Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. február / 2. szám
2007. február A Soroksári-Duna-ág A Csepel-szigetet balról ölelő, keskenyebb Duna- ág 57 kilométer hosszú, a kezdeténél 100-120 méter széles, lejjebb azonban 250-300 méterre bővül. A torkolatába épített Kvassay zsilip hármas szerepet tölt be: hajókat ereszt át, a beáramló vízzel áramot termel, tölti a Soroksári-Duna-ágat. A víz lassan folyó, komoly mennyiségű iszapot rak le, a belé eresztett tisztítatlan szennyvizektől nem is túlságosan tiszta; utóbbin a csepeli szennyvíztisztító megépülése fog számottevő javulást eredményezni. Ennek ellenére élénk az evezősélet, csónakok hasítják a vizet. A zsilip után kevéssel kicsiny nádfolt, közelében néhány, úszóhártyás lábaival sebesen evező tőkés récével, köznyelven „vadkacsával”. A part hétvégén még télidőben is megelevenedik, horgászok teszik próbára szerencséjüket. A Horgászegyesületek Budapesti Szövetsége a tisztuló Duna-vízbe sok halat telepít, süllőt, csukát, pontyot és keszeget - a már meglévő márna, harcsa, kecsege mellé melyekből a kisebbik Duna-ág is részesedik. Szükség is van rá, mert harmincezren rendelkeznek e folyóágban horgászengedéllyel. A lustán folydogáló vízben a kimutatások szerint negyvenféle hal él, ebből kilenc természetvédelmi oltalom alatt áll. Vitathatatlanul a folyóág csepeli partja a szebb egy keskeny vízparti erdősávval, a ferencvárosi oldalon viszont hosszú kőgátat látni, Természetközelibb környezetért a mi oldalunkon a pesterzsébeti Gubacsi hídhoz kell menni, s a part mentén vagy 200 métert északnak gyalogolni. Fák, bokrok, vízinövények szegélyezik a partot. A madárvilág télen a leggazdagabb, az itt élők mellett kiegészül a vándorló és a már esetleg befagyott tavaktól a táplálék miatt ide szoruló madarakkal. Ekkor a tőkés récék közé időnként más, ritkább kacsafajok is keverednek. Nagyobb tömegben verődnek össze a szemközti Bolgárkertész-öböl csendes torkolatánál, de a víz fölé hajló ágak alól az innenső partról is előúszik néhány díszes, fején- nyakán fémes-zölden csillogó tollazatú hím és szerényebb külsejű, világosabb-sötétebb barnás színezetű tojó. Időnként félig a víz alá bukva, illetlenebb felüket mutogatva keresgélnek eleség után, de szívesen fogadják a feléjük dobott kenyérdarabkákat is. Több százra tehető az itt telelő szárcsák száma. Tollazatuk a csőr fölötti fehér homlokpajzstól eltekintve fekete. Szaggatott, a kacsák hápogásánál sokkal magasabb hangjuk betölti a környéket. Táplálékukért gyakran teljesen a víz alá buknak. A folyó felett örökké éhes sirályok köröznek, nagy ritkán kisebb hattyúcsapat repül át magasan a víz felett. Ez a Duna-ág az alacsony áramlási sebesség miatt télen könnyen befagy, s a tavakra jellemző repedések, rianások keletkeznek a jégfelületen. A madarak ekkor még kisebb területre, a szennyvízkifolyók környékére szorulnak. A késő délután megajándékoz egy ritka jégmadár látványával. Az egyik nádszálról ékszerhez hasonlatos, a trópusi madarakat megszégyenítően Ferencváros 20
