XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-02-28 / 4. szám

XIII. KERÜLETI • • 2002. február 0 Farkasházy Tivadar beszéd« a Lehal Csarnok megnyitásén T isztelt polgármester úr, tisztelt honatyák, hon­anyák, tisztelt városatyák, új­ságíró urak, tervezők, beruhá­zók, építők, adófizető polgá­rok (aki elmulasztotta, sürgő­sen pótolja), tisztelt angyal­földi és újlipótvárosi polgá­rok, kedves kofák, trógerek, vásárlók, nézgelődők, őster­melők, bolgárkertészek, hala­sok, húsosok, virágosok, sa- vanyúságosok, gombaszedők, nénikék, bácsikák, hölgyeim és uraim! Sokat gondolkodtam, hogy miért éppen én lehetek itt ma a házigazda, két lehetőség merült fel bennem. Az első, talán segíteni akar­tak, hogy végre eldönthessük egy bizonyos tévéműsorban, hogy a paradicsom gyümölcs vagy zöldség? A másik, hogy életem javát a környékbeli utcákban éltem le, itt tuj áztam a régi West- endtől a Bolyai-gimnáziumig a csörömpölve kikanyarodó egyessel, hármassal vagy öt- venötössel, néha az ütközőn, hogy valamikor a Sziget utcá­ban együtt jártam ifjabb Rajk Lászlóval, e megújult piac ter­vezőjével, hogy ez itt balra életem első temploma, hogy harminc éve innen húzom ha­za a karácsonyfánkat, most már inkább a gyermekeim, én csak mutatom a helyes irányt, de nem arra nézek, hanem ol­dalra, nehogy leverjék valaki­nek a kalapját, és ötven éve gusztálom a zöldségeket! Mert ha még egy szót szól­hatok magamról, a felesége­met egy perc alatt néztem ki, kocsit öt perc alatt szoktam, de momentán hónapos retket vagy TV-paprikát fél óránál hamarabb még nem választot­tam ki a Lehelen. Azért járok piacra! Hogy hallgathassam az ajánlatokat, összemérhes­sen a nagyságukat, az árukat, a puhaságukat, a tisztaságu­kat, hogy ki milyen történetet mond hozzá. Végigsétálok, előbb a nyolc közé jutást ját­szom le, aztán következik a két elődöntő, majd a döntő, végül a pakolás. Egyébként a TV-paprikáról évekig azt hittem, hogy tévé­nézés közben kell enni, aztán valaki elárulta, hogy tölteni való. Imádok piacra járni, az maga az élet, nem olyan unal­mas az áru elvétele, mint az önkiszolgálókban meg a bevásárlócenterekben, min­denhez kapok egy kis magya­rázatot, receptet, az udvarias magázás is tegezésnek hat, úgy rakják tele a tarisznyá­mat, mintha világkörüli útra indulnék, vigyáznak, nehogy a tojás, a szőlő vagy a paradi­csom alulra kerüljön, tisztelik bennem az amatőrt. És úgy örülnek az őstermelők, ha tő­lük veszem a kis leveszöldsé­get, a csupor tejfölt. És itt egy sós kifliből is nyugodtan le le­het tömi. Van egy trükköm, nem vá­gok soha gyanakvó pofát, nem mutatok rá a húsra, me­lyiket kérem, még kiderülne, hogy összetévesztem a tarját a dagadóval, azt azért nem, ilyen hülye nem vagyok. Azt szoktam mondani, maga ért hozzá, magára bízom. És min­dig jól járok, ez már akkor is így volt, amikor még a kutya sem ismert. Vagy 15 éve Sándor Gyuri­val forgattunk itt, nem hozott semmit, hanem nyári Miku­lásként kért mindenfélét, tele lett a puttonya az árasok aján­dékaival, aztán elmentünk a Rózsadombra, ahol szóba sem álltak vele. Egy nő azt mond­ta neki á kaputelefonba, hogy nem tudok kijönni, mert gye­rek van, nem tud bejönni, mert kutya van. Ez itt viszont maga a demokrácia, itt egy csórikám is lehet Rotschild báró, ahogy megszólítja az árus, és a professzor úr is sze­vasz, haver. A piacoknak az irodalom­ban és filmen is megvan a ma­ga romantikája, Moldova vá­sározói jutnak hamarjában az eszembe, Fejes Endre Mocor­gója a Teleki téren. Szamóca az Eldorádóban. A polgár- mester úr bizonyára elmondja majd, hogy a Lehel már több mint száz éves, hogy már 99 éve be akarták fedni, aztán mindig abbamaradt. Miköz­ben a Lehelt átkeresztelték Él­munkás vezérré, majd vissza. Vagy húsz éve körülbástyáz­ták gagyi pavilonokkal, majd jöttek az elég rémes betonte- relők, míg két éve az önkor­mányzat