Ferencváros, 1985 (10. évfolyam, 1-3. szám)

1985. február / 1. szám

MEGBECSÜLÉSÜK KÖZÖS ÜGYÜNK Az elmúlt évek áldozatvállalásai, nemes célkitűzései közül is kiemelkednek azok, amelyek a dolgozók és lakosok kerületfej­lesztési társadalmi munkáival, a lelkes kom­munista műszakokkal kapcsolatosak. Kiemelkedő eredmények születtek az üzemekben és a lakóházakban, az óvodák­ban, iskolákban, a kerület parkjaiban és ját­szóterein. Sok olyan közhasznú fizikai és szellemi munkát végeztek dolgozóink és lakosaink, spontán vagy tervezett felajánlásként - tár­sadalmi munkában többek között a KÖZÖS OTTHONUNK, a SZÉP TISZTA, VIRÁGOS BUDAPESTÉRT, a FERENC­VÁROSIAK AZ IDŐSEKÉRT, az EDZETT IFJÚSÁGÉRT, vagy az EGY ÜZEM - EGY INTÉZMÉNY mozgatom keretében, tavaszi és őszi társadalmi akciók alkalmával - ame­lyek helyes, cselekvő lokálpatriotizmusról tettek tanúságot. A VI. ötéves tervben - figyelembe véve nehezedő gazdasági helyzetünket — különö­sen megnőtt a társadalmi munka jelentősége. Olyan feladatok megvalósítására kértük fel a vállalatok, intézmények dolgozóit, amelyek fontos közintézmények - óvodák, iskolák - fejlesztését, felújítását szolgálták. A lakosságot lakóházi és lakóházkörüli társadalmi munkák elvégzésére kértük fel — eredményesen. A középtávú társadalmi munkatervben mintegy 78 millió forintot terveztünk, ezzel szemben 1981-től 1984 végéig csaknem 91 millió forintot teljesítettünk. A tervidőszak elején 13 vállalat, szövet­kezet vállalta évente legalább egy kommu­nista műszak megszervezését. Ez a szám az évek során 46-ra emelkedett. Az átutalt összegek nagysága a tervezet­től eltérően alakult, a tervezett 8.2 millió forinttal szemben csak 6,7 millió forint át­utalása történt meg. Köszönet és elismerés illeti azokat a vál­lalatokat - vállalati kollektívákat -.amelyek különösen jelentős társadalmi munkával já­rulnak hozzá a kerületfejlesztési célkitűzé­sek megvalósításához. így a BUDAPESTI HÚSIPARI VÁLLA­LATNAK, az ÁFOR-nak, a FŐVÁROSI KÖZTERÜLETFENNTARTÓ VÁLLALAT­NAK, a BUDAPESTI VEGYIMŰVEKNEK, a FEGYVER- ÉS GÁZKÉSZÜLÉK GYÁR­NAK, a BELKERESKEDELMI SZÁLLÍ­TÁSI VÁLLALATNAK, az FC. MÁV CSO­MÓPONTNAK, a közmű és mélyépítő VÁLLALATNAK, a FŐVÁROSI SZERELŐ­IPARI VÁLLALATNAK, a ZÖLDÉRT VÁLLALATNAK. A kerületfejlesztési célokra átutalt össze­geket — a Vágóhíd utcai óvoda-bölcsőde épí­téséra, — a Mester u. 19. sz. általános iskola fel­újítására, bővítésére, — a Gát u. 6. sz. általános iskola bővíté­sére, korszerűsítésére, — a Napfény u., Friss u., Hurok u. óvo­dák bővítésére, — a Szamuely u. 4/c. sz. általános iskola korszerűsítésére — és közvilágosítás korszerűsítésére használtuk fel. A kerületek közötti versenyben 1983- ban a IV. helyezést értük el, s ezzel elnyer­tük a Hazafias Népfront Országos Tanácsa ELISMERŐ OKLEVELÉT és 700 ezer fo­rintot, kerületfejlesztési célkitűzések meg­valósítására. Kerületünk fejlődésének meggyorsítása, értékeink megóvása, gondozása mindany- nyiunk közös ügye, kötelessége. Tegyünk többet közös otthonunkért, a Ferencvárosért! Bállá Balázs a társadalmimunka albizottság elnöke Társadalmi munkával otthonainkért Az elmúlt évek során - az életkor jelentős meghosszabbodása következtében — kerületünkben is tovább nőtt az időskorú lakosok száma; 1985-ben már a 25 ezer főt is meghaladta. Ez az örvendetes tény azonban olyan kérdések előtérbe kerülését tette szükségessé, mint a velük való megkülönböztetett, fokozottabb törődést, gondjaik, problémáik gyorsabb felismerését és a segítés természetes megértését, megszervezését. Olyanokkal szemben kellett tiszteletünket és megbecsülésünket gyakorolnunk, akik mai életünk alapjait rakták le, s így jelenlegi eredményeink az ő eredményeik is. Az időskorúak többsége ma is cselekvő részvevője, építője szo­cialista társadalmunknak, közreműködésük különösen nélkülözhe­tetlen számunkra. A