Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról
88 Bégi magyar gyógyszerészeki’ől és gyógyszertárakról (vagyis a mai b. ú. é. k.). Aztán még arra is figyelmezteti Mauksch uram a fiát (leendő utódját), hogy az orvos urak előtt, köszönés alkalmával, meg is kell hajolni; ha pedig új orvos jön a városba, annak udvarolni kell és odaédesgetni, soha vele disputáim nem szabad, mert ő a konkurrens gyógyszertárakban is megfordul s az utóbbiakban mindenesetre meg van a jószándék, hogy az ifjú doktort magukhoz csalogassák. Az orvosok és gyógyszerészek viszályainak leggyakoribb oka azonban mégis az volt, hogy az utóbbiak lépten-nyomon beleavatkoztak az orvosi funkciókba. A Selmecbányái gyógyszerész, ki a 16. század végén segéddel dolgozott s a város részéről fizetésben részesült, szintén sokszor megtette ezt, de már azt nem tűrte, hogy az ő szakmájába más is beleszóljon. Az 1580-as évek elején már szinte tűrhetetlenné vált ennek a gyógyszerésznek az önkényeskedése: tetszése szerint állapította meg az árakat, az összetett gyógyszereket nem ő maga, hanem tapasztalatlan segédje készítette s ez az orvos jóhírének is ártalmára volt, kivel különben állandóan viszálykodott.58 Ugyancsak a 16. század végén írja a német Kober Tamás, hogy a magyarországi tábori patikák igen elhanyagoltak, piszkosak, a gyógyszerészek tanulatlanok voltak és folyton-folyvást beleártották magukat a betegek kezelésébe; a magyarországi hadak vezérei pedig fölötte igen takarékoskodtak a gyógyszerekkel, még a beteg vagy sebesült katonák rovására is; az a szólás járta a táborban: „wer liegt, der liegt“.59 A magyar tábori gyógyszerész nem a jobb-, hanem a balkeze az orvosnak — írja Kober, ezért is minden német orvosnak ajánlja, hogy ha Magyarországba készül, német földről vigyen magával gyógyszerészt és gyógyszertárat. A magyarországiak többnyire csak tirók (kezdők, inasok) vagy asszonyi nép, kikben azonban sok az imposztorság s gyakran veszik igénybe a quid pro quo-1: a hivalkodó felírásokkal ellátott szépséges gyógyszertartályokban nem az van, ami reájuk van írva, hanem a Pulvis gemmarum rubrum helyett bolus, az Aqua carbunculi helyett santallal festett vinum sublimatum, a Secretum smaragdorum helyett succus rutae, a Saccharum margitarum helyett cornu cervi és így tovább. Dr. Nicoletti budai orvos (1739) azzal vádolja Seyller Ferenc József ottani gyógyszerészt („Apotheker zum goldenen Einhorn“), hogy orvosi gyakorlatot űz, pedig jobb volna, ha a patikával törődne, melyeket — drágaságuk miatt — messzire elkerülnek a budai polgárok. Hogy is ne, mikor pl. az Essentia dulcis Hallensis kvintlijét két forintért adja, holott ugyanez a tábori kórházban (Feldapotheke) 51 krajcárért kapható. Ugyancsak ő két másik budai orvost (dr. Classent és Schustert) néhány arany Ígérgetésével igyekezett magához csalogatni (mit Offerten etwelcher Duggaten an seine Apotheckhen ziehen wollte), de ezt a doktorok visszautasították.60 1812-ben Ráth János pesti gyógyszerészt tiltják el az orvosi gyakorlattól és az ő titkos szereinek használatától.61 1761-ben Lang Simon lőcsei gyógyszerészt azzal vádolja az ottani orvos, dr. Institoris, hogy szemorvosi gya58 Sobó Jenő: Selmecbánya társadalma... a XVI. század második felében (1910.), 93. 59 Győry Tibor: Századok, 1900., 844. és Coberus: Observat, medicarum castrens. Hungaric. decades, (1685. évi kiadás), 15—27. oldal. 60 Orsz. levéltár: Acta pestil; 1739 aug. — Ugyanez a dr. Nicoletti már régebben is azt ajánlotta a tanácsnak, hogy a Vízivárosban filiálét nyissanak, mert a Seyller-féle patikában nincs elég gyógyszer. Ez ellen persze kézzel-lábbal protestált Seyller. 61 Linzbauer: III. (2.), 345.
