XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-02-28 / 4. szám
/ XIII. KERÜLETI • • Kiss Józsefné dr;- firany Katedra Emlékplakett Héráin Józsefné „Nem szabad, hogy a pedagógus érzelmei helyet kapjanak a tanuló értékelésében” Negyven éve van a pályán, de szerelme iránta már az első fújással kialakult Illendő, hogy a Magyar Kultúra Napján pedagógusokat is kitüntessen a szakminiszter nevében a kerület polgármestere, hiszen minden nagy szellemi teljesítmény ott kezdődött az iskolapadban, az első lökést mindig egy vagy több kiemelkedő tanáregyéniségtől kapta. Közülük való az Ady-gimnázium igazgatóhelyettese, a magyar-történelem szakos Kiss Józsefné dr. is.- Az Ady-gimnázium elsősorban informatikai bázisáról nevezetes. Tanítványait itt is, mint annyi más helyen elsősorban nem az irodalom és a történelem foglalkoztatja. Hogyan tudja felkelteni az érdeklődést?- Magyart már régen nem tanítok. A műalkotások hatása olyan élmény, ami az intim szférához tartozik, nem tudom igazán sok ember előtt előadni, így tőlük se várhatom, hogy beszámoljanak róla. A nyelvtan egzakt, azt szívesen is tanítottam, de hát irodalom nélkül nem lehet.- A történelem egzakt? Sose lehet tudni, mit hoz a holnap. Ági néni nevet.- Mától fogva minden másképp volt? A közelmúltat tényleg nehéz tanítani, hiszen amíg köztünk élnek a szemtanúk, saját, igen szubjektív emlékeik alapján ítélik meg, nincs meg a kellő történelmi távlat. De a mohácsi vészről azért már nincsenek viták. Ami a gyerekeket illeti: úgy viszonyulnak hozzá, mint minden más tantárgyhoz. Az óraszám is alacsony, heti kettő, csak az utolsó két évben heti három. Akkor viszont kénytelenek tanulni, mert sok egyetemen (bölcsészkar, jog, „közgáz”) érettségi és felvételi tárgy. A mai fiatalok főleg a gyakorlatilag hasznosítható dolgok érdeklik: számítógép, nyelvek, jogosítvány.- Úgy tudom, mintegy harminc évvel ezelőtt végzett. Mindig tanított?- Nevelőotthonban dolgoztam 12 éven át. Ebből kilenc évig egy fiúintézetben. Életem legszebb kilenc éve volt. Ott volt egy fantasztikus igazgatóm, Gáti Ferenc - ma is a kerületi gyermekvédelem egyik apostola - ő mondta: „nem azért tanultál, hogy elfelejtsd”. O vont be a tudományos munkába is. Kiss Józsefné történelemből doktorált.- Igazságos tanár? Minden tanítványát egyformán szereti?- A pedagógus is emberből van. Neki is vannak érzelmei. Csak azt nem szabad, hogy ezek az érzelmek helyet kapjanak a tanuló értékelésében. Egyébként nem is mindig azokat szeretem, akik jó tanulók, akiket érdekel a történelem. Vannak rosszcsont gyerekek, akikben annyi a kedvesség... A boldogulásukban is nagyobb szerepet játszik az egész személyiség, mint egy-egy osztályzat. És ők azok, akik később még évtizedekig visszajárnak. Természetesen könnyebb dolgozni az olyan gyerekekkel, akik kifejezetten vonzódnak a tantárgyhoz.- De mihez kezd azokkal, akik nem figyelnek, nem tanulnak, mert fölöslegesnek érzik?- A minimumot mindenkiből ki lehet, és ki is kell rugdalni - mosolyog. - Anélkül nem érettségizhet, nem mehet tovább. De az egyik kedvencem például nem tudta megkülönböztetni Martinovicsot Mussolinitól, és ma már elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, és kiállításai vannak. Amikor tanítottam, már akkor tudni lehetett, mert gyönyörűen festett, rajzolt, itt az iskolában is volt kiállítása. Őt segíteni kellett, hogy mással is foglalkozzék, mint leendő hivatásával. Egy gyerek értéke nem attól