Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-07-04 / 26. szám
Múltidéző facebook y y eó* XXXII. ré rész Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. A Cyklop ház Az István út 12. számú házat ábrázoló archív képünk az 1950-1960-as évek idején készült. Bár a kezdeti híradások 1927 nyarán még az első négyemeletes bérház születéséről szóltak, egy évvel később mégis háromemeletesként valósult meg. A városháza szomszédságában emelt Cyklop-házi bérpalota a húszas évek Újpestjének modern nagyvárosi arculatát idézi a mai József Attila utca-lstván út-Szent István tér által határolt tömbben. Kivitelezését a Cyklop Építési Rt. végezte, amelynek újpesti fiókja várta új bérlőinek, lakóinak jelentkezését. Eredetileg 16 üzlethelyiséggel számoltak; egyúttal harminc, 3-4 szobás lakás készült el 1928 nyarára. Üzlethelyiségeinek egyik leghíresebb bérlője Antal S. József hentesmester volt, aki húsboltot nyitott az István út térhez közel eső földszintjén. Az üzlet profilja e helyiségben az államosítást és a rendszerváltást követően is megmaradt, mintegy 84 éven át működött. Hagyományos üzletként a gombos-rövidárus boltja, a Harangvirág cukrászda, a Bodánszky-optika jelenti a változatlanságot, s itt talált üzlethelyiségre a patinás Tizian fotó. Az épület melletti térhez tartozó autóparkoló 1987 elejéig maradt meg, ezt követően ideiglenes villamos- megállóként szolgált az év végéig. Járdává alakítását az Árpád úti villamossínek felszedésével kinyert betonpanel elemek idehelyezése biztosította. 1990 decemberétől e helyen áll meg a Keleti pályaudvar felé haladó 30-as buszcsalád. B. K A rovat tanácsadó szakértői: Szöllősy Marianne és Krizsán Sándor helytörténész. Felvételek: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény és Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a www.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! A 10-es villamos az Újpesti Naplóban - emlékek, történetek Sínen vagyunk A Rádiócsö után anyagbeszerző lettem Meck Béla színesfémcsoportjában. A feladat izgalmas volt: amikor jött az anyag, akkor jött, de amikor nem, akkor nagyon nem! Ki kellett találni, honnan lehet szerezni, mert fejünk felett lebegett az üzemzavar veszélye. Telefonok, találékonyság, ügyeskedés, mert anyagnak lenni kell! Volt egy speciális méretű bronzsín az anyagaim között (8-szor 1520 mm), amely egy exportra készülő gép alkatrészét képezte. Úgy kellett legyártatni Csepelen, mert ilyen perverz méret rajtunk kívül a világon senkinek nem kellett. Egyszer aztán elnéztem a sínt, késve adtam fel a megrendelést. Ők későbbre ütemezték a gyártást, mint ameddig mi kibírtuk volna a hiányát. Próbáltam kérni őket átütemezésre, de már a termelési osztályon fennakadtam; nem tudják előbbre hozni. Maradt a reménykedés, hátha kitart a készlet a szállításig. Nem tartott ki. Meck Béla azt mondta:- János, holnap egyenesen menj ki Csepelre és beszélj velük!- Persze'- válaszoltam, holott átvillant agyamon a Csepelre utazás tortúrája: 10-es villamos, 43-as busz, 6-os villamos, 2-es villamos, csepeli HÉV. De kint voltam már nyolc óra körül. Termelési osztály, üzem, és mondtam-mondtam a magamét, hogy ez nekünk mennyire fontos, mert exportkötelezettség a bronzsínen csúszó gép, segítsenek! Meghallgattak, de közölték: nem tudnak segíteni a legjobb indulattal sem. A műszakok beállítva, a sín legyártásához át kell állítani gépeket, addig nem mennek más munkák, szóval lehetetlen. De sajnálják. Vissza! Egy délelőtt azért meg lehetett járni. Mondom a főnöknek: nem sikerült, nem tudnak ráállni a sínre.- Ez nagy baj Janikám, ebből balhé lesz! A gépeket szállítani kell, sín nélkül meg nem gép a gép! Nagy baj! De tudod mit? Ülj le, fújd ki magad, igyál egy kávét, aztán menj ki újra Csepelre! Nem akartam hinni a fülemnek: ez nem létezik, ilyen szadizmus a világon nincs, mit gondol a Meck Béla, mi lesz, ha újra kimegyek, hússzoros átszállással? De mindegy! Ittam egy kávét, és mentem. Út közben az járt az eszemben, hogy valamit nem jól gondoltam, valamit másképp kell csinálni. Aztán kérleltem újra a kérlelhetőket: segítsenek!- A rendelést én adtam fel késve, az egész az én hibám, az én felelősségem! Ha nem lesznek kész a gépek határidőre a sín miatt, nekem annyi! Azt kérdezték:- Ezek szerint maga van bajban? Maga hibázott?- Igen, sajnos, és nem tudom jóvátenni. Végighallgattak, majd a művezető azzal köszönt el, hogy délután négy óra felé telefonáljak. Telefonáltam. Azt mondta, az éjszakai műszak legyártja. Reggel mehetünk érte.- Sínen vagyunk - mondta Meck Béla. - Fogadni mertem volna, hogy megoldod! Mert rájössz magadtól, hogy Csepelt nem érdekli az Izzó problémája. Azon fájjon a mi fejünk. De hogy te, az ifjú házas bajba kerülj, azt nem hagyják! Gyár gyáron nem segít, de ember emberen igen. Ez volt a melós összetartás. Hogy ma működik-e, nem tudom. Fogytán vannak, akik szolidárisak lehetnének egymással. RÉTI JÁNOS, T-emlékkönyv, www.tizesvillamos.hu
