XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-03-14 / 5. szám

/ XIII. KERÜLETI • • NOK Kis-Simon László- (irány Katedra Emlékplakett ­Rozmis Attiláné „Gyógypedagógus számára nincs két egyforma gyerek” Kis-Simon László gyógypedagógus a Priz­ma Napközi Otthonos Óvoda-, Iskola és Logo­pédiai Szakszolgálat ta­nára. Az ember azt gon­dolná, valami szeren­csétlen véletlen vehet rá egy tanárt, hogy siketek­kel, értelmi fogyatéko­sokkal foglalkozzon. Nos, Kis-Simon László esetében nem így van. Árad belőle a nyugalom, a harmónia.- Mindig gyógypeda­gógus akart lenni? Mi vette rá, hogy ezt a nehéz pályát válassza ?- Egész fiatalon találkoz­tam siketekkel. Sehol annyi szép szemű embert. Az agyukban fogalmak helyett is képek vannak. A Gyógypeda­gógiai Tanárképző Főiskolán siketek és nagyothallók, értel­mi fogyatékosok és logopédia szakos diplomát szereztem. Ha a siketek megtanulnak a számról olvasni, megtanulnak beszélni anélkül, hogy a saját hangjukat hallanák, akkor ki kell alakítani a képekből a fo­galmakat. Egymás mellé tenni almát, cseresznyét, egy piros ruhát, mi ebben a közös? És megszületik a piros fogalma. Mivel az értelmi fogyatéko­sok is nehezen fogalmaznak, ez a bizonyos beszédtanítás náluk is beválik. És ha hallás nélkül is meg tudok tanítani tiszta hangokat, a beszédhibá­sok logopédiai oktatása már sokkal könnyebb. Azért let­tem többszakos, mert mögötte egységes, pedagógiai szemlé­let van. Ez a szemlélet a nor­mál pedagógiában is elkelne, ez a szakma egyik nagy hiá­nyossága.- Milyen gyerekek a tanít­ványai?- Kerületi alapellátásban gondoskodunk az enyhe értel­mi fogyatékosokról. A súlyo­sabbakról a főváros, gondos­kodik Az óvodások között vannak súlyosabbak is. Ókét nem akarjuk távolabbi iskolá­ba küldeni, másrészt az enyhe értelmi fogyatékosok még ne­velhetők normál óvodákban is. Ott csak az iskolaérettségi vizsgálatoknál derülnek ki a hiányosságok. Ilyenkor az óvónő a szülőkkel, családse­gítő szolgálattal egyetértésben még évekig az óvodában tart­ja a gyereket, akár nyolcéves koráig is. A tanulásban akadá­lyozott gyerekeken lehet segí­teni, van, amelyik néhány év múlva együtt tanulhat a nor­mál iskolásokkal. Igyekszünk integrálni őket. Minél előbb kerül a szélesebb társadalmi közegbe a fogyatékos, annál jobbak az esélyei. A valódi ér­telmi fogyatékos azonban egész életére segítségre szo­rul.- Mit kell másképp tennie egy pedagógusnak egy ilyen osztályban? Miben különbö­zik ennek az iskolának a tanu­lócsoportja más általános is­kolák osztályaitól?- Kisebb a létszám. 8-10 gyereknél nem több. így a ta­nár jobban tud mindegyikkel külön-külön foglalkozni. Mi­nél kevesebb tanár tanítja, an­nál jobb, mert a fogyatékos gyerek sokkal inkább sze­mélyfüggő, mint a többiek. Hátrányos helyzetű, szétesett családból jött gyerekek, akiknek olykor a tanár tanítja meg azt is, amit a családban kellene megta­nulnia.- Egészségügyi, tiszta­sági problémák?- Erről nem beszé­lünk. Ezt nagyon tapinta­tosan kell kezelni.- Mi lesz beló'lük? Ta­nulhatnak-e tovább?