függ, van-e affinitása az én tantárgyamhoz. De lehet vele élő, jó kapcsolatot kialakítani, segíteni, ami egy életen át elkíséri. Kartal Zsuzsa Héráin Józsefné - vagy ahogy tanítványai szólítják: Vilma néni - azon ritka zene- pedagógusok közé tartozik, akik nő létükre nem egy lágy hangú, könnyed, kecses hangszer, hanem egy kifejezetten nehéz, férfias zeneszerszám mellett kötelezték el magukat sok-sok évvel ezelőtt. Vilma néni több mint harminc éve megteremtette a rézfúvós szakot. Az önkormányzat a Magyar Kultúra Napja alkalmából a közelmúltban Arany Katedra emlékplakettet adományozott neki több évtizedes munkája elismeréséül. Sokféle hangszert képzelne az ember egy kedves, mosolygós, aranyszőke hajú középkorú hölgy kezébe, de - valljuk be őszintén - vadászkürtöt nem. Márpedig Vilma néni és a kürt több mint negyven éve elválaszthatatlanok egymástól, olyan lelkesedéssel, odaadással mesél ma is a még férfimércével is nehéznek számító hangszerről, mintha egy régi, nagy szerelemről beszélne; később persze rájön az ember: arról is beszél.- Zenetanár édesapa mellett egy percig nem volt kérdés számomra, hogy ha felnövök, én is zenével fogok foglalkozni. Hatéves koromtól kezdve járattak zongorázni, ami jól is ment, tehetségesnek is mondtak, de belőlem valahogy mégis hiányzott a hangszer iránti lelkesedés, sőt egyre inkább lázadozni kezdtem a zongoraórák ellen. A vadászkürt véletlenül került a kezembe egy családi összejövetel alkalmával, én pedig ettől kezdve elválaszthatatlan lettem a hangszertől: szerelem volt az első fújásra. Vilma nénire már a konzervatórium felvételijén is furcsán néztek, amikor törékeny lányként bejelentette, hogy ő kürtöt tanulni jött; de a Zene- akadémián sem volt előtte még soha női hallgatója a tanszéknek. Tehetsége mindenesetre eloszlatta az oktatók kétségeit afelől, hogy a hangszer női kezekben éppen olyan tökéletesen szólhat, mint a férfiakéban, úgyhogy sikeresen lediplomázott. Hogy jó érzéke van a tanításhoz, az a kötelező gyakorlat alkalmával dőlt el, egyik legelső tanítványából a müncheni opera szólókürtöse lett. Külföldi szereplései alkalmával a frissen végzett zene- tanárnő felismerte, mekkora lemaradása van a hazai szakágnak a külföldi fúvósokhoz képest, ezért egy amerikai kürtjáték-metodika lefordítása után nekilátott megszervezni a hangszer hazai zeneiskolai oktatását. Először vidéken tanított- szervezett, majd az akkori igazgatónő hívására 1970-ben került a kerületi zeneiskolába. Az iskola vezetője, zene- akadémiai professzora, Lubik Zoltán segítségével, amiben csak tudta, támogatta a fiatal tanárnő kezdeményezését. A semmiből kezdeni azonban nem volt annyira egyszerű...- Legalább két-három évbe tellett, amire úgy-ahogy sikerült megteremteni a hangszer oktatásához szükséges feltételeket. Az elején az operából, zenekaroktól leselejtezett hangszereket gyűjtögettünk össze, nekem pedig - más fúvóstanár nem lévén az iskolában - meg kellett tanulnom játszani az összes rézfúvóson - a trombitától a harsonán át a tubáig. Nagyon fontos volt, hogy ezeket is tudjam tanítani, mert a kürt akkoriban egyáltalán nem volt kedvelt, a tanítványokat viszont meg kellett becsülni. Ha tehát idejött egy kisfiú, hogy csókolom, én trombitálni szeretnék, nem mondhattam neki, hogy fiam, akkor fáradj át egy másik zeneiskolába, hanem meg kellett fognom, itt kellett tartanom. A Hollán Ernő utcai épületbe mellesleg - amióta csak a fúvós tanszak működik - még