elhatározta, nekime­gyünk, átépítjük. Pontosabban felépítjük. Méghozzá saját erőből. Ez lesz a közös piac, ahol Angyalföld, Újlipótváros és Vizafogó népe találkozhat. Becsülöm a bátorságukat, mert ehhez volt egy-két szava a Lepkének, ami a Lehel Piaci Kereskedők Érdekvédelmi Szervezetének a rövidítése, volt számos újságcikk, voltak tüntetések, aztán 2000 szep­temberében megindult az építkezés, és lám, alig másfél év alatt itt ez a posztmodem Lepkeház. Ezt nem ígérték, ez megvalósult! Amint látom, az őstermelő­ké a centrum, balra afféle nosztalgiatisztás, alattunk a kispiac a metrózóknak, akik­nek nincs annyi idejük a póré­hagymára, mint nekem. Re­mélem, a hűtőpultok is beér­tek a helyükre, és az áruk se szédülnek majd bele a sok lif­tezésbe, de vigyázat, itt min­denhol szembejövő a forga­lom. Azért piac. Az egyenes irányt nem kell betartani, mert ifjabb Rajk iskolatársam ilyet spéciéi nem tervezett, hacsak valaki fel nem önt a garatra, itt jobbra a vigalmi negyed­ben és nekiindul toronyiránt. Találkozók megbeszélésére ugyanis azért továbbra is leg­jobb a templom, a román stí­lusban valahogy több a derék­szög, de a táblát is melegen ajánlhatom, amelyre gyen­gébbek kedvéért ki van írva, hogy Lehel. Mindenhonnan jól látható, kivéve, ha valaki éppen alatta áll. Akkor legfel­jebb körbejárja, szerencsére a Lehel visszafelé is Lehel. Egyébként magánemberként örülök, hogy a bécsi Col­legium Hungaricum után egy második Rajk László-terv avatásán lehetek jelen. Bár Fábry Sanyi szerint a sárga festéket el kellett volna előle zárni. De lehet, hogy csak a sárga irigység beszél belőle. Persze más lesz majd, ha ta­vasszal minden kizöldül, ad­dig csak a snidling és a petre­zselyem. Szóval ezt még fel kell öltöztetni áruval, egyelő­re olyan, mint egy meztelen menyasszony, bár az se rossz! De nézzünk egy kicsit tá- gabbra. Amikor 42 éve a Bo- lyai-gimnáziumot kinéztem a telefonkönyvből, azt mond­tam, ez bizonyára közel lesz a kőrúthoz, hiszen Váci út 21. Igen ám, de abból az egész Nyugati pályaudvar a Váci út 1. volt, a Váci út 3. már va­lahol a Bulcsú utca sarkára BEJÁRTAM A METRÓSZINTTŐL A GALÉRIÁIG esett. Ez a kopár vidék mára Pest legmodernebb tája, kez­dődik a Westenddel, a Hilton szállóval szemben új irodahá­zak tucatja, folytatódik Euró­pa ma minden bizonnyal leg­újabb csarnokával, mert ez már nem egyszerű piac ké­rem, ez csarnok! Tényleg, hol a tejcsarnok? De folytathat­nánk a Fővárosi Elektromos Művek patinás tégláival, a rendőrségi központtal, az se éppen kocka, egyszer talán a katonai kórház is befejeződik, utána nem sokkal a Duna Plaza, hamarosan így lesz a dal: Manhattan, Piccadily, Vá­ci út felelj neki. Nemrég együtt ebédeltem a kerület főépítészével, Fegy- vemeki úrral, ő mondta, ez a csarnok nem a falon van, amit egyszerűen megnézek, ez egy bejárható műalkotás. Hát ké­rem, a polgármester úr vezeté­sével hamarosan bejárható, Thatcher asszony vagy idő­sebb Bush elnök ha ráér, és mostanában jobban ráér, jöhet ide fokhagymát vásárolni, és sokkal praktikusabb, mert leg­alább fél kilométerrel köze­lebb van Londonhoz, Wa­shingtonhoz, mint a Nagy­csarnok. Úgy hallottam, a régi áru­sok 25 százalék kedvezményt kaptak, már ami a bérleti díjat illeti, még nem beszéltünk a gázsimról, hát én kérnék egy kiló paradicsomot, de 25 szá­zalékkal olcsóbban, mintha a Havasnak adnák. A Havas menjen az újpesti piacra! És akkor most következzék a pa­radicsom meghódítása. Felkérem Tóth József pol­gármester urat, számoljon be arról, kik, hányán, mióta, mennyiért és hogy teszik ne­ki? Csarnoki benyomások A z emberek egy része sze­reti a piacot, sőt mondhat­ni, hogy az élete része. Heten­te legalább egyszer látogatja, megvannak a saját kedvenc árasai, el sem tudja képzelni, hogy ne náluk vásároljon. Megrögzött ellensége a közér­tekben található zöldség-, gyümölcs- és