnokra találni, úgy titokban, anélkül, hogy valaki megtudná, Miskolcz, Rozsnyó, Debrecen, Pécs, Pozsony, Krakó vagy Pestre egy megbízható gyógyszerésznek ír az ember és megkéri, hogy ajánljon egy a magyar nyelvben jártas, a református vallást követő gondnokot, a fizetési igényeinek és az útiköltségek megtérítésének feltűntetésével. Mivel több helyre kell egyszerre írni és hogy az ember ne veszítsen időt, egyszerre csak az egyikről szerezzünk be információt és azt, hogy mennyi idő alatt képes ide jönni. Ha több helyről kap választ, úgy mindig a legtehetségesebbet, a legjobb és legmezbizhatóbbat kell akceptálni, mert itt Vásárhelyt legtöbbnyire előkelő emberek laknak. Mindent pontosan és világosan kell megírni, mert különben az ember sokszor bizonytalan feleletet, vagy egyáltalán választ sem kap. A leveleket bérmentesen kell küldeni és a kiadást fedezni kell. Mauksch feljegyzéseiből azt következtetjük, hogy az erdélyi gyógyszerészek a bécsi taksa szerint igazodtak. A vények taksálásánál a tőlünk ideiglenesen meghatározott taksa szerint járjon el a gondnok, mert akkor megbüntetni öt nem lehet. Ami a festékeket, a papírt illeti, az ember amellett marad, ami előírva van, azonban az árakra nézve az ottani kereskedők után is lehet igazodni. Lásd a bécsi legfelsőbb határozatok alapján hirdetett taksarendelet eket. A vásárhelyi gyógyszertárban működő „Subjekt“- ről vagy segédről a következőkben intézkedik: „Hogy a marosvásárhelyi gyógytár minél jobban forgalmazzon, különösen ha a királyi tábla összeül, tartassék állandóan egy ügyes, jó, magyar nyelvben jártas segéd, aki a gondnoknak mindenben pontosan és megbízhatóan segítségére legyen. A gyógyszerészsegéd ép úgy, mint a gondnok és mint minden ember, mindenekelőtt istenfélő legyen és oltsa szívébe azt, hogy az Isten mindent lát és hall, a jót megjutalmazza, a rosszat pedig megbünteti. 172