Hazafias Népfront IX. kerületi Bizottsága 1976. május 17-én, kerületi küldöttértekezletén hirdette meg a FERENCVÁROSIAK AZ IDŐSEKÉRT mozgalmat. Felhívással fordult a kerületi párt, állami és társadalmi szervek­hez, üzemekhez, intézményekhez, iskolákhoz, a kerület dolgozói­hoz, lakosaihoz, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz. Sokan és sokszínűén vettek részt e nemes tevékenységben, ismer­tek és névtelenek tettek felelősségtudatról, emberszeretetről tanúsá­got. Úgy értékelhetjük, hogy a FERENCVÁROSIAK AZ IDŐSEK­ÉRT mozgalom - ha igazán még nem is teljesedett ki kerületünk­ben -, megfelelő keret volt arra, hogy az idősek iránti tiszteletet és szeretetet, az igaz emberséget a fiatalok, a középkorúak és az idős­korúak egymás javára kölcsönösen gyakorolhassák. Felsorolni sem lehet azt a sokféle önzetlen segítséget, amellyel egyének vagy közösségek egy-egy arra rászoruló időskorú helyzetét gyökeresen megváltoztatták, nemcsak elviselhetőbbé, de szebbé is tették. Ki tudja számon tartani a gondos figyelem különböző megnyilvá­nulásait, amelyekkel a lakóközösségek egy-egy időskorú lakó életét megkönnyítették, mérhető-e a féltő szeretet ezerfélesége? Ki tudja összegezni a betegápolás, a bevásárlás, az ebédhordás, a takarítás, a tüzelőfelhordás, a felolvasás, a sétáltatás, a jó szó hatását és értékeit? Tisztelet és elismerés azoknak, akik mindezt természetes emberi kötelességüknek érezték és végezték. A kerületi pártértekezlet felhívása - NE HAGYJUK MAGUKRA AZ IDŐSEKET! - az elmúlt öt év folyamán felgyorsította és még nagyobb jelentőséget adott az idősekkel való törődésnek. Tudatosabbá és széleskörűbbé vált a segítés egyéni és társadalmi jelentősége, mind tartalmában, mind formájában és módszereiben is értékesebbé vált e tevékenység. A törődés sok olyan formáját kezdeményeztük, vagy fejlesztet­tük tovább, amelyek nemcsak a jelen helyzetben bizonyultak hasz­nosnak, eredményesnek, hanem távlatokban is feltétlenül gyako­rolnunk kell. Mindenekelőtt a nem időskorú rétegek szemléletének megváltoztatását, alakítását. Annak tudatosítását, hogy az időskorúakban hazánk értékeit te­remtő, dolgos, harcos elődeinket tiszteljük, s ők nem a társadalom eltartottjai, a nyugdíj nem szociális juttatás, hanem egy élet munká­jával megszerzett jog. Megbecsülésük saját magunk és jövőnk meg­becsülését is tükrözi. Az időskorúak mindennapi munkánk fontos, alkotó részvevői, s életvitelük töretlen továbbviteléhez, szükséges­ségük érzésének erősítéséhez, közéleti aktivitásuk megfelelő kifejté­séhez lehetőséget, fórumot kell adni, s azt tartalmas és értelmes cél­kitűzésekkel kell megtöltenünk. Fokozni kell a családok felelősségét az időskorúak iránt. A gyer­meki nemtörődömség kialakulását, a meglévőnek megváltoztatását egészségesebb családmodell népszerűsítésével, a család társadalmi szerepének és jelentőségének erősítésével kell megelőznünk. Az időskorúakkal való törődésben jelentősebb előrehaladást ér­hetünk el, ha jobban odafigyelünk a mellettünk, közöttünk, csalá­dunkban élő időskorúak helyzetére, olyan jelzőszolgálatot alakí­tunk ki, amelyen minden segítséget váró igény fennakad, legyen az egy baráti szó, vagy kézfogás igénye, vagy helyzetüket megvál­toztató konkrét cselekedet. Az időskorúakkal való mind eredményesebb törődésre korlát­lan lehetőségeink vannak, hiszen ez nem elsősorban anyagi kérdés, hanem az egyének és közösségek felelősségérzetének függvénye. A törődést nem szabad dátumhoz, vagy időszakhoz kötni, ha­nem szinte minden nap szüntelenül azon kell munkálkodni, hogy az időskorúak jogos pihenőévei mind tartalmasabbá és értékesebbé vál­hassanak, minél több időskorú érezze sokasodó éveit hasznosnak és gondtalannak. Lévay László a Hazafias Népfront IX. kerületi titkára FERENCVÁROS 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom