Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Krompecher Ödön - Verebély Tibor: Kórbonctani repetitorium
184 Krompecher Ödön és Verebély Tibor — s végre lehet idegen szövettel infiltrált, többnyire roncsolt (sarcoma et carcinoma uteri), c) A perimetrium lehet genynyel (perimetritis purulenta) vagy rostonyával (perimetritis fibrinosa) borított, a mi általános peritonitis részletjelensége vag}7 kiindulási pontja, vagy mutathat összenövéseket (perimetritis adhaesiva). 6. A parametrium kötőszövete — a ligamentum latum közti laza szövet — mutathat genyes beszürődést (parametritis) — a midőn a geny ismét vagy a vénákban (thrombophlebitis parametralis) vagy a nyirokerekben (lymphangitis parametralis) vagy a kötőszövet szabálytalan üreiben (parametritis abscedens) fekszik — vagy hegesedést (parametritis fibrosa). Az emlőnél a nagyság, metszlap, és a mamilla állapota irányítók a diagnostikában. 1. Nagysdaa az emlőnek lehet kisebb, ha elemei meg- fogytak, s nagyobb, ha szövetei egyike megszaporodott. 2. Metszlapja rendesen zsír szövetben dús, mirigyes. Normalis metszlap mellett az emlő lehet kisebb (atrophia mammae) vagy nagyobb (hypertrophia mammae). Mutathat az emlő metszlapja zsir szövet szaporodást (lipoma mammae), göb képződést — a mely göb vagy élesen elhatárolt, mozgatható, kihámozható (fibroadenoma mammae) vagy a szomszédsággal összekapaszkodó, azt infiltráló (sarcoma, carcinoma) cysta képzést, a mikor az üreg vagy genyes (mastitis abscedens), vagy sajtos (mastitis caseosa), vagy savós (cystás daganatok: fibroadenoma cysticum, cystosarcoma, cystocarcinoma) vagy tejjel telt (galactocele) és végre mutathat liegképződést: a lieg vagy egyszerűen kötőszövetes (mastitis chronica) vagy apró retentionalis üregektől áthatott (degeneratio cystica mammae) vagy sárga intransparens, kinyomható hámszigetektől infiltrált (carcinoma fibrosum s. scirrhus mammae). 3. A bimbó lehet berepedezett (fissurae mammillae), kifekélyesedett — a fekély vagy felületes (thelitis) vagy mélyre terjedő, beszűrődött (carcinoma) — vagy behúzódott (mélyben ülő liegesedés, főleg scirrhus jele.) VII. Mozgási szervek. A mozgás szerveihez számítjuk: a csontokat, Ízületeket, izmokat és idegeket. A csontok vizsgálatánál azok folytonosságában, alakjában, nagyságában, tömöttségében, felszínén és metszlapján találhatunk eltéréseket. 1. A csontok folytonosságát megzavarhatja érdes .felszínü, szálkás törés (fractura), vagy lecsiszolt felszínü álízület (pseudarthrosis). 2. A csontok alakja mutathat: elgörbülést — a medencén (osteomalaciás és rhachitikus medencék), a gerincoszlopon (kyphosis, skoliosis, lordosis), mellkason (pectns carinatum) és csöves csontokon (0 láb); — megtörést, dislocatioval gyó • gyűlt törések után, és felduzzadást: törést követő túlburjánzás (callus luxurians) vagy a velőben székelő granulatio kíséretében (spina ventosa tuberculotica, sarcoma). 3. A csontok nagysága, alaki elváltozás nélkül, lehet megcsökkenve (atrophia concentrica) vagy megszaporodva (hyperostosis, akromegalia, ostitis deformans). 4. A tömöttség lehet a rendesnél nagyobb, a csont keményebb, kopogtatásnál magasabb hangot adó (osteosclerosis, ostitis sclerotisans) vagy lehet a rendesnél kisebb ; utóbbinál vagy a meglevő gerendák mésztelenítése (osteomalacia), vagy a csont- o-erendák beolvasztása, elhalása (caries) a lágyulás oka. 5. A csontok felszínén a csonthártya és maga a csontfelszín vizsgálandók. A csonthártya
