Halasi Ujság, 1942 (3. évfolyam, 7-102. szám)
1942-02-10 / 12. szám
TD, MJ HÄLÄSI ujsxa i. öma így élt a muzsik a kelchoszekban Wo I o c t y s k, január 30. Második napija járjuk már azt a tájat, ahol felesztendővel ezelőtt az országutak háborúja tombolt. A gépek szörnyű temetője van a keleti hadszíntér minden járható és járhatatlan utjának két árkában. A szovjet elleni háború első szakasza valóban egy gigászi' anyagcsata volt. Az ember lépten-nyomon ámulVa kérdezi: milyen gépekkel és milyen katonaanyaggal vívta meg a német haderő ezt a háborút, hogy szinte • alig számba vehető veszteséggel néhány hónap. alatt igy tönkre tudta verni azt a .gépesített bolsevista sereget, amelyet 23 esztendő megfeszített munkájával építettek ki az európai civilizáció ellen? Mindenütt roncs, roncs, roncs. Az ember szeme belefárad. A városok, fal- svak bejáratánál, kisebb.nagyobb folyók fndjai előtt kiszélesedik a roncsok temetője. Az ut két oldala mellett a tarlók, szántóföldek és folyómedrek is tele Vannak a felborult teherautók, szétlőtt tankok, telibetalált ágyuk borzalmasan ősszegörbült és tépett maradványaival. Mély szakadékokban 30—52 tonnás szovjet tankok állnak a fejük tetején. Azokban még ott Vannak a bennszorult szovtej katonák tetemei is. Néhol 5—6 -repülőgép elégett, orrai a íöldbeíuró- dott roncsa is mutatja, hogy légi csata dilit a fegyverek földi pokolzaja közben, j^atalmas bombatölcsérek közelében szilánkokra tépett löszerszállitó kocsik rakománya borítja a földet. Több helyen "száz és száz métereken át úgy sárgálik a föld az éles gránáthüvelyektől, mintha csöves tengerivel rakott szekerek vol- nának ott felborulva. Légvédelmi ágyuk, tábori tarackok és óriás messzenordó ágyuk állnak a földre borulva, vagy az egét kémlelő csővel. Vasútvonal mellett haladunk el. Két hatalmas mozdony húzott it Tarnopol felé zsidóit katonavonatot. S a vonat soha sem érkezett ./ oda. A német repülők bombái telibe ta- T falták. A két óriás mozdony kihűlt teste holtan fekszik a vasutárokban. Az ég- felé átló kerekeken varjuk tollászkodnak. Széles síkságon szovjet tábori repülőtér mellett suhanunk el. Földön elégett repülőgépek kormos vázai és szétszórt bombák hevernek" mindenfelé.- A géproncsok végtelen sorában itt-ott • rohamsisakos, fehér nyirfakeresztek állnak. Utak szélén, folytok hidjánál, ut- mentí házak udvarában, falusi házak kerítése mellett, városok főterének park- jábán. Melyik hős német katonát hol érte idol a halál, ott domborult egy kicsi púp a végtelen orosz föld hátán. ' Léckerítéssel, nyirfaágakkal vannak ezek v-a hősi sírok bekerítve s legtöbb alatt kóborló szelek. Csak a korhadó szarufák Váza szomorkodik a behorpadt falak tetején. Az udvarokban piszok, szemét, szalma, kuk'oricaszár-törmelck minden- denfcíe. Egyedül az óriási magtárakat tartották némiképpen karban. De azokra sem sok szükség volt itt. Mert a muzsikok véres verejtékével megtermelt gabonát cséplés után nem sokáig tartották a kolchosz-bírtokon. Elszállították be az országba, a nagy gyárvárosok ipari munkásságának élelmezésére. A pusztaságban gumicsizmás, paplan- kabátos muzsikok és kerekareu, kendővel becsavart fejű asszonyok rójják az utak szélén a hosszú kilométereket. — Néha szekerekkel ís találkozunk. Azo kon ís színtelen, fakó, elhanyagolt külsejű. muzsikok és az asszonyok ülnek. Batyukkal, zsákokkal igyekeznek a pusztában szétszórt hajlékaikból a városok felé. A férfiak fején majdnem kivétel nélkül a szennyesszürke