Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-08-23 / 17. szám
csak a szokott utakon haladnia, hanem újabb és újabb ösvényeket kell felkutatnia, melyek az elszegényedés sivatagjának elkerülésével a jólét birodalmába vezetnek. Magyarország az ujabb időkig földmivelő ország volt, melynek ipara úgyszólván alig létezett. Meg kelleit teremteni; s valljuk meg, hogy ez eléggé sikerült. És pedig nagyrészt sikerült az állam által szervezett iparszakoktatás révén, mely iparszakoktatásnak jelességéről az ezredéves kiállításunkat látogató külföldiek csak a bámulat hangján tudnak szólni. Különösen a németek, kiknek ipara a művelődésnek oly magas fokán áll, irigységgel konstatálják, hogy ipari szakoktatásunk az övéket túlhaladja, sőt úgyszólván ideális. A földnek művelése azonban múlunk az úgynevezett „pár excellenc“ földművelő országban, még sok kívánni valót hágy fenn. Nem mintha Magyarhonban nem találtatnának szintén mintagazdaságok, melyek a szakférfiak őszinte bámulatát kihívják, 0 igen, a nagy uradalmak az ezredéves kiállításban hivalkodnak, milyen kitünően értik intéző tisztjeik az intenzív gazdálkodást. Főhercegek és előkelő urak saját pavilonjaikban vagy a mezőgazdasági csarnokban, az erdészeti, a halászati pavilonokban, nem egy vívmányt mutatnak be, nem egy jó példát szolgáltatnak, mely széles körökben utánzást érdemelne. De a kiseb gazda még mindig messze mögötte áll az osztrák, a néTheater kenyelmetlen, szűk üléseire és megkopott nézőtereire kell gondolnunk, hogy igazi büszkeséggel töltsenek el bennünket a mi színházaink. S nein hiába aposztrofáltam elöljárójában a Múzsák helikonbeli ingyen szállását, mert a mint már megjegyeztem, a legköltségesebb passiók közé tartozik manapság a Múzsáknak hajlékot építeni. A nemrégiben lezajlott nemzetközi hírlapíró kongresszus tartama alatt egy pár külföldi hírlapíró-kollégával végigjártam a budapesti színházakat s a nagy nemzeteknek hozzánk került tollforgatói, alig bírtak kifogyni a bámulatból. Mikor ezekkel az urakkal beléptem az újonnan épült Vígszínház nézőterére, egyikőjük (egy angol világlapnak a színházi kritikusa) igy szólt: Ez egyiko a világ legszeb színházainak! S önkénytelenül hozátette: — Meghajtok a magyar kultúra előtt! Az angol kolléga, aki mellesleg megjegyezve nagyon jó humorú ember volt, aztán egy kis értekezést rögtönzött arról a thémáról, hogy a modern kultúra fokmérője nem többé a szappanfogyasztás, hanem a színház s ezzel az aperoue - vei fejezte be értekezését: — Egy nemzet tiz milliárd kiló illatos szappant fogyaszthat el, de kultúrájának a fokát abból fogom megítélni hegy milyenek a színházai. A Vígszínház a magyar nemzetet a legelső rangú kulturnépek közé emeli! S a vig Múzsának legujajblan épült Lipót - körúti hajléka teljes - tökéletesen jnegérdemli ezt a bókot. Csak egy pilan- tást kell Vetni ebbe a színházba, hogy az ember meggyőződjék a felől hogy a modern met, a franczia parasztnak, ki sokkalta kisebb területen, háládatlanabb talajon jóval nagyobb eredményeket tud elérni, mint a mi földművelő népünk. Eléri pedig azáltal, mert gazdálkodásában nemcsak a hagyományos praxíszra van utalva de birtokában van a helyes elméletnek is, mely őt a rendelkezésére álló jövedelemforrások célszerűbb kiaknázására képesíti. Levetkez- te előítéleteit és számolni tud a kor viszonyaival. A mit az állam az ipar érdekében tett, nem szabad elmulasztani a földművelők javára sem. Hisz ők képezik eddig a lakosság zömé*, az állam éleifentartó erejét is. Emelni kell tehát minden áldozatai népünk gazdasági nevelését, különösen a gazdasági szakok! atás útján. És pedig nemcsak az iskolában az ifjaknái, hanem a felnőtteknél is tanfolyamok és előadások rendezésével. A szegény földművelőnek manapság kemény harcot kell vívnia a modern gazdasági élet kalózaival; ha már nincsen mód ezeknek a szabadság veszélyeztetése nélkül való kiirtására, lássuk el a gazdaembert minden anyagi és szellemi fegyverrel, hogy e harcban az ő részén maradjon a győzelem. A ki nemzetünk művelődését és nagyságát szivén hordja: a kormány, a társadalom, mindenki járuljon tehát saját erejével népünk gazdasági nevelésének emeléséhez. Nem mondjuk, hogy ez irányban még nem történt volna semmi. De a mi eddig történt, a cél elérészmházépités technikája a legnagyobb tökéletességre emelkedett ennek a Múzsahajléknak a felépítésénél. A kétezerháromszáz