húspultoknak, nála ezek tabuk. Ismer min­den árust, vannak kedvencei, és vannak, akikre egy életre képes megharagudni, és erre másokat is biztatni, mert egy­szer nem azt vagy nem úgy kapott, ahogy szeretett volna. Valószínűleg minden piacot bejárt már, de egyhez mindig hű marad, és úgy ismeri, mint a tenyerét. A vásárlók másik fele utálja a piacot, értetlenül áll a tény előtt, hogy vannak, akik képesek végigjárni az egészet, és végül minden árat máshol vesznek meg. Ha te­heti, elkerüli, sőt, a közelébe se megy. A Lehel csarnok az emberek e két csoportját egy­aránt ki tudja elégíteni. Piac is, meg nem is. De kezdjük az elején. Hónapokig csak elmentünk mellette, és láttuk, lassan fel­épül. Végignéztük, ahogy a semmiből lassan kirajzoló­dott. Sokáig olyannak tűnt, mint egy hajó, aztán kiszínez­ték, és ezt sokak szeme nem bírta, mások rögtön megsze­rették. Arról persze lehet vi­tatkozni, hogy szép-e a Lehel csarnok, vagy ronda, de ob- jektívan eldönteni úgysem le­het, és nem is kell. Be kell menni, mert február 8-a óta be lehet. Úgyis a belső számít, nem a külső. Tehát bemegyünk, de nem mindegy, honnan. Vagy épp mindegy, hiszen bárhonnan bemehetünk. Kocsival fentről, gyalog lentről, vagy még lej- jebbről, az aluljáróból. Bent vagyunk. Az első benyomás nagyon furcsa, sőt, meglehe­tősen kettős. Azonnal meg­csap a piac illata, igen, az il­lat, és nem a szag. Keveredik még némi festékszaggal, de azért elnyomja a friss sava­nyúság és hús mindenki által olyan jól ismert elegye. Ez a piac jó oldala, de ismertük a rossz oldalát is. Ez már a múl­té. A csarnok tágas, nem me­leg, de nem is hideg. Nein fo­lyik ránk sehonnan a bódék tetején meggyűlt hóié, és egyéb csapadék, mivel nin­csenek bódék. Nem kell min­den lépésnél a tárcánkhoz nyúlni, hogy ellenőrizzük, megvan-e még. Nem kell dél­előtt 11 -kor a betonon fetren- gő, finoman fogalmazva ittas „vásárlókat” kerülgetni. Az árasok köpenye is tiszta fehér, még a hentes köténye sem emlékeztet minket arra, mi is volt valaha, amit megveszünk, majd megeszünk. Mert ez a piac tiszta, kényelmes és biz­tonságos. Sokan vannak, hi­szen szombat délelőtt van, még sincs tolongás. A látoga­tók még némi bizonytalanság­gal közlekednek, még nem mindenki találja azt, amit vagy akit keres. Ám egy do­log közös bennük: mindenki a piacról beszél. Én tudom, hogy nem illik hallgatózni, de hát a panorámaliftben azért nehéz nem meghallani, hogy a négytagú családnak milyenek a benyomásai. Az is kiderül, nem igazán vásárolni jöttek, csak megnézni. Épp a tetőre igyekeznek, megnézik, az is rendben van-e. Lejjebb két néni lelkendezik, milyen praktikus is lett újjászületett törzshelyük, csak azt fájlalják, hogy kedvenc zöldségesük még nem költözött be. Az egyik savanyúságos is erről mesél, azt mondja, nagyon sok a kifejezetten kétség- beesett vásárló, mert nem ta­lálja kedvenc árusát. Én az ő kételyeiket is szeretném most eloszlatni azzal, hogy eláru­lom, már nincs szabad üzlet a Lehel Csarnokban, csak hát lassan megy a beköltözés. De hát azt Önök is tudják, nincs macerásabb dolog, mint a köl­tözés. A megkérdezett vásárlók közül 10-ből egy, aki nincs megelégedve a piaccal, a töb­biek már megszerették. Elége­dettek az árakkal is, és mind­azzal, amit már fentebb emlí­tettem. Kísérőm, a piac fel­ügyelőség tagja nem tud iga­zán nagy botrányokról beszá­molni, a legnagyobb atrocitás talán az volt, mikor egy újság­írót előállítottak, mert enge­dély nélkül készített riportot. AntennaBank® Új bevételi lehetőség Az AntennaBank® segítségével a társasházak, lakásszövet­kezetek és más ingatlanok tulajdonosai jelentős jövedelem­hez juthatnak az ingatlanok egyébként hasznosíthatatlan részeinek - tetők, tetőterek, tűzfalak, homlokzatok, föld­területek stb. - távközlési célokra történő bérbeadásával. Hazánkban a rendszerváltás óta magánkézbe került