XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-03-14 / 5. szám
«#• Folytatás az 1. oldalról Jókai Mór emlékezése 1848. március tizenötödikére Hát mindennek vége legyen-e már, ahogy kezdete volt? Egész 1848-ig egészen más vezérszavai voltak a magyar közszellemnek. „Dicsőség, Nemesség. Hithüség”. A dicsőségnek nem kell a szabadság. Annak kell opu- lens, dandárvezető praelatus, zászlós ur; vitézlő rendek, akik parancsszóra lóra ülnek, jobbágyok, akik dolgoznak és fizetnek, zsoldosok, akik magukat eladják. A nemesség kizárja az egyenlőséget: s a testvériséget ragadja a „cultus disparitas”. Ezzel a régi jelszóval nem lehet többé a 48-ki triast helyettesíteni. Hát talán az újabb korszak hármas jelszavával: „realizmus, stréberség, önérdek”. Igaz, hogy ezek most a vezércsillagok; - de nem az égen. A múlt héten nagy delectátióval olvastam a magyar képviselőházban lefolyt vitát azon indítvány felett, hogy az 1848-iki korszakkezdő események megünnepeltesse- nek-e tüntetőleg? Hát azon kérdés felett, hogy megünnepeltessenek; csak egy vélemény volt hallható: „minden bizonnyal”. Különbség csak az időpont meghatározása felett támadt. A kormány azt a napot hozta javaslatba, melyen a király a 48-iki törvényeket szentesítette: április 11-ikét. A szélsőbal pedig azt kívánta, hogy e megünneplésre március 15-ike tűzessék ki. Csodadolgokat él meg az ember, ha sokáig él. Hisz a március 15-iki eseményekről soha a szélsőbal nagy és kicsiny emberei tudomást nem vettek: az abban résztvevő alakok közül egyetlenegyet a hazafias tevékenység vizszinére felemelkedni nem engedtek; mikor az első évfordulónál 1849-ben néhány képviselő megpendítette, hogy e március 15-ét meg kellene ünnepelni: az akkori irányadó körökből azt a tréfás „Abfertigungof ’ kapták, hogy „tudjátok mit? ha méltán akarjátok megülni március 15-ét, hát akkor dugjátok vissza Táncsics Miskát a kóterbe”. Azóta pihent az emlék tizenegy évig és azután megint másfél évtizedig. A fiatalság, az írók tartogatták azt egyedül a szivükben bebalzsamozva. Hagyjátok meg az eszméket, ez ideálokat azoknak, akiket mint örökség, mint ereklye megillet, a magyar fiatalságnak, a magyar íróknak. De ti magyar ifjak, magyar irók, őrizzétek meg ezt a palládiumot, mely egykor csodákat miveit nemzetünk fentartásában, ujjáalkotásában: jöhetnek idők, amikor újra fel fogjátok azt tenni a nemzet oltárára, hozzá fognak járulni könyörögve kicsinyek és nagyok: „Szabadíts meg minket újból, Te Szent Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!” (1897) Nőnap a Csarnokban A Nemzetközi Nőnapon, március 8-án virággal kedveskedett a Lehel Csarnokban a nővásárlóknak dr. Vörös Péter igazgató AXni. kerületbe a Magyar Labdarúg Az év elején kerületünkbe költözött a Magyar Labdarúgó Szövetség. A Népstadion toronyépületéből a Róbert Károly körút 61-65. számú irodaház negyedik emeletére tette át székhelyét, ahol immár a város szívében és kulturált körülmények között együtt dolgozhatnak az MLSZ munkatársai a Magyar Amatőr Labdarúgó Liga és a játékvezetői bizottság alkalmazottaival. A költözés jeles esemény a XIII. kerület életében, hiszen ezzel az ország legnagyobb civil szervezete került Angyalföldre. Az idén 101 éves MLSZ új székházának bejárására, amolyan bemutatkozó beszélgetésre invitálta február végén dr. Tóth József polgármestert az MLSZ elnöke, dr. Bozóky Imre és Berzi Sándor főtitkár. A rövid vizit során a Labdarúgó Szövetség elnöke megmutatta a szövetség tavalyi százéves születésnapjára kapott dísztárgyakat, és természetesen szó esett a 2008-as Európa-baj- noki pályázat esélyeiről is. Berzi Sándor főtitkár és dr. Bozóky Imre, az MLSZ elnöke kalauzolta dr. Tóth József polgármestert és Szűcs Péter képviselőt A világ minden tájának futball szövetségeitől kapott trófeák is „ideköltöztek” Angyalföldre Mint Szöllősi György, az MLSZ sajtóreferense elmondta, a Vadász utcai székház államosítása óta székházgondokkal küzdő szövetség