- Speciális továbbkép­ző iskolákban végezhetik el a 9-10. osztályt. De so­kan szakmát tanulnak kü­lönböző szakiskolákban. Van, aki bonyolultabb, van, aki csak egyszerűbb szakmát sajátít el, ha az se megy, betanított munkát tanul, így a tanulásban akadályozot­tak alkalmasakká válnak az önálló életvitelre. Ezért a ne­velés a legfontosabb. Megke­resni, mi az, amit tud, amire alkalmas, és erősíteni az önbi­zalmukat: „nem fogsz senkire se rászorulni, szobafestőként vagy kőművesként eltarthatod a családodat”. Gyógypedagó­gus számára nincs két egyfor­ma osztály. Nincs két egyfor­ma gyerek. Ebbe a munkába nem lehet belefásulni. Felírom a táblára: BECSÜLET. Aztán az évek folyamán - mert ötö­diktől nyolcadikig osztályfő­nökük vagyok, ez a szó lassan értelmet nyer, gazdagodik. Tudják, rám is vonatkozik, nemcsak rájuk.- Mi jelenti a sikert egy gyógypedagógus számára?- Több mint három évtized van mögöttem, de egyetlen ta­nítványom sem került börtön­be. Erre büszke vagyok. És persze, arra, hogy húsz éve, mióta a kerületben dolgozom, tanítványaim visszajárnak, követem az életüket. Van már ötvenéves tanítványom is, akinek unokái vannak. Jön­nek, mesélnek. „Emlékszik, Laci bácsi? BECSÜLET.” Kartal Zsuzsa „Engem mindig az motivál, hogy minél többet tudjak...’' Rozmis Attilánét taní­tónő édesanyja - aki ma már nyugdíjas napközis tanítóként dolgozik - ösztönözte abban, hogy a pedagógusszakmát vá­lassza. 25 évvel ezelőtt a XI. kerületben óvónőként | kezdte pályáját, de mivel született angyalföldi, | 1983-ban, amikor vissza­költöztek a XIII. kerület­be, a 12. Számú Napkö­zis Óvodába került. Be­osztott óvónőként kezdte, később a szakmai mun­kaközösség vezetője lett, majd 1991-ben, volt főnöke nyugdíjba vonu­lásakor sikeresen megpályáz­ta az óvodavezetői állást. 23 éves lánya közgazdásznak ké­szül, a tatabányai Modem Üz­leti Tudományok Főiskola hallgatója. Rozmis Attiláné - Judit néni - eredményes mun­kájának köszönhetően egyike azoknak, akiket az oktatási miniszter az Arany Katedra Emlékplakett szakmai kitün­tetésével jutalmazott a közel­múltban.- Pályafutása alatt a mos­tani elismerésen kívül mire a legbüszkébb?- Óvodapedagógusi, óvo­damenedzseri és óvoda-szak­értői diplomám van. De a leg­büszkébb arra vagyok, hogy a fejlesztő pedagógusképzésben az ELTE és az FPI (Fővárosi Pedagógiai Intézet) egyik bá­zisóvodája vagyunk. Éz már a vezetői pályafutásom eredmé­nye.- Miben találja hivatása legnagyobb örömét?- Mivel a vezetőknek is le kell tölteniük a nevelésben kötelező hat óraszámot, ezért sűrűn bejárok a csoportokba. Amikor egy óvó néni hiány­zik, nem helyettessel pótol­juk, én megyek helyette. Na­gyon szeretek velük foglal­kozni, mert egy kis ovist még mindenféle játékos módszer­rel el lehet varázsolni. Ezenkí­Kapcsolattartási etikett válás után Hogyan viselkedjünk láthatáskor? Ilyen és hasonló kérdéseket tehetünk fel a csoportban egy­másnak, hogy a beszélgetés vagy a szituációs játék végén feleletet is kapjunk rájuk. Miről beszélgessünk a gye­rekkel, mialatt a kapcsolattar­tásra érkező apát (anyát) vár­juk? Hogyan viselkedjünk volt házastársunkkal szemben a gyerek előtt? Mit tegyünk, ha a gyermek nem akar látha­tásra menni? Hogyan reagál­junk, ha a gyerek rosszakat mond a különélő szülőre? És ha a gondozó szülőt áztatja? Mennyire legyen aktív látha­táskor a látogató szülő partne­re? Nem fizet, de látni akarja? Biztos, hogy az ajtóban kell ezt megbeszélni, a gyerek előtt? Hogyan használjuk a kapcsolatügyeletet? Mi jobb a gyereknek: ha a láthatás min­den percét izgalmas progra­mokkal tűzdeljük tele, vagy csak elvagyunk, mint a befőtt? Milyen gyakran tele­fonáljunk a gyereknek hét közben? Felhívjuk-e gyerme­künket a kapcsolattartás ideje alatt? Mennyi késést nem kell még szóvá tenni a gyermek visszaadásakor? Baj-e, ha a gyermek koszosán érkezik ha­za a láthatásról? Mi lesz, ha nem hozza vissza? Csókolóz- zunk-e láthatás idején új part­nerünkkel a gyerek előtt? Mi­lyen hosszú együttj árás után mutassam be új partneremet gyermekemnek? Hogyan ne­veljem gyermekemet az apja (anyja) szeretetére, ha volt há­zastársamat utálom? Akár igénybe veszi ingye­nes konfliktuskezelő trénin­günket és kapcsolatügyele- tünk segítéségét, akár nem, ingyenes szülőcsoportunk várja minden kedden 4-től 6- ig az Osvát u. 3. szám alatt. A csoport nyitott, bármikor be lehet kapcsolódni, és ki le­het szállni. Várjuk a hétvégi kapcsolat- tartások felnőtt szereplőinek jelentkezését a 344-4000 tele­fonszámon! Márciusban indu­lunk! Kapcsolat Alapítvány István bácsi nem nézi ki 70- nek sem. A szeme sem áll jól. Örökké vidám, viccelődős. A Toborzó utcai nagy csa­ládi házban egyedül él. Há­rom feleséget temetett el. Az utolsót 5 évig ápolta, amíg egy agyvérzés következtében meg nem halt a kezei között 5 évvel ezelőtt. 34 évig volt mozdonyvezető. Visszaem­lékszik, hogy az állomás kö­zelében lakó asszonyok hány­szor csapolták meg a moz­dony forróvízkészletét.- A csibészek tudták, ho­gyan kell kinyitni a csapot. Volt, hogy nem ellenőriztem indulás előtt a vízkészletemet, s nem jutottam már be az állo­másra vízhiány miatt. Bizony, az asszonyokban nem lehet megbízni - mondja. Két lányát egyedül nevelte fel az első felesége elvesztése után. A legnagyobb butaság­nak tartja az öregséget. Testi­leg, szellemileg friss.- Egy jó ellátó bukszára vágyom, erre a néhány perc­re még, ami hátravan. Tudja, a szemem még jó! Ha egy húszassal fiatalabb lennék, magának is csapnám még a szelet, jó kis karosszériája van.- Szeretem az ilyen okos csajokat - jegyzi meg, miköz­ben beszélgetünk. A házában egyedül él, magá­nak főz. Tiszta, ápolt, mos ma­gára. Lányai vidéken élnek. Nem tesz el semmit a szekrény­be, mert fél, hogy elfelejti, mit hova tett, így meg mindent megtalál. Mostanában varrógé­peket javít. Néha nem értem jasszkifejezéseit, de egy „jó fej”, a mai kifejezéssel élve.- A jó párkapcsolat alapja, hogy jót tudjanak együtt ne­vetni, viccelődni. Nevetős volt minden asszonyom. Beszélgetésünk végén kikí­sér az autómhoz. Meggusztál- ja, milyen jó lenne a lányának egy ilyen. Most ő csodálkozik a műszaki adatok, lóerő, for­gatónyomaték körüli ismere­teimen. Nem bírom megállni, búcsúzóul adok neki egy pu­szit. Elszólja magát:- Na, a szomszédban a vén­asszonyok megint azt hiszik, új nőm van. Eszembe jut egy régi film címe: Mici néni két élete. István bácsinak is lehetnek titkai?! Mindenesetre a látszat mellette szól. Hisz még en­gem is felcsípne. Szénásy Scarlett vül minden évben elviszem a gyerekeket a nevelőtestülettel együtt a Vértes-hegység völ­gyében húzódó gyönyörű kis falucskába, Szárra kirándulni. Az autóhoz szokott gyerekek­nek már maga a vonatozás is nagy élmény, az ottani kör­nyezet meg különösen. Pél­dául a bontott csirke helyett találkozhatnak igazi, élő, tol­las tyúkkal.