Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-07-12 / 11. szám
-év óta.-- a midőn t. n e veszedelmes rovar kártétele szemembe ötlőtt — folytonosan figyelem, s jó lélekkel állíthatom, hogy ezóta minden évben megjelen és pedig mindkét generatioban úgy is mint szőlő- virág pusztító, úgy is mint szőlő bogyó roncsoló. —Hogy eddig nagyobb mérvben el nem szaporodott s nagyobb károkat nem okozott, talán az időjárásától függött. Jegyzeteim szerint legnagyobb volt a pusztítása az 1891-ik évben, de azóta nem tapasztaltam, hogy még ennyire is haladt volna, mint ezen évben, A németországi és ausztriai szőlők nagyrészének már régóta állandó lakója, -a mit igazol az, hogy már az ötvenes évek elején a hesseni hercegségbe kebelezett Büdesheim község részére a szőlőmoly álcái felkeresése és elpusztítása tárgyában külön szabályzat lett kiadva, melyben egyszersmind meghagyatott, hogy a szőlőkből a lemetszett vessző s kötöző anyag a metszés megtörténte után azonnal elvitessenek, tudván azt, hogy a szőlőmolynak ott maradásuk esetén állandó tanyául szolgálnának. — Hogy azonban rohamosan szaporodva s már egy év el- forgása alatt a szőlő termését csaknem semmivé tenné — mint az emlitett Vészkiáltásban jelezve van — ez az eddigi megfigyelések tanúsága szerint teljesen lehetetlen. Azért azonban szőleinkben biztosnak ne vegyük, hogy nagyobb mérvű pusztítást nem tesz mint eddig, hanem mindig legyünk készek s a mennyire lehet irtsuk s pusztítsuk, mert csakis egyesült erővel s vállvetve érhetjük el, hogy az úgyis sok kiadással s munkával járó szőlőmivelés, habár csekély mérvben is hasznunkra lehessen. Fadgyas Sándor. CSARNOK. 1ST ász; éj. (Folytatás.) Káhori teljesen elvakulva, nejét mindjobban vonta magához, majd térdére ültette s úgy csókolta arcát, nyakát, haját. szobába, mely a tárgyakat határozatlan félhomályba burkolá — mellette ültem csevegve boldogságunkról. Mintha most is látnám, egyszerű fekete ruhácskájában, fekete kendő fején, alatta dús fekete haja fátyollal leszorítva. Oly szép volt . . . Karom derekát kulcsoló körül, feje keblemen pihent és éreztem hajának kábitó illatát. Egyszer ellenállhatatlan vágyat éreztem magamban dús haját fejeink, nyakunk körül csavarni s igy összekötve élvezni a legédesebbet az igaz, tiszta szerelem csókját. Lehúztam a kendőt fejéről a fátyollal együtt és nem találván alkalmas helyet, hamarjában mindkét tárgyat a földre dobám. O, a mint ezt meglátta, észrevette, fölugrott helyéről és szó nélkül elhagyott. Másnap kis levélkét kaptam tőle, melynek következő tartalma volt: „Tisztelt uram 1 Azt, a ki nem tiszteli gyászomat, • nem akarom látni soha.“ És én őt többé soha sem láttam. * & Sarolta a végsőre határozta el magát s ezt meg kellett tennie helyzetének biztosítása miatt. Hitegetni, boíonditani kellett férjét, mert ha ellenszenvét észre veszi, annak a veszélynek is ki lehet téve, hogy elűzi őt a háztól- Lehunyt szemekkel simította félre férjének pipa füsttől sárgult bajuszát s az első csókot nyomta annak ajkára, mely után testét egész végig hideg borzadály reszketeté meg. Káhorii észre vette s gyönyéden kérdező. — Talán fázol? ... — Nem. — De fázol, úgy reszkettél az előbb mint a nyárfa levél . . . Vagy talán rosz- szul vagy? Eredj vegyél magadra melegebb ruhát . . . aztán ezek a halcsontok is oly kemények . . . Vesd le e ruhát és olts magadra kényelmesebbet, pongyolát . . . Hívjam a szobalányt ? — Nem . . . nem . . . szólt Sarolta — majd elvégzem magám — s igyekezett gyorsan kellemetlen helyzetéből szobájába menekülni. Káhori magára maradt, Figyelmesen nézett neje után. Aztán észre véve valamit csak egyszerre elkezdett bóbiskolni, ásítani s úgy látszott, hogy a bor és pezsgő hatalma mindjobban győzedelmeskedik fölötte. Majd a díván vánkosára támasztó fejét s egyenletes, hangos szuszogása, hortyogása tanúskodott arról, hogy mélyen alszik. Sarolta a félig nyitott ajtón csak ezen pillanat elérkeztét leste. Élőjött rcj- tekéből, a karos gyertya tartókban levő gyertyákat mind eloltotta s a nagy függő lámpának belét is lecsavarta egészen, úgy hogy annak lángja alig pislogott. ! Néhány percnyi várakozás után a báró halkan, nesztelenül csúszott be a szobába. Sarolta kezdetben megijedt, nem tudta mire magyarázza a báró jövetelét. О reá nem várakozott. Később azonban mivel tudta, hogy a báró Smblskinak és neki meghitt embere bátran közeledett felé. A báró észre vette az alvó Káhorit s nesztelenül közeledett Sarolta felé, megfogta kezét s füléhez hajolva halkan susogd : — Smolski