színű, füles szovjet katonasapka. Azt viselik a falusi gyerekek is mindenfelé. Egy öt-hat házból álló, nyomorúságos utszéli település szélén két szuronyos magyar honvéd ballag. Ezen a területen már a magyar megszálló csapatok tartják fenn a renmagányos német hős alussza megbékél álmát. A falvak, városok a háború sebeit vi selik. Az emberek fáradtak, megviseltei és hamuszürkék. A szemünk már bele fárad, a lelkünk belefásul a pusztuld'! és nyomában szétfolyó nyomor nézé sebe, mire elérjük a volt lengyel-szov jet határt. Kis szennyes falu, Wo lo czysk, a határon. Sok ház összeágyuz ya, beomlott falakkal, kettéroppant te tővel áh. Az ut mellett sárgafoltot viselő, borzalmas 'kinézésű zsidók százai lődörögnék a havas esőben. Fegyveres, botos nemzetőrök felügyelete mellett követ törnek. Rongyosak, szőrösek, sápadtak. Sok házon keresztbefektetett deszkákkal beszögezett ajtók cs ablakok mutatják, hogy azokból kipusztult a lakó. Kikanyarodik az ut a Abruz folyó hidjához. Ez a kicsi, patakszerü viz volt itt közel negyedszázadon át Európa hatálja. Ami .azon túl van, annak már semmi köze a müveit világhoz. A lengyel oldalon 40—50 méteres domb áll a' kanyarban, pontosan a volt Szovjet birodalom felé kiegyenesedő úttal szemben. Óriás fakereszt áii a dombtetőn., Az hirdette két évtizeden át, hogy itt végződik á keresztény világ. A Zb'uroji tűi már megölték az Istent. A hídon, deszkabódéban német őrség. Udvarias igazoltatás után tovább indulunk és most már a titokzatos, a rejtélyes, a müveit világ számára légmentesen ' elzárt Szovjet birodalom területén járunk. Az első, ami szembetűnik: a rengeteg kaszárnya. A határövezetben, de majdnem egész Ukrániában, a Szovjet a kaszárnyák elképzelhetetlen tömegét építette. Egész hitvány kis falvakat találunk, amelyekben a most szétbombázva és leégve álló kaszárnyák után ítélve, több katonája volt a Szovjetnek, mint a magyar honvédségnek Budapesten. Innen kezdve a házak falun, városon egyaránt, még elhanyago’tabbak és még szennyesebbe];. Olyan itt minden, mint aminek nem volt negyedszázadig gazdája. Rengeteg az ízléstelen vörösfehérre mázolt és vöröstéglából készített épület. Az utmenti keresztek és Mána- szobrok, amikkel Galíciában Iépten-nyo- mon találkozunk1, itt már megszűntek véges-régen. A templomokról leszedték a keresztet, legtöbb-helyen a tornyokat is lebontották. Az elhanyagolt, omladozó templomokat itt már a legkülönbözőbb célokra használták fel a bolsevisták. Legtöbbet raktárrá, színházzá, mozivá alakították át. det s tigyláí'szik ezek a honvédek csendőri szolgálatot teljesítenek. Teherautóink megállnak, ebédszünetet tartunk és beszélgetünk a két fiatal honvéddel. — Honnan jönnek? — ProszkuroVbóh ■ ' ! — Hová mennek? — Portyázunk. ; ' |; — Van sok baj az ukránokkal? — Nincs semmi. Jámbor népek ezek. Örülnek, hogy megszabadultak a bol-f se vízműstül. Várják, hogy mikor kap-! ják meg tulajdonba a földeket, amit eddig a kolchoszban müveitek. — Az orosz paraszt is szereti a földet? — Ami az övé, azt szereti. A házakat és kerteket már visszakapták. Szétosztották közöttük a kevés jószágállományt is, amit eddig az államtól kaptak használatra magas bérért. Már ez is végtelen öröm nekik. A házakat kezdik csinosítani, tatarozni. Uj házakat építenek. A ‘ jószágokat pedig úgy istápolják, gondozzák, hogy a gyereküket sem különben. Most már nem kell beszolgáltatni a tyúkok után a tojást, a tehén után a tejet. Övék a haszon, Nincs ©gyén! boldogulás, nincs