Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. szeptember / 9. szám
2005. szeptember A mozgás szeretetére nevelnek „Milyen okos, milyen ügyes a legkisebb Ugrifüles!” - skandálták úgy két évtizede az akkori óvodások a kedves bábfilmsorozat szövegét. A mindig vidám és huncut nyuszit minden kicsi kedveli, ezért választotta jelképéül a Hurok utcai óvoda Csukás István mesefiguráját. A hatvanas évek elején épült új lakótelepen ez volt az első óvoda. Azóta már azok a felnőttek hordják ide csemetéiket, akik egykor itt nevelkedtek, s rendszerint azt kérik, hogy gyermekük ahhoz az óvónénihez kerülhessen, aki őket nevelte. Kékesi Györgyné hét éve áll az óvoda élén, s negyedszázada választotta az óvónői hivatást. Mint mondta, jól összeszokott nevelőtestület foglalkozik itt a gyerekekkel. Gerdelics László- né és Román Agnes alapító óvónők példája a kollégákra is hatott, itt nem jellemző az elvándorlás, a pályaelhagyás. A kilencven kicsi négy vegyes csoportot alkot, s így a testvérek is együtt lehetnek. Pedagógiai programjuk a mozgás-játék-öröm hármas egységére épül. Az életkori sajátosságokat figyelembe véve segítik a gyermekek személyiségének harmonikus fejlődését, szociális és értelmi képességeik kibontakoztatását. Van fejlesztőpedagógusuk, logopédusuk, pszichológusuk, s három óvónő diplomát szerzett gyógytestneve lői szakon is. A gyermekeket a mozgás szeretetére nevelik. Tizenkét esztendeje foglalkoznak prevencióskorrekciós testneveléssel. A tágas, 70 négyzet- méteres tornatermet az önkormányzat jóváhagyásával, a szomszédos Zöld Kakas Líceum segítségével hoztak létre. Ha jó az idő, gyakran játszanak az óvodaudvaron és a közeli, jól felszerelt, korszerű játszótéren is. A mozgás itt nemcsak a testnevelési gyakorlatok mechanikus elvégzését jelenti, hanem vidám, játékos foglalkozásokat, amelyekkel mindennap más és más testrészt tornáztatnak meg. Sajnos már egészen zsenge korban sok a rossz testtartású, lúdtalpas, gerincproblémás gyerek. Ezért is szükséges a mozgás megszerettetése, hogy a kicsik később ne kényszeredetten, hanem örömmel tornázzanak. A tornateremben zajlanak az óvodai kulturális rendezvények és tanfolyamok. Itt lehet ápolni a néptánc hagyományait, s kéthavonta zenekaros táncházat tartani. Aki igényli, az Adám Jenő Zeneiskola tanárainak segítségével tanulhat zenét is az oviban. A Hurok utcában az új óvodások beszokta- tásánál fontosnak tartják, hogy a mama eleinte napokig vagy akár egy-két hétig is bent tartózkodhasson csemetéjével, amíg az végül szívesen ott marad a többiekkel játszani. Az Ugrifüles-napokon is nyitva az óvoda, s olyankor a leendő ovisok szüleikkel együtt ismerkednek, sportolnak, táncolnak, kézműves foglalkozásokon vesznek részt. A szülők sokat segítenek az óvoda céljainak megvalósításában. Tavaly egy apuka mászófalat csináltatott - a saját pénzéből - a tornaterembe. Mások az épületet csinosították, hogy gyermekeik jól érezzék magukat e falak között. Hagyomány már az Ugrifüles Óvodában, hogy bérletet vesznek a Dési Huber Művelődési Ház színházi előadásaira, amelyeket mindig nagyon várnak a gyerekek. Kirándulni is gyakran járnak, s rendszeres vendégek a Planetáriumban. Hetente egyszer a Lobogó utcai Jégcsarnokban korcsolyáznak. Kiadásaik jó részét az alapítványukhoz befolyt pénzből fedezik, de sokat segít a szülők egyszázalékos adófelajánlása is. Természetesen pályáznak amire csak lehet, s takarékosan bánnak a rendelkezésükre álló forrásokkal. Garamvölgyi Annamária BELSŐ TÁJKÉPEK - VARGA PATRÍCIA MINERVA KÉPEI AZ ERLIN GALÉRIÁBAN Izzó sárgák, narancsok, felcsillanó vörösek, amelyek alól azért előtűnik a fekete alap. Az elragadtatás extázisa, a létezés gyönyörűsége ez. Honnan ez a sodró lendület, ez a vágytól reszkető felfénylés? A fekete alap sötétlései, a fekete felhők, az időnként dolmenszerű, nem tudni, hogy boglya vagy ember, fekete, esetleg sárga hosszúkás alak, melynek időnként árnyéka van, tehát létezik - ebben a különös világban. Időnként csak maga az árnyék létezik. A sárga halmok, zöld lankák, girbegurba csíkokkal szabdalt felületek nyarat idéznek, ismerős tájakat és mindazt, ami kedves. A pasztellal rajzolt és a festett képek ugyanazt a felfokozott életérzést tükrözik. Tájképek ezek, de valahogyan mégis mások. A végtelen térből szakadtak ki, mégis a lélek legbelsejéből valók. Havasi legelők, vad, szélfútta dombok, perzselő napfényben égő tájak jutnak eszembe. Vagy egy olyan éjszaka, amikor feltekintve szinte rám szakad a hatalmas égbolt. Varga Patrícia Minerva új képein eddig nem látott jelek is feltűnnek. Mintha gabonakörök vagy régi kultúrák csak repülőről látható romjai bontakoznának ki szemeink előtt a már ismert tájakban. De az izgalom: a nézés, a felfedezés, a rádöbbenés lelkesedése ugyanaz, mint régebbi képeinél. A hármaskép, a kettőskép és a többi - összesen még kilenc mű, amelyből hat már zöld tüzű pasztell - mind ezeket az érzéseket sugallják. Időnként rajtakapható az alkotó izgalma is, mikor egy vad gesztussal belefest a krétaalapba. Az alkotás létrehozása olyan folyamat, amelyben az ihlet, a mesterség tudása, a gesztus lendülete, a mondanivaló kifejezni akarása egyaránt jelen van. Ezt a nagyon összetett, személyes folyamatot néző soha nem ismerheti meg, csak a műveket láthatjuk, élvezhetjük, a miértekre keresve magunkban a választ. Esetleg a művek alkotóját, a közöttünk élő művészt is megismerhetjük, és felruházhatjuk azokkal az attribútumokkal, a melyek egyezményesen elismertséget jelentenek mindannyiunk számára. Varga Patrícia Minerva is ilyen sikeresnek tartott művész, akinek az Eriin Galériában nyílt kiállítása igazi társadalmi esemény. A megnyitót a méltatások helyett afrikai zenészek dobjai, dalai vezették be, majd a fergeteges hangulatú koncert után letódultunk a kiállítás helyszínére, a pincegalériába. Itt láthatók a művek, ezek a láthatóan élő, mozgó, indulatos képek. A hegyoldalakon és a völgyekben a különös építmények között ott sétál teremtőjük is, a festő Varga Patrícia Minerva. Knox 18