- A magyar gyerekeken kí­vül vannak más nemzetiségű­ek is? Sok gyerek jár ide?- Eléggé változó a létszám. Mivel fejlődő kerület va­gyunk, sok új lakás épül, több munkahely teremtődik, ez a tény ide vonzza a lakosokat. El nem igazán mennek, illetve azok a tehetősebb családok is, akik a panelből kertes házba költöznek, inkább visszahoz­zák a gyerekeiket, mert ma már nincs távolság, autóval minden elérhető. Jelenleg 143 gyerek jár hozzánk, és a nem­zetiségük nagyon színes. Szinte minden csoportunkban vannak erdélyi gyerekek, és az egyik beinduló kiscsopor­tunk majdnem hogy nemzet­közi: van egy egyiptomi kis­lány, ő még elég nehezen be­szél magyarul, a vietnami kis­lány szépen, a kínai kisfiú már amikor hozzánk érkezett fo­lyékonyan beszélt magyarul. Az orosz kisfiú makacsabb, ő nehezebben nyílik meg, de az óvó néni nevét már mondja. Úgyhogy igazi kis nemzetkö­zi gárda jött össze, nagyon aranyosak. Mindig azt szok­tam mondani, hogy minden egyes gyerek egy kis csoda, tehát ide nagyon sok kis csoda jár! Ebből adódóan sze­retnénk a 12. Számú Napközis Óvoda név he­lyett - ami eléggé ride- • gén hangzik - a Csupa Csoda Óvoda nevet fel­venni. Ennek ügyintézése szerencsére folyamatban van és jó úton halad. Va­lamint benyújtottunk egy pályázatot a XIII. Kerület Közművelődéséért Köz- alapítványhoz, mert sze­retnénk egy ovisújságot létrehozni Csupa Csoda Chipogó néven. (A Hír­nök üdvözli az új kol­légákat. A szerk.)- Úgy tudom, hogy az Arany Katedra Emlékplakett átadása váratlanul érte.- Hatalmas meglepetés volt, mert én erről az egészről semmit nem tudtam, csak egy telefonértesítést kaptam a Művelődési, Ifjúsági és Sport Osztályról, hogy egy pénteki napon itt álljak készenlétben, szép ruhában, fodrász, koz­metika stb. Aztán megjelent a művelődési osztály vezetője, az alpolgármester asszony és később a polgármester úr is, ez nagy megtiszteltetés volt a számomra. Átadták a 6 centi­méter átmérőjű aranyozott plakettet és az oklevelet. A díjnak anyagi vonzata nem volt, de a polgármester úr a borítékba is tett valamit, és ajándékba megkaptam a kerü­let jelvényét is.- Ezúton én is gratulálok. Milyen tervei vannak még a közeljövőben ?- Egy olyan külföldi szak­mai továbbképző tanulmány­útra készülök, ahol az Európai Házak Nemzetközi Szövetsé­gében bemutatják Németor­szág, Luxemburg, Hollandia oktatási specialitásait. Szak­mai előadások, intézménybe­mutatók által kapunk majd képet a reális oktatásügyről. Ide vonatkozóan van egy mot­tóm Friedrich Schlegeltől: „Minél többet tud valaki, an­nál több a tanulnivalója. A tu­dással egyenes arányban nő a nem tudás, vagy inkább annak tudása, hogy mi mindent nem tudunk.” Engem mindig az motivál, hogy minél többet tudjak, és erre buzdítom a munkatársaimat is. Szoboszlai Éva A 91 éves angyalföldi vagány

Next

/
Oldalképek
Tartalom