Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században
mert belőle megfogható néhány helyi sajátosság. Szőlőhegynek mondották a beültetett területeket, ezek felügyeletét a gazdaközösségből választott tisztségviselők látták el. 1769-ben a hegybírónak és a csőszöknek minden darab szőlőtől egy-egy garast szavaz meg a tanács, melyet a hegybíró szed össze, és egyenlően ötfelé oszt. Az övé a büntetéspénz fele is. Emellett mentesül „a szálló sor és forspontozásoktól”. Mindezekért „Hegy Biro Uram köteleztetik, hogy a szőlő hegyet maga egyszer minden héten kőrös kömyül járja, arra szorgalmatoson vigyázzon, Város közönséges Hídját bézárassa, annak kultsát magánál tartsa, és különben fel ne nyittassa, hanem ha szőlő béli trágyázásra, más egyéb fa hordásra a Lakosok felnyittatni kívánnyák. Ország Úttyának lenni tellyességgel meg ne engedje, hogy juhokat, ökröket azon valaki hajtasson. Melléje rendelt Csőszöket zabolában tartsa, meg ne engedje, hogy mások gyümöltseit magok hasznokra korlátozzák, kukoritzát, káposztát hordják bet- sületüknek elvesztése” és kemény büntetés mellett. „A hátallókat, kivált az Irre- demptusokat és Zselléreket, kiknek szőleik nintsenek, mégis a lakosok szőlejekben fát, venyigét, kórót, karókat kukoritza szárat szedegetvén, a gyepükön lévő élő fákat is tördelik, tőkéket felszaggatnak, noha ahhoz semmi jussok nintsen, nyáron füvel- lésnek színe alatt a gyenge kukoritzát, veteményeket zsákokba rakják” fogják el és büntessék érdemük szerint.31 1812-ben hegybírónak Szabados Józsefet választották, szőlőcsőszöknek pedig Sallai Józsefet, Szabó (turzó) Ferencet, Orbán (túró) Mihályt, Karsai Józsefet, Nagy (borka) Andrást, Babos Istvánt, Szabó Mihályt és Dezső Ferencet eskették fel.32 A halasi szőlőhegyi rendszabályokról Égető Melinda is megemlékezik, mint mezővárosi önkormányzati hatáskörű intézményről. A promontorium, a szőlőskert vegyes használatú volt, szőlőnek, gyümölcsnek, veteménynek egyaránt használták. Izsák Gergely és három társa 1759 nyarán Fejértóról a szántásból hazafelé jövet Paprika Miklós szőlejéből almát lopott.33 Csere Pap János Boditsi Mihály szőlejének megyéből (mezsgyéjéből) lévő szilvafái közül hármat felhúzgált és elvitt.34 Krasznai Sámuel fejős juhász a szőlőben „egy oltvány alma fiatal fáját levágta” botnak. A tolvajlásért megpálcázták, a kárért „Demeter napkor egy vágni való ürüt” kellett a károsultnak fizetnie.35 1788 januárjában Solti István gazda kimenvén a szőlőjébe, rajtakapta a juhászokat, hogy „egy szép fiatal almafáját kivágván eltolvajlották, és juhászbotnak accommodálták” (alkalmazták). A tettes ugyan a bojtár volt, mégis a kárt - 6 forintot - a számadó fizette meg a gazdának.36 A szőlőnek felfogott terület veteményeskertként is funkcionált. Nagy Szeder István azonban megjegyzi, hogy a halasiak nem igazán értettek a kertészkedéshez, petrezselyemmel, sárgarépával és hagymával a sárköziek, káposztával a kelebiaiak látták el a várost.37 A források azonban árnyalják a képet. 1766-ban Löki Nagy András, Banga András „szőlőbeli káposzta földénél levő töviskét levágatta” és boronának felhasználta.38 Tíz évvel később Borsos Erzsébetet, Bajczár József feleségét a szőlőhegyen alma, szilva, kukorica és ugorkalopáson érték, ezért büntetésül a templom számára egy font gyertya vételére, és a kár megtérítésére kötelezték.39 Abai 107