termelő munka Ukrániában most csépelnek- Nagy síkságon haladunk át, mclyc- <- két itt-ott alacsony dombok és keskeny sávokban vonuló mocsaras lapályok tar- tkitanak. Ezer- és ezerholdas gabonar / táblákon folytak itt aratás előtt a har- I' cok. Néhány helyen lO—lo tank roncsai T bevernek a tarlón. A tarlókon mindenfelé gabonaaszíagök állnak. Az óriás asztagokban 500— 600 kereszt gabona is . lehet. Az ember azt hinné, hogy ez a rengeteg kenyérnek való már reges-rég- kicsi rá zott, tönkrement. De nem. Mert tovább haladva látjuk, hogy a hóval borított tájon cséplőgépei; füstölnek1 a barna asztagok között. Most csépelnek. Az ukránok úgy rakják aszlagba a gabonát, hogy az az őszi esőktől be nem ázik. Hogy most csépelnek, az egyáltalán nem rendkívüli dolog. Az ukrán paraszt vílágéíetébén szívesen vitte volna a munka temetésén a lobogót. Még a gabonáját is lusta volt egyszerre kicsépelni. Úgy csinálta meg az aszfagot, hogy be ne ázzon s piindig csak annyit csépelt a búzájából, amit éppen a malomba akart vinni. Benézünk néhány borzas tetejű muzsik-lakásba. Ezek az emberi lakásnak nem is nevezhető odúk fából épültek. Legtöbb be van sárral is tapasztva s hogy az orosz puszták dermesztő hideg szele át ne járja a falakat, tetőig berakjál; méteres vastag szalma, vagy széna- burkolattal a ház oldalát. A lakások belseje majdnem kivétel nélkül elképesztően szennyes nyomortanya. Egy-két íavas, régi bútordarab mellett csak az egységes szovjet vaságy van bennük, amit az államtól kaptak. Mert a Szovjet-* ben nemcsak ház- és földvagyona nemj lehetett senkinek, de a lakása berendezése. sem volt az egyéné. Egységes ágyakkal, egységes szekrényekkel, asztalokkal és székekkel látták el a családokat. Ha valakit munkahelyéről máshová ^vezényelték, csak a ruháit vihette mai jgával.' Mas minden ottmaradt. Hogy a ^baromfi, disznó és kisborju a muzsik- (kal egy szobában, de legalább is a konyhában telel, az egészen közönséges dolog. A riadt, szőrös muzsikok először bizalmatlanul fogadnak bennünket, de néhány cigaretta »megnyitja« a szivüket és pár perc múlva nyíltan és őszintén elmondják minden fájdalmukat. Elmesélik, hogy a bolsevizmus alatt azokon a »mezőgazdasági nagyüzemeken« dolgozlak, arnü; itt láthatók köröskörül. A Szovjetben minden parasztnak legfeljebb két lov'a lehetett. Azzal művelte a számára kijelölt területet. Ha csikója, lett a lovának, vagy a csikót, vagy a kancát át kellett .adni másik muzsiknak. )A tehenek után heti 10 liter tejet be kelleit szolgáltatni. Ami ezenfelül megmaradt, azt literenként 5 kopekért kellett beszolgáltatni. A városi munkás -azonban 60 kopekért vette meg a szov- tjet boltban az 5 kopekes tejet. Hasonló; volt a helyzet a tojással és minden terménnyel. A közösen müveit földeken közösén’ elcsépeltek s akkor a kolchoszok vezetősége kifizette a muzsikokat. Még pedig papirossal. Utalványokat kaptak sóra, gyufára, ecetre, ruhaneműre. Az utalványokat a konzumokban kellett beváltani, áru azonban legtöbbször nem volt. Panaszkodni emiatt nem volt szabad, mert könnyen Szibériába került, aki elégedetlenkedett. A gabona beszolgáltatásánál a bolsevista vezetők még télen kiszámították1, hogy melyik földről mennyi gabonát kell beszolgáltatni, A kedvezőtlen időjárás, elemi csapások következményeivel nem számoltak és nem is törődtek. Ha a parasztok nem tudták beszolgáltatni az előirányzott gabonamennyiséget, »szabotálás« miatt Szibériába száműzték őket. A takarmányt, jó- szágeleséget