Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-09-25 / 13. szám
I I. évfolyam. Kiskunhalas, 1904. szeptember 25. 13. azim. KISKUNHALASI ÚJSÁG. KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI HETILAP.---------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ---------S zerkesztőség és kiadóhivatal: MORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. Felelősszerkesztő és la pkiad ótulajdonos: orvát Gyula. Előfizetési dijak: Helyben egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidéken egész évre 6 kor , félévre 3 kor., ee- gyedévre 1 kar 50 fillér. Egyes szám ára 6 fillér. A szüret. A nyári hónapok meghozták a maguk jó-rossz termésüket. A termények egyik-másik fajtáját már jó régen behordták, ki is csépelték, meg is rostálták, talán kenyér formájában napról-napra eszünk is belőlük. A cyűmöics is, amit télire nem hagytunk, a bendőnkbe került már. A dinnye, a nyárutónak ez a hűsítő mannája, még itt van közöttünk, de már túléretten és a beálott hűvösség folytán nem nagyon kívánatosán. A szőlő most az idénygyümölcs, az édes nedvü bogyó, mely szerényen rejtőzködött nagy levelei mögé a törpe venyigén. Most előkerül egyik része az asztalra, a másik része, a nagyobbik bevándorol a pincék előtt levő borsajtóba. Odakerül a nagy kádakba, hogy ottan kitapossák a velejét s azután sokféle szűrés, erjesztés és t'sztogatás után, asztalunkra kerüljön a „hegy leve.“ A sors néhány esztendővel ezelőit ezt a világhírű terményünket egy alig észrevehető kis bogárnak alakjában veszélybe sodorta. Azt hittük, vége a magyar bornak, mert csakugyan olyan pusztításokat végzett a filoxera, hogy a saját borszükségletünket is idegenből, Olaszhonból kellett beszereznünk. Hogy gazdasági életünknek milyen fontos tényezője a bortermelés, arra nézve olvasóinkat fölösleges kioktatni, hiszen bárki is tudhatja, hogy a gabona mellett ez képezte fő kiviteli cikkét az országnak, hogy az ezért befolyt pénzen tudtunk csak valamelyes ipart teremteni itthon, amely csekély mértékben bár, de mégis hozzájárult sok egzisztenciának a kenyeret adásához. Egy évtizednél tovább sínylettük meg a természet csapását, de hála a Gondviselésnek és hála népünknek a szőlőtőkéhez való meleg és odaadó ragaszkodásának,! mégis ott vagyunk, hogy most évről-évre megújulhatnak a régi idők kedélyes és víg szüretei, amelyek hagyományos vigasággal töltik el a a hegyek szőlőtermő derekát. A világhírű Hegyalja megint csak osztja nedűjét. Asszuboráért a világ minden tájékából igyekszenek a vevők, hogy elárasszák vele a legmagasabb méltóságok ünnepi asztalait. Ez a nedv szerte viszi széles e világba a magyar föld áldott voltának hírét. Tudja meg a külföld, hogy Árpád népe boldog hazában él, melynek van még ezenkívül sok ki nem aknázott kincse, miket azonban ennek a földnek lakói csak akkor aknázhatnák ki, ha megfelelő eszközök is állanának rendelkezésükre. Ezen eszközök közül pedig elsősorban áll magyar népünknek önbecsülése. Tudnia kell a magyar- inak, hogy nemcsak a földjében van még sok, az emberiség javára válható terméke, hanem magában, a magyar jellemben is van annyi megbecsülhetetlen vonás, mely felszínre kerülhet, ha kellő útmutatás, kellő erély és kellő ész vezetése alá jut. Nem kellene pusztulnia, vesznie ennek a népnek, nem kellene évről-évre mind nagyobb számban Amerika felé vándorolnia, ha megvolna az országban az az ipar, mely foglalkoztathatná őket, mely kenyeret adna nekik. Ám ne térjünk ki olyan területekre, mik nem a jelen cikk keretébe tartoznak. Szóljunk még egy nehány szót a borbehozatalról, erről az országos csapásról, mely tetemes pénzünket a verejtékkel megkeresett múnkaértékünket viszi kifelé ebből a hazából. Adjunk hálát a Mindenhatónak, hogy ezidén jó szüretünk lesz, ami még nem egyensúlyozza ugyan a más oldalon történt mezőgazdasági vereségeket, de legalább enyhít va'amit az országos nagy csapáson. Gondűző jó borocska mellett pedig könnyebb lesz elfeledni majd ennek az esztendőnek sok mindenféle buját-baját. A borbehozatal ellen azért is kell állást foglalnunk, mert ezzel sokféle hamisított bor kerül az országba, ami azért is veszedelmes, mert ezen a példán okulva, sok magyar kereskedő is hasonló módon gyarapítja majd üzleti tőkéjét. Lapunk mai száma 6 oldal.