kinőtte a Népstadion torony- épületét, így nagyon örülnek, hogy a XIII. kerületbe, a város egy frekventált helyén immár tágas és minden igényt kielégítő irodákban fogadhatják vendégeiket. Az új helyen együtt dolgozhat a szövetség összes munkatársa, sőt a 2008-as Európa-bajnoki pályázatot előkészítő csapat irodái is itt találhatók, továbbá az Edzőképző Központ is ide költözött Csillaghegyről. A jelenkori magyar futballt okkal és joggal lehet kritizálni, de ettől még tény marad, hogy a futball továbbra is a legnépszerűbb sportág hazánkban. A magyar labdarúgásnak történelme és jövője van. Az MLSZ elnöke a tavalyi százéves évfordulón így fogalmazott: „A célunk nem lehet más, mint hogy újra tömegeknek szervezzen örömet és önfeledt perceket a futball. Egykori eredményeinket éppen azért, mert utolérhetetlen sikereink voltak, talán balgaság lenne számon kérni a mai játékosokon. Annak azonban nem szabad elérhetetlen álomnak maradnia, hogy a magyar labdarúgás visszanyerje tekintélyét, varázsát és megbecsülését. A labdarúgás legyen ismét az egész ország számára a nemes küzdelem, a felhőtlen szórakozás, az egészséges lelki és testi nevelés és a nemzeti büszkeség jelképe.” Szabados Tamás Tízéves a Palánta Alapítványi Óvoda Bibliai alapelveket valló nevelést nyújt Tavaly ünnepelte 10. születésnapját a Palánta Alapítványi Óvoda népes „Családi” körben. Minden eddigi gyereket, szülőt meghívtunk. Vendégül láttuk azokat, akik bármiben is segítettek vagy segítenek minket. Egy garzonlakásban a III. kerületben, a Pók utcai lakótelepen kezdődött. Hat család rá merte bízni két lelkes pedagógusra a gyermekeit, hogy neveljék őket bibliai alapelvek szerint. Aztán a kör egyre bővült. Nem hívő családok gyerekei is élvezték az ovi légkörét, a szüleik is elégedettek voltak. Szerettünk volna egy ilyen helyet létrehozni. Az álmunk valóra vált. Amikor elhagytuk hely hiánya miatt a III. kerületet, fájó szívvel, nem tudva, hol folytathatjuk tovább a „palántázást”, hála istennek, a Rákos-patak partjára, a Tahi utcába kerültünk, egy kedves ismerős lakásába. Nagyon megszerettük a XIII. kerület játszótereit. Nem elit magánóvodát terveztünk, hanem vállaltuk azt, hogy anyagilag haszon nélkül, de folytatjuk azt a missziót, amit a gyerekek nevelése jelent a számunkra. A kezdetektől hét évvel később, kalandos fordulatok után, amiket itt hely hiányában nem tudunk közreadni, beköltözhettünk egy több- funkciós gyülekezeti ház első szintjére, a Béke utca 35/A szám alá. A minioviból kicsit nagyobb, kétszer 15 gyereket befogadó, három foglalkoztatóval, öltözővel, logopédiai szobával, udvarral rendelkező, „igazi” óvoda lett. Már amennyiben ezek tesznek az állami eszköznormák szerint igazivá egy óvodát... Nyitottak vagyunk minden érdeklődőre felekezeti, faji, nemzeti és másfajta hovatartozástól függetlenül. Azokkal a szülőkkel szeretnénk együtt nevelni gyermekeiket, akik egy - ahogy az egyik szülő fogalmazott - „régimódi”, bibliai alapelveket valló nevelést támogatnak, szeretnénk, ha a gyermekük fejlesztést kapna, amibe beletartozik, hogy megtanuljon közlekedni, öltözködni, késsel, villával enni, orrot fújni, a felnőtteket tisztelni, engedelmeskedni, kötöttségeket elviselni, szabadon alkotni, lemondani a jogairól vagy éppen élni velük, önfeledten játszani, a jó és rossz között különbséget tenni. Ezáltal olyan értékeket vihet tovább, amik meggyőződésünk szerint ma- radandóak lesznek a későbbi életére nézve. Molnárka Judit óvodavezető Az óvodavezető „gyermekeivel” )K C. ;QK 6Í3Q0K lakások: 43 nm: 70 nm: gépkocsibeálló: 41-118 nm-ig 11 600 000 Ft 18 900 000 Ft 1 900 000 Ft Kulcsrakész lakások, felszerelt konyha, redőny, minden lakáshoz erkély. Értékesítő: ., ,« Hazai Lakóingatlan Szövetkezet 1052 Budapest, Aranykéz u. 2. Telefon: 267-3436, 266-3292, 267-5465 www.lakoingatlan.hu Kivitelező: Arcadom Rt. Átadás: 2002. december. Tervezés: Mérték Építészeti Stúdió Egyedi hitelkonstrukció!
