Ferencváros, 1984 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1984. november / 2. szám
Tanácstagok munkájukról (Folytatás all. oldalról) kerület megkérdezése nélkül, sótelep létesítésére adott itt engedélyt. A műszaki osztály vezetője a kerületben azt mondta: „Magdiként, ezt bizony a fejünk fölött intézték”. A fővárosnál azt válaszolták, igen, sajnos kiadtuk az engedélyt, most már nem lehet visszavonni, menjek az ÉVM-hez. Az akkori képviselőnk, Tóth István biztatott, igen, írjak az ÉVM-nek levelet. Ábrahám Kálmán, az akkori miniszter többször járt kinn, végül megszűnt a sótelep.- Csupa üyen nagy, látványos siker a tanácstag élete?- Dehogy, mülió aprómunkából tevődik össze. Nem illik üyet mondanom, de úgy érzem, van szervezőkészségem. Nagyon szoros, jó kapcsolatom van az IKV-val. Kéthavonta összeülünk megbeszélni a pártszervezettel, lakóbizottsággal, IKV-val, mi a legközelebbi feladat. Talán ennek köszönhető, hogy össze tudtam fogni a területemet, az ötödik ciklust töltöm, jövőre lesz húsz éve, hogy tanácstag vagyok.- Hány ház tartozik a 78-as választó körzethez?- Küenc. Nagyon jó a kapcsolatom a lakóbizottságokkal, eljönnek a megbeszélésekre, ha valami közbejött, telefonálnak, a távolmaradókat magam keresem meg. MUIió apró dologgal is megkeresnek, úgy érzem, tudok az emberek nyelvén beszélni. 420 család, kétszer annyi felnőtt választó ügyeiben, gondjaiban kell eljárnom.- Milyen a kapcsolat a tanáccsal?- A lehető legjobb. Nagyon megbecsült ember vagyok, az az alapelvem, hogy egymásért vagyunk, a tanács nem ellenség, és ők is tudják, hogy nem kötözködöm ok nélkül. Jó viszonyban vagyok a vezetőkkel, egy sor kitüntetésem van. Én vagyok a környékbeli négy tanácstagi körzet csoportvezetője. Jó, ha legalább két cikluson át ugyanaz a tanácstag, a lakóbizottsági tag, az emberek nem nagyon szeretik a gyors váltásokat, mire megszoknak valakit, már másik van, nekem szerencsém van, gyakran ugyanazokkal az emberekkel találkozom, akikkel a pártmunkám kapcsán is. Sokszor viszont az utcán szólítanak meg számomra teljesen ismeretlenek, valami mondvacsinált ürüggyel. Látom, magányos, egyedül van, nincs kihez szólnia egész nap, hát csak hadd mondja . . .- Miről esett szó a tanácstagi beszámolón?- A tanács nagyon szerette volna, ha házanként tartok beszámolót, ez megoldható a belső Ferencvárosban, ahol sok a belső udvar, itt nincs erre alkalmas helyiség, menjünk le a pincébe, álljunk meg a ház előtt? A tanácstagi beszámoló pedig nem azonos a lakógyűléssel. Én általában iskolában szoktam elmondani a beszámolómat, mindig küldenek gyereket is a Lobogó utcai iskolából, aki szaval. Az én beszámolóimon az a rendszer, hogy nyolcvan százalékban a saját munkámról beszélek. Ez a mostani egy hosz- szabb áttekintés is volt egyben, mert választások előtt állunk. Nem szoktam hagyni, hogy a beszámolón csak az IKV-val foglalkozzanak. Fontosabb, komolyabb ügyekről kell ilyenkor beszélni, mint a beázások, meg, hogy nem lehet becsukni a kaput, de azért ezeket a panaszokat is meg kell hallgatni, mert az a szomorú bennük, hogy akit érintenek, az már mindenütt elmondta, mégsem intézkedtek.- Mit szól ehhez a félj, hogy a felesége éjjel-nappal immár két évtizede elsősorban közügyekkel foglalkozik?- Én a férjemmel együtt dolgoztam az illegális kommunista mozgalomban már a harmincas évektől, együtt dolgoztunk a fel- szabadulás után is, és mindig mellettem állt a tanácstagi munkában is. Andor bácsi, a férj, az egész beszélgetés alatt is köztünk volt, hol fényképeket keresett, hol néhány megjegyzést fűzött az elhangzottakhoz, miközben elgondokodhat- tam, hogy ezt a két embert nem csupán az érzelmek, a család, hanem a közösségről vallott azonos nézetek is összetartották és tartják. Talán ez magyarázza, hogy a mai napig a koruknál jóval fiatalosabbak, fizi- kailag-szellemileg frissek. BRUNNER GYÖRGYNÉ Brunner Györgyné életének minden perce a IX. kerülethez kötődik. A IX. kerületben, az István kórházban született, a Mihálkovics utcában, egy szép szecessziós homlokzatú házban. Itt volt gyerek, bakfislány, ide hozta a férjét, itt nevelt fel két fiút, akik ide járnak látogatóba az unokákkal, és egy saroknyira, a Nagyvárad téri gyógyszertárban dolgozik. — Én itt mindenkit ismerek, ha új lakó jön, azzal is gyorsan megismerkedem. Elmondhatom, hogy valóban, gyerekkoromtól ismernek, a választóim között nőttem fel. Van ugyan havonta fogadóórám, de hozzám mindig jönnek, szombaton is, vasárnap is becsöngetnek, ha IKV panasz van, ha marakodás van valamelyik házban. Már gyerekfejjel, tizenként évesen, lakóterületi politikai munkát végeztem. Apám volt a ház első bizalmija, jegyrendszer volt a háború után, hol ezt, hol azt kellett aláíratni a lakókkal, szaladgáltam emeletre fel, emeletről le. — így aztán természetes a tanácstagság.. — Tanácstag első ízben vagyok, 1980 óta. Kilenc háromemeletes házam van, egy darab egyemeletes, és a tanácsi házak mellett van egy szövetkezeti házam is, az enyém a 43-as választókörzet. — Ennyi öreg házban épp elég panasz lehet. — IKV panasz nagyon sok van, jó viszonyban is vagyok az IKV-sokkal, de hát nem ez a lényeg, hanem hogy a lakók elégedettek legyenek velük, és sajnos, sokszor érzik azt, hogy nem a hivatal van őértük, hanem szinte ők vannak a hivatalért. A tanácstagi beszámolómon viszont komoly sikerről számolhattam be a választóimnak. Az idén először tartottunk decentralizált beszámolót, mivel elég kicsi a körzetem, én hármat tartottam. Sokáig nem fogom elfelejteni, az egyik gyűlés az Ernő utca 19-es ház udvarán volt, egy májusvégi, esős estén, és senki nem mozdult el a helyéről a kétórás beszámoló alatt. Ez egy nagyon rossz állapotú ház, a homlokzatát fel kéne újítani, az ottlakók sokmindent vállaltak, játszóteret akartak készíteni az udvaron, kerékpár-tárolót terveztek a lépcső alá. A házke- zelőség lefújta az akciót valamiféle paragrafusra hivatkozva. A közbenjárásomra kiment egy revizor, a lakók anyagot kapnak, megcsinálhatják amit elhatároztak. Az Ernő utcában tartottam a másik beszámolót is. Itt is rengeteg volt az IKV panasz. A Mihálko- vics utcaiakét az iskolában tartottam, nagyon sokan eljöttek, tele volt az ebédlő, még az asztalokon is ültek a lakók. Vannak 12 FERENCVÁROS