egyetlenegy gyerek sem lépett be direkt azért, hogy ő kürtös akar lenni; ennek ellenére minden évben 15-16 tanítványa is van a tanszéknek. A dologban nincsen semmi rejtély, aki megismeri a kürtöt - és megismeri Vilma nénit -, azt nem nagyon kell rábeszélni arra, hogy maga is kézbe vegye a csillogó, tekintélyében öblös hangú zeneszerszámot. Azokat a gyerekeket, akik olyan tanszékre szeretnének bekerülni, amelyre már éppen nincsen hely, vagy olyasmin játszanak, amitől már elment a kedvük, rendszerint Vilma néni veszi szárnyai alá és - elmondása szerint - már az első benyomás alapján, a hangszer kipróbálása előtt megérzi, hogy az illető lurkóból jó kürtös lesz-e vagy sem.- Mindenkivel igyekszem a neki legmegfelelőbb módon, úgy foglalkozni, hogy élvezze is a játékot és eredményes is legyen, mert nagyon lényegesnek tartom, hogy egyetlen tehetség se sikkadjon el nálam. Ha később elsikkad, az is szomorú, de ha én lennék érte a felelős, az még jobban bántana. Vilma néninek ilyen eseteken nem is nagyon van oka bánkódnia: olyan ország-, illetve Európa-szerte híres kürtművészek kerültek ki ugyanis a keze alól, akik ma a Fesztiválzenekarban, a Magyar Állami Zenekarban vagy éppen a Bécsi Filharmonikusoknál játszanak. A még mindig fiatalos, temperamentumos tanárnő a sikerek ellenére nem akar mindenáron virtuózokat nevelni: - Azt gondolom, a zenetanuláshoz nem kell különösebb tehetség, már kérdés persze, hogy egy tehetséges gyerek akármire viheti, de ahhoz, hogy sikerélménye legyen, hogy a saját maga, illetve mások szórakoztatására el tudjon játszani egy- egy darabot, nem kell sok. Nem kell bonyolult hangszer, elég egy furulya is, de mégis kellemesen, tartalmasán tölti el az időt a gyerek, nem pedig számítógépezéssel, tévézéssel. Felnőttként is egészen más a hozzáállása a dolgokhoz azoknak, akik tanultak valamilyen hangszeren játszani, mint akik nem. Szerencsére a szülők mostanában mintha felismerték volna ezt, nagyon sokan járatják zeneiskolába a gyerekeiket. Mostanában ugyan már nem okoz akkora meghökkenést, ha egy bakfis kürtórákra jár. Most is vannak lánynövendékek a tanszakon, sőt évről évre sikerül néhány furu- lyás kishölgyet is átcsábítani. Nagyon fontosnak tartja a közös muzsikálást, így mindig is volt - és van - ilyen kamaraegyüttese. Csaknem minden idejét a tanítással, a tehetségek ápolásával tölti. Saját gyermek ugyan nem adatott meg neki, de a szárnyai alá vett apróságok szere- tete és ragaszkodása - na meg persze a hangszer iránti szerelem - mindenért kárpótolja. Joó Hajnalka Holopné Schramek Kornélia alpolgármester beszéde a XIII. Kerületi Pedagógiai Napok ünnepélyes megnyitóján Tisztelt hölgyek, urak! Kedves egybegyűltek! Haladó hagyományainkat követve most, 2002-ben is a zenetanárok' koncertjével kezdődik a XIII. Kerületi Pedagógiai Napok rendezvénysorozat. Ebben az évben a programok az Olvasás Évéhez kapcsolódnak. Amióta szervezett oktatás folyik, az olvasás tanulása, tanítása, használata alapvető feladat. A célok hosszú ideje változatlanok: az iskolarendszeren sikeresen haladó szövegértési gondokkal egyre kevésbé küzdő, érdeklődő, az ismeretterjesztő művek mellett a szépirodalmat is gyönyörködve, összefüggéseket felismerve olvasó, a könyvtárat és a számítógépet egyaránt használó olvasóvá nevelés. S az eredmény? Gereben Ferenc 2000 novemberében felnőttek körében felvett, országos reprezentatív olvasásszociológiai vizsgálatának eredményei, melyek