Ferencváros, 1984 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1984. november / 2. szám
jóleső sikerek, a pártalapszervezet titkárával harcoltuk ki az ABC-t, aztán azt, hogy a Mihalkovics utca felől is meg lehessen közelíteni, ne kelljen idős, beteg lábú embereknek kerülniük. Az 1KV pedig terven felül elvállalta még három ház festését, a csatorna felújítást — vannak itt olyan házak, amelyeknek évek óta nem javították az esőcsatornáját. — Egyszóval voltak sikerei ez alatt a tanácstagi ciklus alatt? — Igen, voltak és ennek örülök. Vannak azonban olyan ügyek, főleg lakásügyek, amelyeket reménytelennek látok, amelyekben nem tudok segíteni. Nagyon-nagyon rosszul esik például, amikor egy öreg néni, akit évtizedek óta ismerek, azt szeretné, ha legalább egy szoba-konyhás lakáshoz juthatna élete alkonyán, egyetlen szobában töltötte sok-sok évét, és nem tudok neki mit Ígérni. . . DR. SOLTÉSZ ISTVÁN Dr. Soltész István címzetes egyetemi docens, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem oktatója a Szamuely utca egy, belülről nagyon szép arányú, függőfolyosós házában lakik, él, és azonnal lehűti a lelkesedésemet, ahogy a belső udvart nézegetem, mondván, a vasrácsokat maguk festették le. Tervezték, hogy a lakásajtókat egyforma barnára mázolják, a folyosót hófehérre festik, de a lakók lelkesedését lehűti a hivatal. — Ugyan hogyan jut ideje egy egyetemi tanárnak fes- tésre-mázolásra, társadalmi munka megszervezésére a házban, és majd huszonöt esztendei tanácstagi munkára? — Nézze, én nagyon messziről jöttem, egy Szeged környéki tanyán dolgoztam már gyerekkoromban. A gazdám, dr. Kőszegi Imre, egyetemi tanár volt, a felesége Tömörkény-lány, Tömörkény Erzsébet. Azt mondogatták, fiam, neked tanulnod kell, de hát mit tanulhattam és akkor, mázoló-bútor- fényező lettem, meg kőműves. 1951-ben kerültem be agráregyetemi hallgatónak, gondolhatja, mit kellett tanulnom, harmincon túl, a tizennyolc éves gyerekek között, szakérettségivel és, nézze, nemcsak mondom, meg is tudom mutatni, vörös diplomával végeztem. Voltam én az egyetemen PB titkár, szakszervezeti titkár, a megalakulástól munkásőr, mindig végeztem politikai-közösségi munkát is az oktatói mellett. A vörös diploma mellett dr. Soltész István a kitüntetésére a legbüszkébb. Vagy tizenötöt számolnék össze. Megkapta a Munkásparaszt hatalomért emlékérmet, az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetési, jónéhány munkásőr kitüntetést, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, és természetesen jónéhá- nyat tanácstagi munkájáért, a 17-es választó körzetben végzett munkáért.- Volt ez a körzet az elmúlt évek alatt 25-ös is, hozzám tartozik a Ráday utca, a Szamuely utca itteni szakasza, a Boráros tértől a Bakáts utcáig, többnyire tanácsi házak, egyetlen saját tulajdonú ház van közöttük. 1958-ban költöztünk ide, 1960-ban megválasztottak tanácstagnak, azóta csinálom a munkát, rámragadt, mint szamárra a fül. No, nem mintha nem szeretném csinálni, de hát akkor kell abbahagyni, amikor még eredmények vannak, amikor még a jó emlékezetükben tartanak meg a lakók. Jónéhány tanácselnökkel, osztályvezetővel dolgoztam együtt. Többféle állandó bizottság tagja, elnöke voltam, én vagyok itt a tanácstagok csoportvezetője.- Ekkora körzetben, ilyen régi tanácstagot biztosan gyakran keresnek fel a választói.- Minden hónapban tartok a házkezelő- ségnél fogadónapot, de itthon is sűrűn csöngetnek. Nincs olyan hogy nyugodtan végigehetnék egy vacsorát. És nem létezik, hogy mi abrosz nélkül együnk, sosem lehet tudni, ki kopog be hozzánk.- Ennek nemigen szoktak örülni a feleségek. ..- Az asszony is ilyen közéleti ember, a Szolnok megyei pártbizottságról hoztam fel Pestre, feleségnek és személyzeti vezetőnek. Előbb a KÖZÉRT-nél, aztán az Édességbolt Vállalatnál volt személyzetis. Amig felnőtt fejjel tanultam, amikor már dolgoztam, tanácstag voltam, nekem nagyon fontos volt mindig a család, a szilárd hátország.- Változott-e huszonnégy év alatt a tanácstagi munka?- A megválasztásom után elsősorban a közvetlen emberi kapcsolatokra lehetett építeni. Ma már az emberek tájékozottabbak, jobban el tudnak járni a saját ügyeikben, mint akkor. Régebben azt gondolták, arra van a tanácstag, hogy mindent elintézzen. Ma már sokkal inkább tudunk elvi dolgokkal is foglalkozni, vagy a nagyobb közösség ügyeivel. Itt volt a Boráros tér, meg a Petőfi híd rekonstrukciója, a park rendbehozatala. ..- A Szamuely, meg a Ráday utca meglehetősen sajátos környék, egymást érik a sörözők, borozók.- Igen, úgy is hívják, hogy ivó utca. A házmesterek kénytelenek minden reggel öntözni a járdákat. A sörbár magnót böm- böltet, panaszkodnak a lakók, a közeli édességbolt kirakatát meg minden héten betörik azok, akiknek még nem volt elég az italból.- Ilyesmikről, de nyilván egyebekről is szó esett a tanácstagi beszámolókon?- Azt veszem észre, hogy a beszámolók színvonalasabbak, az emberek viszont kö- zömbösebbek. Szaladnak haza, meg a maguk kis kertjébe, telkére. Azért igyekeztem minden fontos dologról beszélni, és nem csupán a közelmúltról, hanem a megelőző évek eredményeiről is. A Ráday utcai házak rekonstrukciójáról, társadalmi munkára mozgósításról, a Mester-utcai rendelő felújításáról, ami érzékenyen érinti az ittlakókat, a Bakáts utcában nyíló röntgen-rendelésről, a házkezelőségek decentralizálásáról.- Milyen szájízzel csinálja végig az utolsó tanácstagi ciklusát? Van-e valami olyan tapasztalata, ami feltétlenül megszívlelendő ebben a munkában?- Jó szívvel távozom. Nagy kudarcom nem volt, igaz, óriási sikerélményem sem, fel kell fogni, hogy a tanácstag csak agitálni tud, hatalom nincs a kezében. Az apparátussal végig jó kapcsolatom volt, egyetlen egyszer interpelláltam a lakásosztály vezetőjéhez címezve az ellenvéleményemet. Elengedhetetlen, hogy jó legyen a kapcsolata a tanácstagnak a tanácsi apparátussal és a vezetőkkel is.- tóth FERENCVÁROS 13