négyszögmeter területén álló énülot külsejéről nem is gyanítaná az ember, hogy a nézőtér milyen impozáns nagyságú, színpada és összes helyiségei milyen tágasak. A Vígszínház színpada a legnagyobb a budapesti színházaké közt s nézőtere csak valamivel áll az Operáé mögött. A tulajdonképeni színpad 24 méter, mélysége 12 és fói méter, a proscénium közel 14 méter széles és 8 méter magas. Gondoskodtak hátsó színpadról is, mely 13*5 méter széles és 7 méter mély. A földszinten vannak szertárak, butorrak- tírak, szólista szobák és öltözők is, továbbá kapuspáholy és gépműhely. Az elliptikus előcsarnokból alkalmas módon szolgál több szimmetrikusan alkalmazott nyílás a két két karzat és páholy lépcsőhöz. A mezzanin magában foglalja az udvar páholyát, a melyhez külön lépcső vezet, van itt ezenfelül 19 kisebb-nagyobb páholy és nehány női öltöző. Az első emeleten a vesztibül fölötti tér ruhatár gyanánt szolgál; a nézőteret itt is folyosó veszi körül. Van itt 217 erkélyszék, 20 páholy, igazgató, titkár, főpénztáros, dramaturg, rendező és könyvelő helyisége, próbaterem, olvasószoba és könyvtár. A második emeleten 4 páholy, 399 ülő és 420 állóhely, fegyvertár, szabászati műterem, elnöki és titkári szoba talált elhelyezést. Az itt levő szertár egymaga negyven méter hosszú. A vesztibül fölötti elliptikus teret büffó céljaira használják föl. A nézőtérről kétoldalt 7-1 nyilas vezet ki az aszfaltozott nyitott tervászokra, a melyek tűzsére nem elegendő. Sem az állam, sem a társadalom nem fogták fel ez irányban kötelességüket avval az áldozatkészséggel, melyet a pusztuló gazdaosztály helyzetének komolysága érdemel Igaz, hogy az állam ereje sok felül van igénybe véve. De míndammellett megfontolandó, hogy a tőke melyet népünk gazdasági nevelésének emelésére fordít, produktiv befektetés, mely a gazdaközönség vagyonosodása által e lérhetönagyobb forgalom és nagyobb adóképesség által kamaiostól visszatérülne. A társadalom pedig egyesületek alapításával, iskolák támogatásával, a felnőttek oktatásával szintén sokat tehetne az állam feladatnak könnyítésére. S bizony elhihetjük, hogy a gazdasági egyletek működése áldásosabbnak mutatkoznék, mint a pártkörökben elszavalt konesbeszédek. Mert utó végre népünknek nem hangzatos politikai frázisokra, hanem kenyérre van szüksége. A barack telep fölötti értekezletről. Bámulatos módon nyilatkozott meg а я általunk oly sokszor hangoztatott közöny a múlt vasárnap délután nálunk a kajszin barackfa telep ügyében tartott értekezlet alkalmával Több mint 100 meghívott közül csak 14-en éideklődtek ez ügy iránt, melynek sorsa, kívánjuk, sokkal jobb legyen, mint az iránta tanúsított érdeklődés. Ezen említett körülményt a legnagyobb sajnálattal kell konstatálnunk. Különösen sajnáljuk a gazda közönség teljes hiányát, melyet ez ügy legelső vész esetén jó szolgálatokat tehetnek. A 30 zenészre számított orkeszter sülyesztett helyen van. A nézőtér hátrafelé amíiteátrálisan emelkedik, ugyan igy az összes emeletsorok, szintúgy a menyezetek is; ez újítást optikai és akusztikai szempontok indokolják. A hátsó színpad mögött dohogó szolgál oly czólra, hogy lovak, kocsik a színpadra legyenek szállíthatók. Az alagsorban van a központi fűtő és szellőző berendezés; egy óriási elektromos />«/•* zator oránkmt coooo köbméter friss levegőt hajt az alagsorban elhelyezeti keverő kamarába; innen a nézőtér földszinti padozatának nyílásához és a színház összes helyiségeihez közlekednek csatornák. Az alagsorban vannak továbbá nagy bútorraktárak és szertárak, gépezetek, sülyesztők. A színház belsejében mindenütt aranyozott stukkómunkával találkozunk; különösen szép a proscenium nyílásnak díszesen tagozott és aranyozott széles kerete. A nézőtér me- nyezetót ugyancsak érdekes stukkómű díszíti, a meiy egybe olvadni látszik (az Orpheum nézőteréhez hasonlóan) a menyezet festménnyel, mely utóbbi Kremier Viktornak , Lotz tanár tehetséges tanítványának alkotása, mig a stnkkódisz Frieál szobrász müve. A menyezeten Gaal József, Jókai Mór és Szigtigí 1i' Ede öröknevü Íróinknak, géniuszok által tartott arczképei láthatók. Az épület külsején vígjáték irodalmunk másik két jelesének, C.siky Gergely és Kisfaludy Károlynak óriási méretű mellszobrait helyezték el a főhomlokzat jobb- és baloldal; közmélyedésébe. Az orfeum belsejének pompás szinhatása ismétlődni fog a Vígszínház nézőterében, melyet ugyancsak fe •
