Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
Eddigi vélemények a morbus hungaricus felől
146 GYÖRY TIBOR egyszer nyomatékosan kijelentette, hogy a „morbus Tsömőrinek semmi köze a morbus hungaricushoz. Mindezek daczára 1861-ben Patrubány Antal synonymá- jává tette a csömörnek a morbus hungaricust. Még ha coiice- dáljuk is, hogy a csömör Magyarországban s mint Patrubány mondja: Erdélyben gyakrabban fordul elő, mint másutt:1 ilyen értelemben véve tehát egy lmngaricus morbus, mégis e kifejezéshez, mint terminus technicushoz és nem mint egyszerű jelzőhöz — már századok óta elsőbbségi jogai vannak a morbus hungaricusnak. Jelenlegi feladatunk határát igen túllépné, ha a Bene által is említett bőralatti csomókról azt keresnénk, voltak-e vagy sem. Milleter ugyan a szó eredetét is a „Tsomós-ér“-ből származtatja s Patrubány még 1861-ben is mint jellegzeteseket írja le a csomókat; a szétdörzsölés — mint gyógyító mód — is mellettük szólanak. Tény az, hogy Fuker tagadja őket, Huszthy a phantasia szülöttjeinek nevezi őket. Jókai Mór pedig gyakran emlegeti őket regényeiben s szintén megkenéssel gyógy íttatja.2 Akárhogy állt légyen a dolog, csak egy körülmény 1 „Peregrini in Hungária commorantes, nunquam vei solum raris- sime hoc morbo corripiuntur.“ (Milleter, 10) és: ,.Qui non solum nati- vitate, séd et gente Hungari sunt inter ceteros conterraneos longe fre- quentius hoc morbo afficiuntur. (Möller).“ (Jacobovics 14.) 2 „Ebéd után Alienor is hálás köszönetét nyilvánította a háziasszonynak, őszintén megvallva, hogy ő minden porczikáját úgy érzi. mintha másoktól kapta volna kölcsön s azok most mind visszakérnék. — Bizonyosan meg is csömörlött a lelkem drága princz attól a sok zsíros ételektől. No ez ellen meg épen jó lesz egy kis megkenés. - Alienor soha hírét sem hallotta e falusi prophylacticus gyógymódnak s azt hitte, mikor ágyba fektették szépen levetkőztetve, s aztán a berendelt béresné elkezdte a hátát izmos tenyereivel megdömöczkölni, a karját, csuklóit megropogtatni, hogy szétmegy minden csontja izeiből, a kenő asszony azonban nagy müér'telemmel kidagasztotta a hátából a csömört s utána úgy elaludt a princz, mint egy ürge“. (Jókai, Az élet komédiásai. Nemz. diszk. I. 262.) „Most ha csak foghegyen kóstolgatnátok is végig egy ilyen trak- tát, hat doktor nem támasztana fel, úgy ágynak esnétek tőle; akkor doktor se volt kéznél; a kinek megártott a sok bevett jó, ott volt a kenő-asszony. Kidömöczkölte a hátából a „magyar betegséget“. (Jókai: Szeretve mind a vérpadig. Nemz. diszk. I. 1.) Továbbá: Jókai: Enyim, tied, övé. Nemz. diszk. II. 123. — Tóth Béla is említi, hogy Komjáthi uramat, az érdemes férfiút csömör lepte meg. (Magyar anekdotakincs. III. 45.) stb. Bizonyos előttem, hogy irodalmunk legolvasottabb könyveinek: Jókai regényeinek nagy része van benne, hogy a két betegség neve egymás synonymájaként terjedt el.
