Angyalföld, 1984 (9. évfolyam, 1-3. szám)
1984. november / 3. szám
Negyven esztendővel ezelőtt, hazánk felszabadulásával nemcsak népünk, hanem az egyének élete is sorsfordulóhoz érkezett. Sokan azok közül, akik addig üldözötten vagy mellőzötten tengették életüket, 1945 telén-tavaszán ráébredtek, hogy a jövő megalapozásában nekik is részt kell vállalniuk, be kell kapcsolódniuk a közéleti munkába. Ugyanúgy, mint szerte az országban, Csepeltől Óbudáig a fővárosban és peremvárosaiban is elkezdődött az útkeresés. Ezrek és ezrek jutottak el ebben az időszakban a Magyar Kommunista Párthoz. Kik voltak az elsők? Hogyan kerültek a kommunisták, az eszme vonzkörébe? Miként vizsgáztak az eltelt negyven évben? Ezekre a kérdésekre igyekeztünk feleletet találni, amikor felkerestünk két régi angyalföldi kommunistát — kettőt a negyvenötösök közül. GULYÁS BÉLA a 26. számú körzeti pártalap- szervezet titkára. A Mosoly utcai ház előkertjében álló Jawa Babetta jelzi, hogy a tulajdonosa jelenleg otthon van. A „jelenleg”-nek a folyvást úton levő Gulyás Bélánál hangsúlyozott jelentősége van. Most is éppen a derekát fájlalja, mert az imént fejezte be „járgánya” lemosását, de máris útra készen áll, hogy továbbmenjen az egyik pártbizalmihoz és még további két elvtárshoz. Az alapszervezetben a beszámoló taggyűlésre készülnek, az éves beszámolót együtt állítják össze. Gulyás Béla 72 éves. Két szívinfarktuson esett át, naponta 20 tablettát szed be a roham megelőzésére. Azért volt szüksége a robogóra, mert gyalogosan már kissé sántikál, de azért mozgás nélkül nem bír létezni. Ez az életeleme. Kérdéseim szelíd mosolyra derítik. Az, hogy mit jelent számára a pártmunka, valahogy úgy hat, mintha afelől érdeklődnék: szokott-e levegőt venni ? Aztán elkomoro- dik és a gondolataiba mélyed. Az első elemiben, a ’19-es proletárdiktatúra bukását követően a tanító e szavak kíséretében állította őt pellengérre: „Ügy nézzétek meg, hogy ez egy kommunista faty- tyú ...” ANGYALFÖLD A szívük fiatal maradt... A célzás idősebb Gulyás Bélának, Angyalföld közellátási biztosának a szerepét ültette. A megszégyenítés azonban nem tántoríthatta el a fiút attól, hogy édesapja nyomdokait kövesse. Akkor még egészséges, fiatal szíve odavitte a gödi Fészekbe, Szigetmonostorra, Horányba, az ifik közé. Az MTE-ben tornázott, a VII. kerületi TTE-sek- kel túrázott, azonkívül a „100 százalék” nevű szavalókórusnak is tagja volt. Legálisan 1945 januárjától tagja a pártnak. Különös játéka életének, hogy — bár a múlt rendszerben a katonáskodást elbliccelte — 1956. november 9. óta, amikor belépett a karhatalomba, és tevékenyen részt vett az ellenforradalom szétzúzásában, máig sem tette le a fegyvert. Munkásőr, sőt 1973-ig alegységparancsnok volt, jelenleg pedig — mint alapító törzsmunkatárs — az újoncokat képezi. Komolyan veszi, hogy munkásőrnek lenni elsőrendű pártmegbízatás, s hogy az ott teljesített szolgálat előiskola a pártba. Seregnyi magas kitüntetése van. Az első karhatalmista megbízólevelén a 30. sorszám és Révész Géza honvédelmi miniszter saját kezű aláírása olvasható. Amúgy „civil” ember, ha ez egy párttagról egyáltalán kijelenthető. Az eltelt négy évtized alatt ugyanis "kapott néhány meghökkentő parancsot. Például azt mondták neki, a géplakatosnak: „arccal az építőipar felé!’”, majd „átvezényelték” a festő-mázoló szakmába... Hivatásos forradalmárnak vallja magát. Szerencsésnek, mert — ha nem is sókáig — egy időben mégis Kádár János közelében dolgozhatott, a XIII. kerületi pártbizottságon. Egy törvényt ismer: amíg szükség van rá, bírni kell, vállalni a párttagsággal együtt járó minden kötelezettséget, jönni, menni, cselekedni ... DR. VILLÁNYI JÖZSEFNÉ, * a XIII/6. számú párt- és népfrontkörzet aktívája nincs egyedül, amikor bejelentetlenül felkeresem. Feltételezhetően Farkas Ilona, a Katona József u. 33/b. sz. ház lakóbizottsági összekötője sem jelezte előre a jöttét. Csak úgy benézett, mint igen sokan mások, ha „hétköznapi ügyeik” félresikianak. Hallgatom a beszélgetést. Bosszankodnak a Fürst Sándor utcai lakók az ott közlekedő trolibusz miatt; aztán a Margit-híd pesti hídfőjének forgalmi rendje kerül szóba, mert itt csak az aluljárón át lehet megközelíteni a villamosmegállót, régóta kérik a környékbeliek — főleg a mozgásban korlátozottak miatt —, hogy a föld felett, közlekedési jelzőlámpák segítségével is átmehessenek a túloldalra. Akkortájt, amikor dr. Villányi József né 1945. január 18-án belépett a Magyar Kommunista Pártba, merőben más témák foglalkoztatták az embereket. Aztán a pártmunkája úgy alakult, hogy legtöbbször szociális vagy kulturális területen tevékenykedett, például vöröskeresztes titkárként, kultúrprogramok, gyermekműsorok szervezőjeként. Mindmáig a szociális ügyekben tudja a tőle telhető legtöbbet nyújtani. Jó néhány kisnyugdíjasnak intézte el, hogy felemeljék a járandóságát, vagy orvost kerített a gyengélkedőknek, gondozást magukra hagyott idős embereknek. .Olyan partnerei vannak ebben, mint dr. Havasi Márta, a tanács családvédelmi csoportjának munkatársa, vagy Burján Jenőné, a lakóbizottsági vezetőség titkára. Örömet érez akkor is, ha Szatmári Adrienn segítségével sikerül egy-egy bonyolult házkezelési ügyet megoldani. Sikerélményeinek azonban kesernyés utóíze van: azon töpreng, miért kell egy pártvezetőségi tagnak, illetve népfrontaktívának intézkednie, ha valahol hétsz4mra rossz a lift, vagy beázik a mennyezet? Néha az az érzése, mintha pártmunkás létére valamelyik hivatal ügyintézőjének a szerepét hárították volna át őrá. Ettől függetlenül szíve és lelke a körzeté. Hogy milyen volt ez a négy évtized ? Szépek, lelkesítők voltak a falujárások, a május elsejék, de annál lehangolóbbak a személyi kultusz időszakának utólag napvilágra került visz- szaélései. Dr. Villányi József né előbb csali hallomássze- rűen, aztán — Rajk László és elvtársai temetését követően — konkrétan szerzett tudomást arról, hogy többek között az ő nevében is, d^ a háta mögött döntöttek em :,e- rek életéről, sorsáról. Ez a gondolat foglalkoztatta 1956 októberének tragikus napjaiban is, s a lelkiismerete legmélyén — bár ő maga személy szerint a legcsekélyebb mértékben sem felelős — ma is megbúvik az önvád. A „hurrá-lelkesedés” már régen kihunyt benne. Mindenre duplán rákérdez, az ígéreteket megjegyzi, és lehetőleg időben számon kéri azoktól, akiknek a szájából elhangzottak. Gyakran vitatkozik, érvel, cáfol — igyekszik olyannak látni a mát, amilyen a valóság. Személyes sérelemként könyveli el egyes fiatalok közönyös magatartását, és nem kevésbé azt. hogy a közép- és idősebb korosztályba tartozók közül igen sokan megkeseredtek, elfáradtak. Senkit nem ítél el ezért, csupán rosszul esik. Mintha a 40 esztendőbe fektetett energiáját valahol „szökni” érezné ... Majd újfent nekifog, hogy egyszerűnek tűnő. apró-cseprő ügyeknek járjon a végére ... Plcss Zsuzsa 3