ingatlanállomány jelentó's része súlyos forráshiánnyal küszködik. Ezeknek a lakóingatlanoknak a több­sége elavult, korszerűsítésre szorulna. Mivel a közös költség drasztikus emelése komoly terheket róna a lakókra, a társasházak jelentős része a közös területek hasznosításából szeretné fenntartását finanszírozni. Megfelelő, hosszú távon jól fizető bérlőt találni azonban korántsem egyszerű feladat. Az AntennaBank® az ingatlanokban rejlő új lehetőségek kiaknázására kínál merőben új alternatívát. Az AntennaBank® a távközlési társaságok terjesz­kedését kihasználva segíti a tulajdonosokat az ingatlanok legjobb feltételekkel történő hasznosításában. Egy átlagos társasház vagy lakásszövetkezet kasszájában a távközlési hasznosítással elérhető, és évekre előre biztosított bérleti díj igen jelentős tételt képvisel. Sőt, ha az adott ingatlan több távközlési cég tetszését is elnyeri, az említett díjak többszörösére számíthat a ház. A SINDEQ-Spitzer szakemberei egyedileg kialakított konstrukciókkal állnak a lakóközösségek rendelkezése, hogy azok a bemutatott lehetőség szerint mielőbb részeseivé válhassanak az AntennaBank* kínálta előnyöknek. Antenna Rank Szerencsére én védve vagyok, ez a veszély nem fenyeget, bár az előbb kíméletlenül megál­lított két rádiós, és megszólal­tattak. A pillanatnyilag még szen­zációnak számító csarnok azonban még ezeken kívül is tartogat meglepetéseket. Nemsokára megnyílik majd a templom felé néző terasz, ahol finom falatok várják a megéhezett vásárlókat. És ha már az étkezdéknél tartunk, a piac számtalan lehetőséget nyújt az éhség azonnali csilla­pítására. Persze nem hiányoz­nak a szeszes italt forgalmazó, hamisítatlan talponállók sem, de ezek az aluljáró szintre száműzettek. Azért nem kell megijedni, ez a szint, bár leg­alul van, nem az alvilágot je­lenti. Hiszen itt van a virágpi­ac is, aki pedig ugyebár a vi­rágot szereti, az tudjuk, hogy mi nem lehet. Én magam az emberek azon csoportjába tar­tozom, akik utálják a piacot. Most azonban kellemesen csalódtam, ezért merem állíta­ni, hogy ez a piac azoknak is könnyen megfelelhet, akik hozzám hasonlóan éreznek. Lehet szidni ezt a csarnokot, mert esetleg nem tetszik, de mindent meg lehet szokni. Én mindenkinek csak azt tudom ajánlani, menjen be, és győ­ződjön meg mindarról, amit leírtam, csalódjanak egyet Önök is kellemesen. Akinek pedig így sem tetszik, jobb, ha megbarátkozik vele, mert a stabil acélszerkezetet nézve nyugodtan mondhatjuk, ez a csarnok még jó ideig állni fog. SINDEQ-Spitzer Telecom Solutions Kft. Imperial Krisztina Plaza Irodaház »1013 Budapest, Krisztina krt. 39/B Tel.: (06-1) 225-2510 • Fax: (06-1) 225-2511 e-mail: info@sindeq-spitzer.hu • www.sindeq-spitzer.hu A Lehel Csarnok számokban Összterület: 43 000 nr Hasznos kiskereskedelmi terület: 8281 m2 Kialakított üzlethelyiség: 349 Metrószint: • Üzlethelyiség: 31 • Elárusítóhely: 623 nf • Hűtött raktár: 668 m2 • Normál raktár: 836 m2 Földszint: • Üzlethelyiség: 174 • Őstermelői terület: 402 m2 Galéria: • Üzlethelyiség: 174 db * * * A Lehel csarnokban 349 kialakított üzlethelyiség várja a vásárlókat. A tágas, átlátható térelosztás és az áruféleségek szerint kiala­kított üzletblokkok kényel­mes vásárlást, kellemes időtöltést biztosítanak. A csarnok metrószint­jén, az ún. kispiacon - a földalatti menetrendjéhez igazodó nyitva tartással - 31 üzlethelyiség lett kiala­kítva. A kereskedők szá­mára a 668 m2-nyi hűtött raktár és a 836 m-nyi nor­mál raktár biztosít kultu­rált tárolási lehetőséget. Az őstermelők 402 m2-en árusíthatnak. Parkoló A vásárlók és a látoga­tók biztonságosan parkol­hatnak a csarnok 400 autó befogadására alkalmas parkolóiban. Mozgáskor­látozottak részére külön parkolót alakítottak ki. Az egyes szintek közötti közlekedést liftek, mozgó­lépcsők segítik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom