Ferencváros, 1978 (1-2. szám)
1978 / 1. szám
in ÉLNEK, ALKOTNÁK Három arc, három műterem A MESTER UTCAI műteremlakás minden szegletében van valami látnivaló: itt egy albán hímzésből. _amott sokác menyecske ingéből összeállított párna. Színes üvegablakrészlet, textilminták, faragott- festett Mária Krisztussal, Ady halotti maszkja, vöröskatona fémszobra. Kecses üvegezett vitrinben érmék és kitüntetések : munkaérdemrend, kiváló tanár, szocialista kultúráért. A falakon, a festőállványokon képek. Portrék, bibliai jelenetek, balatoni tájak. Több vásznon visszatér a bohóc figurája. Hópuha tájban két, mélyre hajló, sötét ruhás nőalak: ez a kép kivilágít fehér hátterével a többi közül. Az idős festő, Basilides Sándor — aki markáns vonásaival, ezüstfehér hajával pontosan olyan, ahogy a művészt elképzeljük — képeinek témáját magyarázza. A bohóc: színészi figura. Modellje a testvére volt, Zoltán, a színművész. A család az énekesnő Máriát, a filmrendező Ab- rist, a festő Barnát adta még a XX. századi magyar művészetnek. Régi újságcikkeket nézegetünk. „Máig is vallom, amit 1923-ban mondtam a Komáromi Lapok munkatársának, hogy a művész korának lelkiismerete. Én ezt még Thomas Mann előtt nyilatkoztam. Tizennyolc évesen vöröskatona voltam. De ma már tudom, hogy nem volt ez tudatos elhatározás... Olyan friss volt még Trianon, hogy nacionalizmusból mentem a csehek ellen, harcoltam a székely hadosztállyal, a II. bácskai hadosztállyal. Megismerve a rozsnyói bányászok, az ózdi munkások életét, tudtam meg, mi a nyomor, a szegénység. Akkoriban kezdtem olvasni az orosz irodalmat, Gorkij műveit, így született meg a húszas években a szegény ember sorozatom.” Albumot lapozgatunk: szőnyegtervek, gobelintervek, plakáttervek. „Voltak-e anyagi gondjaim? 45 előtt mindig voltak. Pedig tanítottam a képzőművészeti gimnáziumban, megpróbáltam a magyar motívumkincset szőnyegen felhasználni. Plakátokat rajzoltam, gobelineket terveztem. A számomra legkedvesebb gobelin a »Buda török hódoltság korában«, ez a Fővárosi Tanács falán található ma is. Az anyagi biztonságot, a kitüntetéseket a felszabadulás utáni időszak jelentette.” A Balló Ede- és Rudnay-ta- nítvány Basilides Sándor képei közül néhányat a Nemzeti Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum őriz. Emberi tisztességét nemcsak több évtizedes párttagsága jelzi. A Mester utcai hangulatos műteremlakás csak fele az eredetinek. Basilides Sándor önként és ingyen osztotta meg lakását egy rossz körülmények között élő kollégájával. Dabóczy Mihály szobrászművész az egyik érdeklődő klubtaggal beszélget. (Baloldalt) Példájának akadna-e ma is követője? * SZOBROK MINDENFELÉ. Ember nagyságnál magasabbak, aprók, klasszikusan fo- galmazottak és stilizáltak. Nyúlánk fiúakt, támadni készülő bika, békésen cammogó medve, szépséges leányfigura. Ebben a műteremben együtt van a szobrász, Dabóczy Mihály egész életútja, Marosvásárhelytől Budapestig, a Ferencvárosig. „Tanító édesapám nehezen nevelte nyolc gyerekét. Apámtól tanultam a munka szeretetét, az első bicskavágást. A bronzöntésen kívül mindent magam csinálok, fafaragást, kőfaragást, cizellá- lást. Negyedik gimnazista koromtól én tartottam el magam. 1930-ban iratkoztam be Pesten a főiskolára, Kisfaludy Stróbl-tanítvány voltam, majd három évig tanársegéd. A múltból csak egy gondtalan szakaszra emlékszem, a római ösztöndíj évére. Hazajöttem, elkezdtem dolgozni. Jött a háború, a hadifogság. Mindent csináltam, minden munkát elvállaltam, művészettel csak mellékesen foglalkoztam. 1949 óta élhetek csak a szobrászatból. Volt négy-öt önálló kiállításom, 45 munkám van a köztereken, épületekben, az országban. Majd ugyanannyi a múzeumokban. Az ember szeretne még életében gondoskodni szobrai sorsáról. Itt van az egyik kedvenc művem — még főiskolás koromban készítettem — a Bámészkodó fiú. Felajánlottam a IX. kerületi tanácsnak. Elfogadták, bronzba öntik, a József Attila-lakó- telepen fog állni. A kollégák felkészült, a mesterségben alapos szobrászművésznek tartanak. De nemcsak ez az öröm, ha valamire tartják az embert, hanem ha magam is úgy érzem, valami jót csináltam. Az embernek tudnia kell a maga HÍREK, INFORMÁCIÓK... +T7 \ » / HÁROMNAPOS MAJÁLIS AZ ASZTALOS JANOS IFJÚSÁGI PARKBAN Nagyszabású majális teszi emlékezetessé az idei május elsejét. A háromnapos program elsősorban a gyerekeknek és a fiataloknak tartogat érdekes műsorokat, versenyeket. ÁPRILIS 29-ÉN, szombaton délután kettőtől hatig zajlanak a Május l. Kupa labdajátékok, valamint a villámtorna, honvédelmi bemutatók. A kisebbek bizonyára nagy érdeklődéssel nézik majd Móka Miki Jeleneteit. Filmsátor és fúvószene színesíti még a szombati műsort. ÁPRILIS 30-An, vasárnap délután kettőtől este nyolcig lesz nyitva az Asztalos János ifjúsági park. E délután programja: mű vészitorna-bemutató; X. Y. bohócok mókái; bábkészítés és agyagfor- mázás; néptánc, gyermekműsorok; irodalmi színpad; divatbemutató gyerekeknek, s végül: beat- koncert. MÁJUS ELSEJÉN, hétfő délután kettőtől este tízig követik egymást az események. Kettőtől hatig tart a sajtófesztivál, amelynek házigazdái: Esti Hírlap, Hétfői Hírek, Képes Ojság, Ludas Matyi, Lobogó, Magyarország. A sajtófesztivál után tábortűz, majd zárásig bál lesz. Ezen a délutánon — állandó programként — megtekinthetik az érdeklődők az MHSZ klubjainak bemutatóit, rendeznek sportversenyeket, az úttörőházban játékos vetélkedők zajlanak a gyerekeknek, valamint ügyességi versenyeket hirdetnek. Az Asztalos János Ifjúsági park három kapuja lesz nyitva ezeken a napokon: a Nagyvárad téri, a Diószeghy S. úti és a Kun Béla tér felőli bejárat. „Ez a mi második otthonunk” A Balázs Béla utca—Hámán Kató út sarkán álló épületben van a kerületi nyugdíjasklub. Délelőtt Q többnyire csak a gondnok, Mesz- ner Albert található a helyiségekben. Ö mutatta meg a könyvtárszekrényt — 250 kötete van a klubnak. A színes televíziót, amelyet 1976 karácsonyán kaptak. A kézimunkákat, amelyeket az egyik nyugdíjas, Szarvas Jó- zsefné készít. Egyben, mint az ötös intéző bizottság kultúrfele- lőse, ő állítja össze a műsort is. A nőnapon hangulatos ünnepséget rendeztek. Megemlékeztek József Attila halálának évfordulójáról. 9