szerint a semmit (napilapot sem) olvasók aránya másfél évtized alatt megduplázódott, a 18 éven felüli, könyvet nem olvasók száma 15%-kal növekedett, vagyis a felnőttek immár több mint fele évente egyetlen könyvet sem olvas el. Az említett korosztály mindösszesen csak 12 százaléka könyvhasználó, miközben 20-25%-a a funkcionális analfabétizmus valamilyen mértékével gyanúsítható. Vagy amit 2001 tavaszán, a középiskolások olvasási szokásairól végzett, ugyancsak országos felmérés adatainak elemzése nyomán a kutatók megállapították: egyáltalán az olvasás, de különös tekintettel a szépirodalom iránt érdeklődés radikálisan csökkent. A felkínált 25 féle szabadidős tevékenység rangsorában ez ma körükben a 20. helyre csúszott, holott jó három évtizede még ez volt a listavezető. Mert mit is ad az olvasás? Az olvasás a konkrét ismeretszerzésen túl megváltoztatja az ember szellemi fejlődését: ráirányítja a figyelmet az ok-okozati kapcsolatokra, az analízisre. Felvetődik a kérdés, vajon az elmúlt évtizedek társadalmi és technikai változásai, valamint a globalizáció miatt alakult-e ki ez a helyzet? Az Olvasás Éve rendezvénysorozata azt sugallja, hogy szemléletváltásra van szükség. Az olvasás, illetve az olvasóvá nevelés integrált jellegéből adódóan minden tanárnak lehetősége és feladata van az olvasással kapcsolatban. Osvát Ernő mondta: „Tehetség az, aki többet tud, mint amennyit tanult.” Célunk ma is az, hogy minél több tehetséges diákot oktassunk, neveljünk és ez az olvasás tudása nélkül még sokáig nem fog menni. A XIII. Kerületi Pedagógiai Napok rendezvényei ebben az évben is a kerületi továbbképzéseket szolgálják. A Közoktatási és az Óvodai Konferencia előadásai a kerületi pedagógusok elméleti ismereteit bővítik, a munkaközösségek foglalkozásai gyakorlati segítséget nyújtanak. Az előadásokból azt is megtudhatjuk, hogy a számítástechnika és az új technikák rohamos térhódítása mennyiben felelősek az olvasási szokások változásáért. Egyet azonban leszögezhetünk: olvasás nélkül a számítógépeket sem lehet kezelni. Visszakanyarodva a zenéhez - jó szórakozást kívánok a mai koncerthez - és szeretném figyelmükbe ajánlani azt a programot, ahol a zene és az olvasás kapcsolata a leginkább tetten érhető: február 21-én délután 3 órakor kezdődik irodalmi délutánunk a Pedagógiai Szolgáltató Központban, ahol vendégünk, Baranyi Ferenc költő beszél a zenéről és irodalomról. Érezzék jól magukat a mostani hangversenyen, ezzel a Pedagógiai Napok rendezvénysorozatot ünnepélyesen megnyitom. A március 21-i képviselő-testületi ülés napirendjéből Javaslat a MUNICIPAL Rt. felügyelőbizottsága tagjára. Tájékoztató az önkormányzat részére biztosított pótelőirányzatokról és az önállóan gazdálkodó szervek saját hatáskörben végrehajtott előirányzat-változtatásáról; javaslat a 2001. évi költségvetési rendelet módosítására. Beszámoló Budapest XIII. kerület közbiztonságának helyzetéről (benne tájékoztató a fiatalkorú bűnözés helyzetéről a XIII. kerületben). Beszámoló a kerületi bűnmegelőzési koncepció időarányos teljesítéséről. Beszámoló az Iránytű Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda tevékenységéről. Tájékoztató a drogmegelőzési program tapasztalatairól; javaslat a további feladatokra. Beszámoló a Németh László Gimnázium tevékenységéről. Beszámoló a Dózsa György út-Szabolcs utca-Bulcsú utca | és a vasút által határolt terület megújítási programja megváló-' sításának helyzetéről.
