Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
Eddigi vélemények a morbus hungaricus felől
MORBUS HUXGARICUS 147 fontos itt számunkra; az, hogy a csömör egy semmikép sem súlyos, de sőt az emberek ezreit megtizedelő morbus hungari- cushoz képest pedig jelentéktelen betegség volt, s ezért a kettőnek összetévesztése ellen egyszersmindenkorra ki kell kelnünk. A legmesszebb menő közös aetiologiai végokuk gyanánt még elismerhetjük Magyarországnak egy bizonyos időben dúsan terített asztalait. De míg ezek a magyaroknál a gastricismus egy nemét: a csömört létesítették, addig a külföldieknek az itten talált élvezetekhez s az itteni ételkészítésmódhoz nem szokott, de mind a mellett dorbézoló, falánk természete — csömör helyett — súlyosabb gyomorbélhuzam bántalmakkal reagált, melyek — mint láttuk — könnyen előkészítőivé válhattak a morbus hungaricusnak. Sclinurrer endemicus „Pocolwar“ (recte: pokolvar)-járól, amint azt már Sprengel is nyomatékosan corrigálta, csak annyit jegyzünk meg, hogy e szó nem jelent egyebet, mint anthraxot vagy carbunculust. Ezen tévedés is a magyar nyelv ismeretlenségéből eredt. A synonymákban való tévedéseknek és összecserélések- nek — mint láttuk — meg volt a történeti traditiójuk, és eredetileg nem egyébből keletkeztek, mint hogy idegen szerzők a morbus hungaricus magyar nevét is megtalálni és feljegyezni igyekeztek. Kevésbé bocsátható meg az, hogy 1897-ben Fischl Rudolf egy czikkében a morbus hungaricust a tetania synonymájává teszi meg, a következőket írván : „Was zunächst die Geschichte der Tetanie anlangt, so ist diese Krankheit älter als ihr Ruf; nicht Steinheim und Dance sind ihre Entdecker, sondern schon im Jahre 1708, also mehr als ein Jahrhundert vor diesen Autoren beschreibt sie Ettmtiller unter dem Namen „Spasmus extremoruni“ oder „Morbus hungaricus“.1 Ettmüller tényleg leír egy contracturás rohamot, melyet egy morbus hungaricus- ban fekvő betegénél a 11-ik betegségi napon átmenetileg ész9 1 Tetanie, Laryngospasmus u. ihre Beziehungen zur Rhachitis. (Deutsche medic. Wochenschr. 1897. Nr. 10, S. 150.) 10*