engem" küldött, félt Ká- horitól, addig, mig én a helyzet biztosságáról hirt nem viszek nem jön. — Köszönöm — feleié Sarolta. — íme adok valamit — szólt Sunyi — kloroform van az üvegben tartsa Káhori orra alá, attól még jobban alszik ... ha én mondom úgy van . . . elalszik . . ; ez a jelen alkalommal igen szükséges . . . I De vigyázzon, ne tartsa soká az orránál, mert még meg is mérgezheti ; Sarolta elvette az üveget, melynek csak dugója volt kloroformba áztatva, a benne levő színtelen folyadék nem volt más mint tiszta viz. Lábujhegyen haladt alvó férjéhez s a kidugott üveget, vigyázva óvatosan annak orra alá tartotta. Mint egy öt percig tartotta ott. Ká- horiné reszketve bűnös szándékától, de szenvedélyének ellent nem állhatva leste a vélt altató hatását. És nemsokára a szu- szogás, horkolás még erősbödött jelezve bogy a szer hatott. A báró nyugodtan, mosolyogva nézte a jelenetet, mint a rendező elégülten tekintett szinészeinek sikerült jelenetére. 0 e kis csellel a nőt merészebbé akarta tenni miáltal tervének köteleit erősebbekké, biztosabbakká vélte fonni. Merészsége határ- tártalan volt. De okvetlenül tennie kellett, az alkalmat nem volt szabad elszalasztani, hisz e percek döntöttek egész létezése, élete, jövője fölött. Sarolta egészen más érzetek hatalma alatt állott. Teste lázban égett s még is olykor, mintha jeges vízbe mártott ruhával törölték volna végig arcát, nyakát hátát. Férje horkolása egy pillanatra megszűnt és a beállott csend oly rendkívüli volt, hogy ideg rendszerét egészen megzavarta. Feje kábult lett, gondolatai zavarosak, s megtámadott ideg rendszere újólag víziókkal kínozta. Maga előtt látta férjét lehunyt szemekkel, halottan, sápadtan, mellette önmagát, menyasszonyi ruhában élettelenül, tovább anyját, rég elhalt apját s az összes épen most eltávozott vendégeket, mindnyáját koporsóban, egymás mellett Nem maradhatott férje mellett többet. Oda vánszorgott a báróhoz és kérte halkan susogva, hogy vezesse őt szobaijába. A báró karjára tűzte húgát, de a legközelebbi divánnál tovább nem vitte, le ültette arra s ő maga az ajtóhoz lépett, azt kinyitotta a mögötte várakozó Smolski előtt. Smolski egyenesen Saroltához szaladt letérdelt előtte s esókokkal boritá kezeit. (Folyt, kóv.) Justicia és a közbiztonság, vagy bolond a ki nem lop. Tragédia 1 akár )e- akír felvonásban. Személyek: Nyíró. Pastor bonus, akinek nincs két szép leánya. Birkász Imre 17 éves suhanó tolvaj, rabló, betörő stb. Nyelnök. Tyukászné. Népség, katonaság, rendetlen őrök stb- stb. — Történik nem Itt, hanem nagyon közel. Első és utolsó jelenet. Tyukászné (beront Pastor bonushoz). Oh uram ! segíts ! ! Ablakom felfeszegették, házam kirabolták, asztalom fijából 800,000 forintot elloptak. Pastor bonus. (Csönget, mire a kulcslyukon leskelődő rendetlen örök berontanak.) Hallottátok!! Rendetlen őrök kara: Hallottuk, hallottuk. S a tolvajt elfogtuk. Birkász Imre (két őr bevezeti. Vállán, karján, areán rizspor és karmin foltok jelezve, hogy nem anyai kar ölelte.) Szervusz. Pásztor! Pásztor : Szervusz pajtás ! Birkász. (Előkelő pózéba vágja magát és stentori hangon szaval.) Farkas Miska meghalt, örökébe léptem. Ezért ne szervuszolj! . . Azt bizony kikérem. Pásztor. (Meghunyászkodva-) Bocsánat uram. Ön megméltóztatott lopni nevelő apját és e jó asszony házába bekegyeskedett törni és onnét el szíveskedett vinni 30000 forintot. Birkász: Csak 3000-et. Pászt. Hol van az kérem ? ! Birk. Itt. (Át ad 3 forintot.) Nesze. Paszt. Hisz ez csak három. Birk. Igen három, a többi három nulla, azok se nem szoroznak, se nem osztanak s igy nem is számítanak. Pászt. Megbocsát uram, de e tettért dutyiba kell mennie (Őrükhöz) Fogolynak azonnal 4 divánt, 10 konzolt, 5 trümot, 8 hintaszéket, még pedig Patyitól és 10 szakácsnőt, de ne Panesától, mert akkor bizonyosan éhen hal oly rosszak. Őrök kara : Meglesz, meglesz ó, Te boldog rabló (el mind Pastor kivételével.) Nyíró (beront) Ah! ah! segíts, ne nyeríts, itt van Nyelnök, fejem mint a tök. Hova kapjak ? . . . Mit csináljak ? Malagához, zsidó Kleidhoz kell szaladnom, futnom. Pászt. Az istenért miért? Nyíró. Hogy svárglija, kvárglija, nektárja jó bora, szürlézett szódája hidegen, melegen kávéja épen úgy teája sparherdot strázsálja. Paszt. Értelek 1 Szaladj! . . * Megállj . . . íme egy bűneset, betöréses lopás. Ny. Istenért mit akarsz ? nékem itt mit hadarsz ? mostan igazságot ? ! Nem ettem bolondot! . . . Meneszd ereszd . . . íme pénz, neki réz, ezüst, csak legyen utána köd és füst.
