Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-07-12 / 11. szám
széleskörű tudományának a magyar annyi hálával tartozik. Akkor a midőn a „Borászati Lapok“ cikkírója annyi érdemet szerez a szőlőtőke körül, mint Jókai hazája körül, akkor neki is mindnyájan vakon fogunk hinni, de addig nem. A „Borászati Lapok“ cikkéből különben nagyon is ki ri — valami olyan — mintha nagyon, de nagyon sajnálná, hogy az u d- varias miniszter nem a cikkírót nevezte ki az orsz. íilokszera-bi- zottság tagjává, vagy ha ebben tévedtünk, hogy a „Vészkiáltás“ nem a „Borászati Lapok“ hasábjain jelent meg. Mint városainkat érdeklő dolgokat a „Borászati Lapokból“ közöljük Jablonowszky Józsefnek az állami rovartani állomás vezetőjének „Nyilatkozatát“, Hoffmeister Ignác halasi birtokosnak ugyancsak ott közölt és lapunk számára is átengedett cikkét, továbbá Fad- gyas Sándor lapunk gazdaságitu- dósitójának igen érdekes megfigyelését és véleményét. Nyilatkozat. Vészkiáltás eim alatt riasztotta fel lakosságunkat koszorús Írónk, Jókai Mór a „Pesti Hírlap“ junius 25-iki számában, hogy immár a kecskeméti és halasi szőlőket a szőlőmoly felében elpusztította és ha a gazdaközönség idejében útját nem; állja, szőlőskertjeinket még a filloxeránál! is jobban elpusztítja. Hála Istennek, a dolog nem úgy áll, mert a szőlőmoly mint a legtöbb szőlővidéken, úgy nálunk is eddig majdnem minden évben kisebb mérv- | ben, szórványosan mutatkozott a szőlőkben s nem uj ellenség, a mennyiben a legrégibb idők óta ismeretes a szőlőkben itt ott való előfordulása. hozzánk, rám se tekintve, az örömtől égé-, szén kikelt arccal kiáltotta leánya felé: „lehet“ és azzal azon az utón, melyen jött, távozott. Az egész jelenetet nem értettem. Örömömben, hogy e különben sem rokonszenves nő eltávozott, áthajoltam a Mimi ^kezéhez, átvontam magamhoz és megcsókoltam úgy a mint azelőtt százszor tevém. Mimi arcából kikelve fölállott helyéből és egészen rideg, nyers, megalázó hangon kiáltotta felém: — Uram! e merészséget nem vártam öntől. Meg kellett volna néznie kivelvan dolga s köszönje, hogy nincs itt anyám vagy bárki más, mert akkor e szemtelen viselet miatt kidobattam volna- , — De Mimi! ? Kiáltám elbámulva, elkábulva, s szemeim elhomályosultak, eszem, agyam-forgása elakadt. Midőn magamhoz tértem Mimi már nem volt ott. Zavaromat fölhasználta .s eltűnt. Nem mentem utánna, mert nem tudtam. Д meglepetés, székemhez szegzett, csak fejem hajtottam két öklömre s igyekeztem zugó, kavargó gondolataim rendezni. A szőlőmoly (Cochyllis ambiguella) májusban mutatkozik, 7—8 milliméter hosz- szu, kis halványsárga szinü lepke alakjában, melynek szárnya közepén egy barna szinü sáv van; hernyóeskája teljes kifejlődött korában 8—10 milliméter hosszú szürkés piszkos, csak a feje barnás. Kertekben a virágbimbókat, később a virágot, majd a kis kötődött bogyót bántja, mi közben maga részére a fürtön egy kis gu- bót épit, innét jár ki, hogy a fürt részeit itt-ott rágcsálja. Julius elején karón, vagy a szőlőtőke repedéseiben bebábozödik és julius közepén vagy végén kikéi a moly második nemzedéke. A pilléje ugyanolyan, mint tavasszal és hernyóeskája, a mely most már vereses halvány ilbolyaszinü, a bogyóban élősködik. Ősszel elhagyja e helyét és ismét a tőke és karók repedéseibe húzódik, a hol eleinte mint hernyó, később mint báb kihúzza a telet, hogy esetleg jövő tavasszal újra folytathassa pusztító munkáját. A mi a védekezést illeti, figyelemmel kell kisérni a szőlőket s a hol egykét példány mutatkozik, ott legtanáesosabb minden bonyodalmas eljárás helyett a szőlőt gondosan megvizsgálni s a hernyócs- kát fészkestől együtt összeszedni és ösz- szenyomni. A szedésnél csak arra kell vigyázni, hogy a fürge állat buvó helyéről el ne szökjék- Egyóbb intézkedés Kecskeméten ez idő szerint nem szükséges. Végül megjegyezzük, hogy úgy az állami Miklós-telepet, valamint a környékbeli szőlőket nyomban megvizsgáltuk, de esak keresve itt-ott találtunk oly tőkét, a melyen egy-két molyhernyócskát bírtunk felfedezni. Veszélyről tehát szó sines s aggodalomra semmi ok. , Jablonowszky József. ■ ' * Nem csekély ijedtséget és megdöbbenést keltett Jókai Mórnak vés; kiáltása, a melyben a kecskeméti és halasi szőlők felét leszüreteltette a szőlőmolylyal. Meg kellett ijednünk annyival inkább, mert a vészkiálltás olyan egyéntől eredt, a kit müvei után mindannyian, kik gyü- mölcsészettel és szőlőszettel foglalkozunk, alapos megfigyelőnek és szakértőnek ismerünk e téren és kárhoztattuk felületességünket, hogy észre nem vettük a bajt. A nagy ijedtségtől fejvesztve rohant minden szőlősgazda szőlőjébe és egymást rémitve jajveszékelt, hogy tönkremegy a gyönyörűnek mutatkozó termés; de hála az égnek, a legszorgosabb kutatás mellett is alig voltunk képesek nagy területeken egy-egy hernyócskát felfedezni és már azon gondolkoztunk, hogy meginvitáljuk koszorús költőnket, mutatná meg hát nekünk azt a veszedelmes ellenséget, a melynek létezéséről és annak oly nagy mér- tékbeni pusztításáról a mi szüléinkben, nem tudom ki értesítette Jókai Mórt: a midőn ebben a szándékunkban megakadályozott bennünket a magas kormány ama nem eléggé dicsérhető gyors intézkedése által, hogy kiküldötte Jablonowsxki József urat, a rovartani intézet főnökét, a ki bejárta a halasi szőlőknek egy jó nagy részét és a legfigyelmesebb keresés utón alig birt egy-két álcát felfedezni, a mely kutatás után a városházánál nagy számban megjelent szőlősgazdák előtt nagy figyelemmel meghallgatott előadást tartott, a félelmes ellenséget ismertetve és annak hernyóit bemutatva egyszersmind ismertette a védekezés módját, a mit azonban csak az esetre ajánl foganatositandónak, ha nagyobb mérvben találna fellépni. Egyelőre nincs más teendő szerinte, mint a hernyók összeszedése és kézzel való szétmorzsolása, kár volna a költséges quasia forgácslével vagy Thanatonnal való pev- i metezésbe belemenni, mert ilyen mévték- I ben, mint nálunk a szőlőmoly található, I Krisztus születése óta minden évben szo- ikott jelentkezni. Ezen előadás és Jablonowszki urnák nyilatkozata után szőlősgazdáink egy kissé ; megnyugodtak és örülnek, ha valami csa- 1 pás közbe nem jön, a reménybeli bő szüretnek. I Hofmeister Ignáe. * Jókai Mórnak a „Pesti Hírlap“ folyó évi 174-ik számában közzétett „Vészkiáltás“ I eimü közleménye óta az úgynevezett Sző- I lömoly-ról a szaklapok — természetesen I hibás értesítés következtében — csaknem I általában úgy nyilatkoznak, hogy ezen rovar számba vehető károkat nem okoz s I egyáltalán nincs ok arra nézve, hogy e miatt aggályaink legyenek. Hála az égnek, még eddig e csapástól szőleink nagyobb mérvben megtámadva nem lettek, — de hogy megtámadva vannak az hiznnvos. TT.n a.7. 1íiH7-ik Alig öt percnyi kétségbe ejtő szünet után hátam mögött az ő hangja szó- ' lalt meg. — .,Jó éjszakát“ — Hátra fordultam, tekintetem találko- ; zott az övével, mely diadalának tudatában örömben úszott. Ki kent, ki fent idős gavallér karján haladt tova, kinek vastag arany lánc fityegett nyakán és gyémántos gyűrűk csillogtak ujjánE pillanatban világos lett előttem minden. Tehát ezért kellett, azért „lehet“ szakítani! ? Ezért a pénzes majomért ? ! Oh, bár hallgattam volna azokra, a kiknek szavát, figyelmeztetését semmibe sem vettem. Vissza fordultam asztalom felé és ott megtaláltam az eldobott csillogó kis jegygyűrűt is. Ez az én történetem . . . Előhívtam a fizető pincért és fizettem. Elbeszélő barátom is elővette tárcáját, az asztaflra ürité a benne rejlő apró pénzt, inelylyel két jegygyűrű gurult az asztalra. Hirtelen fölvette azokat és keserűen, gúnyosan nevetve eldobta magáié teljes erővel a szemközti falhoz- A nagyobbik a falról visszapattanva elgurult, eltűnt messze, valahova az asztalok, székek alá, a kisebbik a falról elcsapódva egyenesen belehullott a köpőládába. II. Sorsa olyan mint ezerekéSzületett. Szeretett. Szerettetett. Férjhezment. Férjhez menetele után egy évre térje meghalt. Én mint asszonyt ismertem meg. Az első látás után ellenállhatatlan vonzalom húzott feléje. Bár kerültem, melléje vágyakoztam. Mindig őt láttam magam előtt, az ő hangját halottam és mindenütt csak az ő szelleme lebegett körül. Szerettem. Férj e halála után bátrabban közeliték. Többször eéloztam vonzalmamra és tervezett házasságunkra. Szerelmem nem maradt viszonzatlanul. Egy alkalommal — este volt, az ablakon halvány szürke fény lopódzott a
