Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-27 / 13. szám
VII. évfolyam. 18. szám. Kiskun-Halas, 1907. mározius 27. KISKUN-HALAS Helyi Értesítője. SZERKESZTŐSEI}: KIADÓHIVATAL: Fö-utcza 1291. Egyes szám ára 4 fillér. Közgazdasági, Társadalmi és Politikai Heti Néplap. HIRDETÉSEK DIJA: Hív. petit soronként 12 fillér. Magánosoknak 16 fillér. Vastag betűkkel 24 fillér. Nyilttér külön dij szerint. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési ár egy évre helyben 4 kor., vidékre 6 kor. Az országos vásár miatt Vasárnap nem volt hiv. publikáczió. Gépek a mezőgazdaságban. Mezőgazdaságunknak át kell térnie a géprendszerre. Ez az egyedüli mód, a melyen szlikebb korlátok kozó szoríthatjuk a mindinkább növekedő kivándorlást, a mely lehetségessé teszi a nagyobb munkabéreket, a mely megmenti a gazdát a tönkrejutástól. Hazánk éghajlati viszonyainál fogva, nagyon kedvezően lehet olyan gazdasági gépeket is alkalmazni, melyeknek a szomszéd nyugati országokban nem igen vehetik hasznát. Sokkal könnyebb nálunk a mező- gazdasági munkának túlnyomó részét géppel végezni, mint például Ausztriában vagy Németországban. Mi lehet tehát az oka, hogy nálunk mégis kevesebbet dolgoznak géppel, mint az említett országokban? A magyar gazda nagyon konzervatív, idegenkedik minden újítástól, s mig csak birja, a megszokott kerékvágásban halad, mig valami ki nem zökkenti sima utjából. Egyrészt kényelemből, másrészt, hogy kisebb tőkével gazdálkodhassál azon van, hogy minél kevesebb eszközzel, minél kevesebb géppel dolgozzék. A munkáskéz eddig olcsó volt, tizenkettedik, tizenharmadik keresztért szívesen arattak, s harmadért, negyedért örömest vállalták a tengerit. Ma azonban, a mikor a munkás nagyobb bért követel és ebben lépést tart a kontinens többi intelligens munkásával, a munkaadó gazda nem birja teljesíteni a munkások követelését. Sokszor mindkettőnek igaza van, a gazdának és munkásnak egyaránt, de ma senki sem segíthet a bajon. Hazánkban vannak vidékek, hol már hat-hét évvel ezelőtt aratóknak, páronkint, munkanaponkint öt koronát és teljes ellátást fizettek, holott ez időben az ország legtöbb részén csak három korona volt a napszám. Ezeken a vidékeken, a hol drága a munkaerő, már tizenöt- húsz évvel ezelőtt marokrakó, arató-gépekkel arattak. A gazda még mikor olcsóbb munkásokat kaphatott volna, sokat fizetett, mert nem tudta aratóit három-négy hétnél tovább foglalkoztatni, cséplóssel együtt s kénytelen volt nekik nagyobb bért fizetni, hogy annyit kereshessenek három hét alatt mint másutt öt hét alatt. Olcsóbban, gyorsabban dolgozott, a mi a termés betakarításánál a fő, gabonája nem volt kitéve az időjárás szeszélyeinek, s mi volt mozgató rugója e gyors munkának? A gép. Egy kévekötő aratógóp annyit végez, mint tizenöt pár munkás. A gép váltott igával két férfi-munkást és hat lovat igényel. Németországban a kapások közül leginkább a ezukorrópát és krumplit kultiválják, kukoriczát csak elenyészően keveset. Valamennyi kapás-növény közt egyedüli a kukoricza, hol minden munkát a legtökéletesebben géppel lehet végezni. Vannak kitűnő rópa- kapálók, burgonyát kultiváló gépek, de olyanok, melyek a répát egyelik, a mi pedig sok munkát követel, egyáltalán nincsenek, répaszedő, fejelő, krumplit kihányó gépek ha vannak is, nagyon kezdetlegesek, rosz- szul dolgoznak és kevés munkát takarítanak meg, úgy, hogy ezeket alig lehet számításba venni. A legtöbb magyar gazda nem kénytelen répát, krumplit termelni, mert hazánk klímájánál fogva legjobban terem a kukoricza. A kukoriczát pedig kapálhatjuk, kukoricza kévekötővel kaszálhatjuk, köthetjük és igy behordva fosztógéppel góréba rakhatjuk, gözmor- zsolóval csépelhetjük, egy munkás e gépek használásával annyit bir végezni, mint tizenöt munkás a gép nélkül. Ha a gazda megküzdve a tőke beszerzésével járó gondokkal, e gépeket beszerzi, harmad vagy fél rósz helyett szívesen dolgozik a munkás ötödért vagy hatodért, és a gazda is jól jár. A korral kell haladnunk, kell hogy megtaláljuk az áldásos békés középutat, mely gazdát s munkást előbbre viszi, hiába prédikál a népnek a lelketlen izgató, ma a gazda nem tud nagyobb bért fizetni, a teljes géprendszerre egyszere áttérni hirtelen, mindkét félre káros hatással lehetne. A munkaadó csak lassan tudja megszerezni e sokféllé drága gépet, de viszont a munkásra káros is volna, ha mindenki egyszerre csak gépet használna; igy sok munkanélküli ember maradna. A nép színlelt barátai, az izgatok, nem is sejtik, mily pokolgéppel játszanak, ha rohamosan siettetik a különféle amerikai harvester, s esetleg az úgynevezett óriás gőzarató- cséplőgépek behozatalát. Áttérve fokozatosan a géprendszerre, a gépek önmaguktól emelkedni fognak; a felesleges munkaerőt iparral kell foglalkoztatni és igy az ország meggazdagodva, igyekezni fog olyan viszonyt teremteni, munkaadó és munkás közt oly békés megélhetést biztosítani, mint a minőt Amerikában látunk. Sch. J. Politikai szemle. Négy napi szakadatlan tanácskozás után az osztrák miniszterek vezérkarukkal visszautaztak az osztrák fővárosba. A tárgyalások befejezéseképpen a két kormányelnök összefoglalta a legutóbbi négy nap tárgyalásainak eredményét. Egyes részletkérdésekre nézve a két kormány álláspontja között jelentős közeledés történt, de magának a kiegyezésnek alapvető elvére nézve az eltérés egyáltalán nem csökkent. Sőt a legutóbbi tanácskozások inkább nyilvánvalóvá tették, hogy 1917-en túl piros-fehér-zöld vámsorompók nélkül a magyar kormány szerződést nem köthet s igy a két kormány tagjai azzal váltak el hogy uj alapot kell keresniük a további tárgyalásra, mielőtt egymással tovább is érintkezésbe léphetnének. Szükséges, hogy a legközelebbi tanácskozásnál a tízesztendős vámos kereskedelmi szerződés eszméje lépjen előtérbe. A magyar kormány a koalicziós pártok együttes értekezletében adott programja alapján hajlandó is és képes is rá, hogy egy, a szabad forgalmat biztositó, tiz évi lejáratú és megfelelő vám- és kereskedelmi