is utalványra osztották szét. A Szovjet szigorúan büntette a zugkereskedelmet s az mégis nagyban virágzott, mert hiszen épp a kizsákmányoló rendszer kenyszeritglte rá a muzsikokat. Emellett a kizsákmányol!" mellett természetesen senkinek sem voi kedve dolgozni, a nagyobb és sürgőd mezőgazdasági munkákat rendszerinti szuronyos katonák felügyelete alatt végeztették. Hiába volt itt minden propaganda. Hiába volt a kieyi rádióban állandó íuüsorszám a mezőgazdasági munkában elért »rekordok« dicsérete. Ha egy elvtársnő egy nap 300 négyszögöl kukoricát megkapált, arról már negyedórás himnuszt zengtek a vörös rádióban. Az emberi szorgalom mozgató ereje azonban nem a meggyőzés és nem a vöröscs’Ilagos kitüntetés. Amig az ember ember lesz, a munkára mindig az a meggyőződés hajtja, hogy magának é' családjának haszna lesz belőle. Épp egyéni érvényesülés vágya az. géni xl embert emberré, alkotni tue pengővel nyé teszi.-Ha ez a vágy n- Az összes sülhet szabadon, az ember v lába, aztán színvonalára züllik. Az Ti hogy ez az az ősi természetén a szedák a kezébe^ da sem tudott semmit, de parkolni a tep lakni. Ezért maradt a halain elképzelhető kinccsel megálöNő napon lom a nyomor és sötétség siainegváR LAKATOS da. ‘ cott Ili község kap as idén villanyáramot Az iparügyi kormányzat tervei szerint 111 község villamosítására kerül sor ebben az évben, mig 1941-ben 37, ezt megelőzően 1940-ben pedig csupán 26 volt azoknak a községeknek száma, — amelyeket áramfejlesztő teleppel láttak el, illegve távolsági vezeték utján bekapcsollak a már meglévő telepek áram- hálózatába. Az idén villamosítandó községek közül 21 község Csik vármegyében fekszik, egy erdélyi város, Bánffy- íiunyad is áramszolgáltatáshoz fog jutni. A jövő évben, 1943-ban, ha a lehetőségek kedvezőtlenebbül nem alakulnak, továbbá villamosítás várható Erdélyben, természetesen csak azokban a községekben, ahol a villamosítás feltételei megállapíthatók. A villamosítási programban első helyen áll Somogy és Tolna vármegye. Somogy vármegyében, amely villanyárammal jelenleg csak kevéssé van ellátva 19, Toina vármegyében 10 községet villamosítanak'. A programban még szereplő 60 község az ország többi megyéi között oszlik meg. " í' i : laa Halasi Takarékpénztár Régi halasi ember régi pémrinténeHe^ e Ep oxik fehételek mellett folyósít kólcJnőket SeM»méT8B safeasuáó meüókkéíteegel (iefei** lési kéltség stb.) nem számit f e » Betéteket «iegkeéYesdkbkaasttsi gytmélcsértei i>z*kat mélktl a*zOr*n*l Most természetesen a német haderő felügyelete mellett folyik a cséplés és a muzsik is megkapja a gabonájából a maga részét. Mindenesetre többet, mint népbolonditó bolsevizmusíól kapott. Órákon át megyünk hatalmas pusztaságokon,' ahol semmi komoly emberi település nincsen. Csak az óriás tarlók, zöldelő Ő3zi vetések, cukorrépaföldek és fekete szántások 500—1000 holdas táblái. A hajdani nagybirtokokból alakított koichoszok földjei ezek. A rabszolgákká tett muzsikok taposómalmai, a bus reménytelenség vérrel és verejtekkcl öntözött földje. Itt-ott majorok hatalmas épülettömbjei tűnnek fel a nagy pusztaságok közepén. Azokat még a regi nagybirtokosok építették. Fátian, sivár valamennyi és messzire ordít róluk a gazdátlanság. | Az urasági kastélyok, ahol a kolchosz- vezetők tanyáztak s a cselédíakások üresek. Embert, vagy eleven á.latot se-jj hol egyetlen egyet nem látni. Az épüle-j tek omladoznak. A hatalmas, 69—80 mé-! teres istállók szalmatetejét elhordták aj
