XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996. szeptember / 9. szám
tin. milifTi C6 í?g©gb @B^ß^tssisxMf Kezdje a könyvtárban! Családmesék minden mennyiségben „Az életem kész regény! - sóhajt fel szomszéd- asszonyom. - Csak meg kéne írni!” Talán így vagyunk ezzel mindannyian. S amikor századszor hallgatjuk végig szomszédasszonyunk és családjának élettörténetét, szeretnénk sikítva elrohanni. De hová? Jöjjön a könyvtárba! A vaskos könyvek között remek családmesékre bukkanhatunk. A klasszikusok kedvelőinek (vagy mos felfedezőinek) Thomas Mann: A Buddenbrook ház és Roger Martin du Gard: A Thi- bault család című köteteit ajánlom. Az igazi nagy angol regények kedvelői ne hagyják ki a csodálatos at- moszférájú monumentális családregényt: A Forsyte- Sagát Galsworthy tói. A bestsellerek kedvelői sok új olvasmányos család- regény közül válogathatnak. John Jakes regényfolyamai nemcsak családregények, hanem színes történelmi tabló is rajzolnak az amerikai kontinensről, az első telepesektől századunkig, például A Kent család és Uj világ kötetei. Noah Gordon: A csodadoktor és a Sámán című lebilincselő könyvei egy család több nemzedékének és egy alakuló nemzet mindennapjainak állít hiteles emléket. Ne feledkezzünk meg a közelmúlt csáládtörténetei- ről sem. Meleg hangú, emberi és érdekes könyv Kun Erzsébet: Családmesék című könyve, s talán sokakat érdekel, hogy Az ügyvéd úr családja sem hibátlan és feddhetetlen, mint ahogy szerzője, Karin Michaelis állítja. Azok a fiatalok, akik még nem olvasták Margaret Mitchell örökzöld bestsellerét az Elfújta a szélt, ne mulasszák el. Az utolsó oldalakon végre jól kisírhatják magukat. Majd töröljék le könnyeiket és kacagjanak felszabadultan Brunella Gasperini: Én és ők, Ő és mi, Mi és ők című regényein, mely három különböző szemszögből, a feleség, a férj és a lány feljegyzéseként mutatja be egy kelekótya család viszontagságos mindennapjait. S ha még mindig nem volt elég a vidámságból, olvassák el Emma Bombeck: Édes rabszolgaság című önirónikus könyvét saját családjáról. A könyveket letéve felpillantunk, miközben családtagjaink a „fejükön táncolnak”, s arfa gondolnak, hogy „Néha jobb lenne egyedül”. Ez a címen Christine Nöstlinger könyvének, mely a háziasszonyok és anyák sorsát mutatja be mosolyogva, kikacsintva, fanyar beletörődéssel. „Hogyan éljük túl a családot?”, „Mitől jó a házasság?” Megtudhatjuk Skynner és Hauck könyvéből. S hogy egyáltalán „ Miért házasodtunk össze?” megmagyarázza nekünk Warwick Hartin, aki még a sikeres házasság titkát is elárulja. A házastársak néha olyan nehezen értik meg egymást! Nem csoda, hiszen A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról— írja Gray megszívlelendő könyvében. Vég nélkül lehetne sorolni a jobbnál jobb családregényeket, életvezetési és nevelési tanácsadókat. Bizonyára Ön még sokkal több és jobb könyvet talál az itt felsoroltakon kívül könyvtárainkban. Szabaduljon meg egy órácskára családjától és bőbeszédű szomszédasszonyától! Jöjjön a könyvtárba! Szandányiné Kiss Márta könyvtáros A vetélkedő kérdései: 1. Nevezzen meg két olyan családregényt, melynek film- változatát a televízióban is bemutatták! 2. Hol játszódik McCullough Tövismadarak című regénye? 3. Ki volt az az állatbarát természettudós, aki megírta családjának vidám történetét? 4. Mi a címe Szabó Magda saját családjáról írott regényének? 5. Ki az én „ipám”, „napam” és „komaasszonyom”? (Milyen rokonsági fokot jelölnek ezek a kifejezések? A június rejtvény helyes megfejtései: 1. Panoráma, Welcome, Árion, Cartographia, Sport, Corvina 2. Bréma 3. Koppenhága 4. Ravenna 5. Amazonas Könyvet vagy hangkazettát nyertek: Szalayné O. Melinda, Dormán Anikó, Horváth Eszter, Cziger Lajos, Kiss Réka. A júliusi rejtvény helyes megfejtése: Öt szabadon választott szakácskönyv címe Könyvet vagy hangkazettát nyertek: Bodor Jánosné, Katus Beáta, Pásztor Margit, Rotter Bélá- né, Vajdáné Kiss Kornélia. A díszpolgárok interjúit SAß GYÖRGY, portréfotóit CSONTOS JOLÁN készítette. DÍSZPOLGÁROK ❖ DÍSZPOLGÁROK Bellay László M ár a tanítóképzőben, tizenkilenc évesen elnyerte a mestertanítói címet. Pedagógusi életpályája, tudást és emberséget terjesztő munkássága azóta is mindenekelőtt erre a címre érdemesíti őt, pedig hosszú lenne felsorolni, hány állami, fővárosi, szakszervezeti és egyéb díjban részesült. Mestere a tanításnak - ezt kollégáinak és tanítványainak, olvasóinak és hallgatóinak népes serege tanúsíthatja. Negyvenévesen foglalta el kerületünkben a nemrég Gárdonyi Gézáról elnevezett Radnóti Miklós (volt Sziget) utcai általános iskola igazgatói posztját, és az általa magas szakmai színvonalon irányított tantestületével együtt a kerület tisztes polgárainak ezreit nevelte fel itt töltött huszonnégy éves szolgálata alatt. Ő rajta kívül bizonyosan nincs a humán kultúrának olyan egyszemélyi letéteményese, aki több mint fél évszázadon át kifogyhatatlan tudásával és szavával a művészetek művelőinek nála számosabb generációját nevelte volna fel a Színház- és Filmművészeti Főiskola professzoraként. De rögtön ki is tágíthatjuk ezt a gazdag ismeretekre éhes kört, ha számbavesszük sok műfajt felölelő könyveinek, írásainak, rádiójátékainak elképesztő sokaságát. Fejében a világ- irodalom valamennyi műve egyetlen nyitott könyv. Számára az egyetemi katedra is csak mesélésre való, s egy meghitt presszósarok is a tudomány szószéke lehet, ha úgy akarja. Vagy ha nem, akkor is, mert ő gigantikus tudásanyagból és egyszerű, póztalan közvetlenségből van összegyúrva. Eleven példaképe annak az igazságnak, hogy a bölcsesség nem ellentéte a humornak. Ellenkezőleg - alapvető feltétele. Amikor lakása asztalához telepszem, első pillantásom egy gyönyörű, fehér virágokkal ékeskedő kaktuszra vetődik.- Ritka pillanatot sikerült önnek elcsípnie - mondja. - Ez a növény egy évben csak két napon át virágzik.- Talán ezzel tiszteleg az Ön díszpolgári címe előtt - fűzöm hozzá. - Minek tulajdonítja, hogy az első öt között van, akiknek ezt a címet a XIII. kerületben megszavazták?- Nem tartozom az országos hírességek közé, munkám mégis a széles nyilvánossághoz szólt. Tanár ember vagyok, sokan hallgattak, láttak és még olvastak is, úgy gondolom, tudtam nekik valami figyelemreméltót nyújtani.- Es bizonyára példamutatót is. Az Ön oktatási szakterülete a matematika és a fizika, de a vezetése alatt működő iskolában több módszertani és vezetési kísérletet irányított, tehát magának a pedagógiának a fejlesztésében, korszerűsítésében is munkálkodott. Tanított tanítani.- Végtelen örömmel tölt el, hogy pedagógiai törekvéseim megvalósításában tevékenyen részt vehettem, iskolaszervezési és iskolavezetési metodikai elvek és tapasztalatok kidolgozásával foglalkozhattam. Sok éven át visszatérően országszerte iskolaigazgató kollégáimnak továbbképző előadásokat tartottam.- Ezúttal azonban, úgy gondolom, azt illő kiemelnünk, hogy a Radnóti Miklós utcai iskola is e törekvéseinek gyakorlati műhelye volt, s ennek híre, példája messzire eljutott.- Valóban elmondhatom, hogy belső iskolai munkánkra, kísérleteinkre felfigyeltek. A minisztérium sok külföldi tanügyi delegációt küldött hozzánk, hogy lássák, hogyan dolgozik nevelőtestületünk. Egyszóval: érdeklődtek irántunk.- Tegyük hozzá: irodalmi munkássága iránt is.- Ezt először tankönyvek írásában fejtettem ki, majd megszámlálhatatlan módszertani cikkek, tanulmányok szerzője voltam. De a gyerekekről sem feledkeztem meg: a Hogyan tanuljunk fizikát? című kétkötetes munkámat megszerethették, mert hamar elfogyott.- Szűkebb pátriája hogyan honorálta tevékenységét?- Igen büszke vagyok a főváros által adományozott Földes Ferenc-díjra, s ha lehet, talán egy fokkal még jobban az Angyalföld Ifjúságáért kitüntetésemre.- Annál is inkább, gondolom, mivel ezt már a XIII. Kerület Díszpolgára cím előfutárának is tekinthetjük. Ön már vagy harminc éve jellegzetesen újlipótvárosi környezetben lakik, s szinte egy levegőt szív a Vígszínházzal. Ablakán kitekintve szembenéz a díszletkapuval.- De azért én is az ellenkező oldalán lévő bejáratán át szoktam meglátogatni előadásait. A színház régi bérlettulajdonosa vagyok. Igazán a feleségem - ő is matematika-fizika tanár volt - szeretett itt lakni. Elhunytáig a művészetek örömeiben is megosztoztunk. Két leányunkat szintén a tudás és a szépség szeretetében neveltük fel. A zene, a képzőművészet is beépült az életünkbe. Ez a Luzsicza-festmény itt a falon a kedvencem. A költészetet is a lelki táplálékomnak érzem.- Ezt az érzését nyilván a tanítványaiba is átplántálta, mivel a költészet, ugye, jó barátságban lehet a matematika és a fizika szellemi világával?- A költészet nemcsak lelki és erkölcsi értékekkel gazdagíthatja a gyerekeket, de az emlékezetüket is fejlesztheti, ami a matematika, a fizika és más tantárgyak elsajátításánál és megértésénél is fontos. Megvallom, én nehezen tanuló gyerek voltam, de a verseket, amelyekre az iskolában megtanítottak, máig az emlékezetemben és a szívemben őrzöm. Ma az iskola hibája, hogy erre nem fordít elég gondot.- Épp az Ön iskolájából indult el nemrég a kezdeményezés a diákok Himnusz-mondó versenyére.- Helyeseltem is. A Himnuszt már iskoláskorban nem lehet nem tudni. Természetesen a Szózatot sem. A János vitéz, a Toldi és néhány alapvető elbeszélő költemény szó szerinti tudása a nemzeti érzés táplálója. Klasszikus verseinkből sok bölcsességet lehet egy életre elraktározni. Tudom, vannak köztük nehezen megtanulhatók is, amilyen, mondjuk, a Gondolatok a könyvtárban. De a verseket igazán úgy lehet megszeretni, ha megtanuljuk. Vagy ha mindennap elmondunk magunknak egy verset. Vagy annak egy részletét. Ez is az emberségünk egyik kútforrása.- Szabad-e megkérdeznem, ma melyik verset citálja emlékezetből.- Egy négysorost Arany Jánostól, amelyet akadémiai főtitkárságára írt: „Szép megtiszteltetés, / De nem bírok vele: / Nem vagyok már a kés, / Hanem csak a nyele. ”- Inkább szellemesen öngúnyoló, semmint borongás gondolat. ..- S tudom, hogy nem épp a díszpolgárság elnyerése alkalmából illő idézni. De ha egyszer tetszik... * Mí- Nagyon régnek tűnik, amikor az irodalmi munkásságát elkezdte? - kérdem visegrádi házának teraszán, kedvenc nyári tartózkodásának színterén, ahol őt és feleségét olvasásukból riasztottam fel.- 1935-ben jelent meg az egyetem kiadásában az első könyvem, egyébként jogtudományi disszertációm, ezzel a riasztó címmel: Anyagi büntetőjog az Árpád-házi királyok korában. De már rá egy évre megírtam A mámor zendülői című első regényemet. Újabban egyre-másra jelentkeznek a kiadók, hogy régi regényeimet, amelyeket elsősorban az ifjúság épülésére és szórakoztatására írtam, újra kiadják. Most éppen a negyven éve írt Az írnok és a fáraó-t. Különben már tízéves koromban, akkori olvasmányaim hatására elhatároztam, hogy mitológiai író leszek. Amikor ezt apámnak bejelentettem, így szólt: -Egy életre el akarod jegyezni magad, fiam, a szegénységgel?- Talán a tévedés veszélye nélkül elmondható, hogy Ön is beillenék regényalaknak.- Az kétségtelen, hogy szabálytalan polgár vagyok, de sem irodalmi, sem történelmi alak nem kívánok lenni, habár nyakig benneültem a történelemben. Inkább talán irodalomtörténeti alak lennék. Egyébként valóban sokféle figurát játszottam el” az életben. Voltam ügyvédjelölt, hivatalnok, tanácsos úr a székesfővárosnál, igazgató úr a Magvető Kiadónál. Még államtitkár úr is lehettem volna, de amikor a miniszter felhívatott magához, a nagy megtiszteltetést azzal védtem ki, hogy alkalmatlan vagyok erre a tisztre, mert én már a minisztériumból kijövet, az utcán kifecsegném az államtitkot. Ilyen az alkatom. Én mindig is egyedül és kizárólag tanár úr akartam lenni, aki oktatva szórakoztat. Akkor is, ha leül írni. A tanítás és a gyönyörködtetés a mesterségem.- S milyen kalandokban volt része a vészterhes időkben ?- Voltam katona, munkaszolgálatos, deportált, elítélt. Üres óráimban a voronyezsi áttöréskor 2700 kilométert szaladva jöttem haza a frontról, mert mögöttem lőttek. De hazaértem, s azt tapasztaltam, hogy a barátaim mind politikusok lettek. Engem is be akartak léptetni a Nemzeti Paraszí- pártba.- Most szűkítsük le a kört, vagy ha úgy tetszik: tágítsuk ki arra a patinás helyre, ahol él és alkot. Ezúttal nem a színifőiskolára gondolok, hanem a Szent Istvánról elnevezett egykori Li- pót körútra meg a Vígszínházra, amely egy ideig a magyar néphadsereg nevét is viselte. Mert úgy látszik, errefelé is változnak az idők.- En például az Ügynök utcában születtem, amelyet most Kresz Géza utcának hívnak. Megérdemelten, mert az édesanyám egészségtan tanára volt, egyébként pedig tisztifőorvos. Gyerekként négy évig Nagyváradon laktunk, ahonnan apám származott. Ott annál is inkább otthonosan éreztem magam, mivel a nagyváradi Szigligeti Színházat nagyon hasonlatosnak találtam a pesti Vígszínházzal, ami nem csoda, hiszen mind a kettőt a bécsi Fellner és Helmer cég tervezte. Azóta, hogy visszatértünk, sehol másutt nem laktam, mint az Újlipótvárosban. En egész valómban újlipótvárosi lénynek érzem és vallom magam. Persze az utcanevek közben rendületlenül változtak. A rövid Ditrói Mór utca is, ahol már hosszú ideje lakunk, azelőtt Aczél utca volt.- Ditrói Mórról tudjuk, hogy ő volt a Vígszínház első igazgatója, ezért méltán nevezték el róla a színház mentén húzódó kis utcát...- Báró Aczél Bélának is köze van a százéves Vígszínházhoz, csak a szerepe valamivel korábbi keletű. Báró Aczél az ugyancsak báró és dúsgazdag Weiss Manfréd nagyiparos veje volt. De a történet Jókai Mórral kezdődik, akinek én mindegyik könyvét olvastam, tehát jól ismerem. Jókai felismerte, hogy annak idején a Nemzeti Színház felépülése után gyorsan kiépült annak környéke, ezért a felsőházban, amelynek tagja volt, egy felszólalásában kezdeményezte a Lipót körúton egy polgári színház létesítését. Ám a kiszemelt helyen - ecsetelte - nem találnak rá szabad telket. Ekkor felállt báró Aczél, s szólt: - Főrendi társamnak igaza van, ott minden telek az enyém, de ha választ belőlük egyet, a tervezett színház céljára alkalmasat, azt én a nemzetnek adom. így is történt. A Vígszínház felépítésére részvénytársaság alakult, amelynek elnöke Jókai Mór lett. A tippje bevált, a környék gyors fejlődésnek indult. A színház mellett épült kis utca hálából Aczél nevét kapta bárói cím nélkül. Akkortájt készült el a mi házunk is, amelynek korabeli, sajátos, gangos hangulatához, levegőjéhez minden máshová csábítás ellenére ragaszkodom.- Ez a kultúrtörténetileg nevezetes hely a XIII. kerület kapujának is tekinthető. Innen északra hosszan terül az a föld, amelynek Ön a díszpolgára lett. Sokan egységesen Angyalföldnek nevezik. Ez meg olykor sérti az újlipótvárosiak lokálpatrióta önérzetét.- Ne sértse! Ez a kerület, így, ahogyan van, summázatát adja a pesti élet sokfajta lehetőségeinek. Sőt, az egész magyar lét egyik variánsának is felfoghatjuk. A változatosságra, a békés egymás mellettiségre nagy szükség van. A kémiában sem csak vegyületet ismerünk, hanem keveréket is. Senkinek sem kell feladnia önmagát. Én Budapestnek ezt az új- liótvárosi szakaszát örököltem, mindenki láthatja és tudhatja, hogy ez az életformám, világlátásom, történelemszemléletem, írói és tanítási létem alapja. Ide tartozom. Itt van az otthonom és benne a hazám. Hegedűs Géza
