Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. szeptember / 9. szám
KORSZERŰTLEN ELMÉLKEDÉS HÚS ZOLTÁN KÉPEIRŐL A szép előtti elnémulás mélységes várakozás, hallgatni akarás a legfinomabb, legmesz- szibb hangokra - úgy vagyunk vele, mint aki csupa fül, csupa szem: a szépnek van valami mondanivalója számunkra, ezért hallgatunk el, és nem gondolunk semmi olyasfélére, ami különben az eszünkben jár. A csend, az a szemlélődés, az a türelem, tehát valami készülődés, nem több! - idézem Nietzsche Ecce Homo című művéből az első eszembe jutó gondolatot Hús Zoltán ferencvárosi pin- cetárlatbeli kiállítását nézve. Az igen mozgalmas életutat maga mögött tudó művész a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában kezdte művészeti tanulmányait. Ezután hirtelen fordulattal teológiai főiskolát végez, majd Amerikába költözik. New York-i és hollywoodi tartózkodása alatt alakítja ki a rá olyannyira jellemző stílusát. Az akkor festett képeivel megnyeri a floridai C. R. A. kiállítás és pályázat első díját. Hús Zoltán festészetében elfordul a mai modem törekvésektől. Képei a régi festészet aranykorát idézik klasszikus alakjaival, a kollázsszerű részleteket egymás mellé helyezve. Egy a szecessziót is magába foglaló eklektikus festészetet alakít ki. Megtanul restaurálni. Valószínűleg ez adja az ötletet a szétszedett bútorrészekre való festésre, a képeken megfestett figurái pedig mint egy restaurálandó festmény feltárt, megtisztított pici részlete jelennek meg. Munkássága ennek ellenére makacsul zárt. Nehezen adja át magát a felszín alatti rétege a szemlélőnek. A szélsőségesen eklektikus, egymással ellensúlyozott töredékek halmaza varáz- sos képeket hoz létre. Igazán ritkán láthatunk ma ilyen, vékonyan festett Van Eyck-szerűen megjelenített részeket. Az enteriőrök, a csendéletek, az illatozó gyümölcsök, a lágyan omló drapériák, aranyló hátterek látszólag eseménytelen csendje nemcsak a régmúlt aranykort idézik. Szembetűnő munkái egy részén egy szelíd irónia - a művei mögött rejtekező művész időnként kiint nekünk, mintegy irányítva érzeteinket -, az élet azért még sok más titkot is rejt, sugallja nekünk. Jelentéktelen témák varázslatosan mutatkoznak meg egyszerűen az ábrázolás pontossága által - mondja egy bevezetőjében. A csöndről, az időtlenségről, talán az öröklétről is szólnak ezek a számomra kissé meditációs objektumnak is tűnő képei. Sajnos a rovásírás, ami majd’ minden képén szövegként feltűnik, és ami bizonyára fontos verbális lényeg hordozója lehet, nekem nem jött be. A mellékelt leporelló ellenére, ahol az abc segítségként olvasható nem tudtam megfejteni. így csak vizuális képalkotó jelként szemléltem. De ne várjon a művész túl sokat a nézőtől, aki mégis elégedett, hiszen ha csak pici sarkát is, de fellebbenthette kissé a titkot takaró fátylat. „Ó, mik vagytok hát, én írott és festett gondolataim!.. Mit festhetünk hát le csupán? Ó, mindig csak elvonuló kimerült zivatarokat és sárguló, kései érzéseket. 0 mindig csak olyan madarakat, melyek belefáradtak a repülésbe, és engedik, hogy kézzel elkapják őket... csak délutánotok számára vannak színeim, de senki nem találja ki nékem belőlük, milyenek voltatok reggeleteken, ti, magánosságom hirtelen szikrái és csodái” - zárom a képeket néző elégikus hangulatot ezzel az idézettel ismét Nietzschétől, de ez akár Hús Zoltán festőművész válasza is lehetne fel nem tett kérdéseinkre. Knox FORMÁK FEHÉRBEN Az elmúlt század elején Malevics, a nagy orosz konstruktivista festő megfestette fehér alapon fehér négyzetét, és ezzel a gesztussal ő befejezettnek nyilvánította a festészetet. Azóta festők hosszú sora kezdi innen. Technikáiban és szemléletében egyaránt meghaladni és átértékelni próbálják a művészi ábrázolásnak ezt a módját. Egy ilyen kiállítás látható most az Art9 Galériában. Itt mutatja be Serényi H. Zsigmond legújabb, ahogy ő nevezi, „konkrét és fehér” képeit. Hosszú út vezetett idáig! A művészpályát a múlt század hetvenes éveiben kezdő festő az első konstruktív-szürrealista korszakától, a szentendrei iskolára oly jellemző képeitől mára már messze eltávolodott. Azokban a jellegzetes ház, ablak, kapuívszelet, oromzatdísz-motívumok vagy a jellegzetes csonkolt Corpus szerepeltek képeinek fő motívumaiként. Bizony, a mostani alkotások elvesztették azt a vallásos áhítatot idéző metafizikus jellegüket. Logikus, materiális, érzékien konkrét művek ezek. A régebbi színes, organikus festményeket felváltotta valami más. Ezek a legfrissebb képek alig plasztikusak, mégis reliefszerűek. Fehér alapú fehér kompozícióihoz a fényt, a megvilágítást hívta segítségül. A párhuzamos szélű anyagredők, a vízszintes gyűrődések, ragasztott zsinórdarabok mintha írókázott, vízszintes, plasztikus csíkozások lennének, szabályos vonalstruktúrákként állnak össze kompozícióiban. Az absztrakciónak, vagyis az elvonatkoztatásnak ez a foka sajátos atmoszférát hoz létre. Ebben a letisztult, vizuális nyelvezetben a felületek érzéki megjelenítése játssza a főszerepet. így jönnek létre ezek a reliefszerű képek, a sima fehér alapon a redők. A ragasztott zsinórdarabok struktúrája önmagában is izgalmas ellentétet jelent, melyet maga a festmény kompozíciója fokoz tovább. Itt a színek nem nyújtanak kibúvót. A felület a megvilágítás hatására változik. Ezek a művek ugyanazokra az optikai hatásokra építenek, mint az egyiptomi kőbe vésett rajzolatok, hieroglifek. Egy-egy kép különböző megvilágítással akár megtöbbszőrözhető is lehetne. Serényi H. Zsigmond radikális festő. Három alaptétel köré rendezi ezeket az alkotásokat. Alapja mindig egynemű, tejfehér. A felületen csak vízszintes vonalszerkezetek vannak. A képből kiemelkedő elemek zsinórszakaszokból, textil- vagy papírapplikációkból állhatnak. így, ezekkel a követelményekkel eleve meghatározott képek szorosan összefüggnek egymással. Kompozíciós rendszerük, szemléletük hasonló. Az alkotó programja a forma összefüggéseinek felkutatása, és a sík, illetve a tér állandó újraszervezése. Ezeket a hallatlanul kiegyensúlyozott képeket a kirajzolódó motívumok egymáshoz való viszonya tölti meg igazi belső feszültséggel. Knox Ferencváros 19 2005. szeptember H ELYREIGAZÍTÁS Előző számunk ezen oldalán megjelent, Ebek és emberek című cikkünk hely hiányában rövidítve jelent meg. Ennek véletlen következménye lett, hogy a cikkhez az információt nyújtó dr. Horváth Dávid állatorvos neve kimaradt az írásból, amiért ezúton kérünk elnézést. Solténszky Kornélia főszerkesüő
