Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
64 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL. Halemberek. Adachi japán tudós önálló tanulmány tárgyává tette a fehér ember szagát. Szerinte minden európai mondhatni büdös, szúrós kozmás szagú. A szag egyénenként más ; változik a korral; legerősebben a hónaljak izzadságából ered. A japánok a maguk fajának szagát nem érzik s ha hosszasan élnek Európában, a fehér ember szaga iránt is eltompul érzékük. Dr. Fischer szerint a négerek szaga miatt gyűlölik a fehér embert; beszélik, hogy a kínaiak társukon megérzik, hogy európaiakkal érintkezett. Hogy a fehér ember szagtalan, csak relative igaz, mint abszolút állítás hibás, mendemonda. A nép hagyományaiban ma is él Hány Istók alakja, Kapuvár környékén ma is mesélik a lobogó tűz mellett, hogy ezelőtt 150 évvel (1749) két halász (Nagy Ferenc és Molnár Mihály) csodálatos szörnyeteget fogott a Hanság vizeiben. A csoda Esterházy herceg udvarába került, ott élt egy ideig, meg is keresztelték, de egy szép napon nyomtalanul eltűnt. Kétségtelen, hogy a mesének magja van, mai formájában azonban mendemonda, illetőleg egy mendemonda kiinduló pontja. Ma az emberek azt tudják Hány Istókról, hogy alacsony termetű, pikkelyes testű, harcsaszájú, nagy, nyitott, vöröses szemű, emberformájú szörnyeteg volt, kinek haja helyén porcos taréj emelkedett s ujjait úszóhártya csatolta össze. A vízben szeretett élni, szárazon nem szívesen tartózkodott; kedvenc táplálékát békák, kígyók vagy más verzió szerint széna és fű képezte. A kapuvári nép »Csicsa« név alatt ismeri, de nem sokat tud róla; a mendemonda inkább a műveltebb körökben van otthon, minek oka nagyrészt abban keresendő, hogy Jókai Mór pazar fantáziájával kiépítve a ránk maradt adatokat a »Névtelen vár« című regény
